(Részlet)

Hommage à Clemens Mikes

Elkezdem én is írni
Az első levelem
Te ismeretlen női lény
Hozzád mint Mikes Kelemen

És az lesz a jó hogy
Mindent elmondhatok
Bölcsen fogsz hallgatni arról
Mit rejtenek a mondatok

Nem tudom szép vagy-e
Vagy csúnyácska de jó
Hogy milyen a kedved általában
Süt-e a nap vagy hull a hó

Magas vagy-e vagy alacsony
Hogy tudsz-e még rajongani
Egyáltalán a férfiért
Ki nem restell majomlani

Ha olyan majd a válasz
Mert nem leled magad
Egyetlen drága nőm leszel
Ki nem aggat rám szarvakat

1.

Ma reggel korán keltem
S a kórház felé menet
Néztem a hajnal mint fakasztja
Pirosával az eget

Forgalom alig volt még
És égtek a sápadt neonok
Suhant velem a kocsi míg Tom
Pettynek Ringo Star dobolt

A CD-n amit lekoppintott
Valamikor egy haver
Kellemes volt így át a téren
És nyugalom és tej-

Fehérbe öltözött
De lassan tavaszi fák
A reggel még csak öltözködött
Mikor beértem 7 óra tájt

2.

A konyha reflektorfénye
Rögzült irányba bambult
S a három ledér kóborkutya
Hagyta futni a kandúrt

Mária ki köpenyem vasalja
Szőkén és nagy darabban
A büfé ajtajában állva
Szitkozódott majd halk szavakban

A főnővért kívánta messze
Női szemérem erdejébe
Azért mert újra belékötött
Hogy lohadjon eme szenvedélye

Vettem neki egy rumos csokit
S egy erős kávét hófehér habbal
Így kacagtuk el ott a pultnál
S lett Máriából angyal