álmomban néztük a halakat
nagyon kék volt a folyó fénylett a hajad

(szerencsét hoz mondják az öregek)
dobáltuk bele a forró köveket

s hallottuk hogy szívük dobban
aztán hallgattunk nagyon hosszan

emlékszem bőrödhöz értem
azóta ujjbegyem kérdem

miféle titkok közt lapozott
sima volt minden fényes lakkozott

minthogyha teljesen készen
a többire nem emlékszem

csak feküdtünk ott meztelen
azóta stigma vagy testemen

bőrömhöz értél s maradt mára
ez a vers s a halak alma