Tartalomjegyzék [Látó - 17. évf. 8-9. sz. (2006. augusztus-szeptember)] Kezdőlap

+ betűméret | - betűméret   

A nagy pestisjáték (Jeu de massacre) - Fordította: Ungvári Zrínyi Ildikó

SZEREPLŐK

SZOLGÁLÓK
EMBEREK AZ UTCÁN
HIVATALNOK
TULAJDONOS
ALKALMAZOTTAK, SZOLGÁLÓK
JÁRÓKELŐK
KATIA
ALEXANDRE
JACQUES
ÉMILE
NŐVÉR
ORVOS
ORVOSOK
PIERRE
FOGLYOK
BÖRTÖNŐR
POLGÁROK
RENDŐRPARANCSNOK
NŐVÉR
JEANNE
JEAN
LUCIENNE
PIERRE
ANYA
LÁNY
SZOLGÁLÓK
UTAZÓ
NŐK
FIATALEMBER
ÖREGEK
NŐVÉREK
EGY FÉRFI
RENDŐRÖK
ELSŐ SZÓNOK
MÁSODIK SZÓNOK
NÉP
ÖREGEMBER
ÖREGASSZONY
HULLASZÁLLÍTÓK
NŐK
EMBEREVŐK ÉS ÁLDOZATAIK
TÚLÉLŐK
és mindenütt a játékban a HALÁL

(I.) JELENET A PIACON

A színpad várost ábrázol, a központban levő piacot. Nem modern város, nem is régi. A városnak semmilyen jellegzetes stílusa nem kell legyen.
A legkényelmesebb stílus 1880 és 1920 közötti volna. Vásárnap. Nagy a
sokadalom, (ha a színház nagy színház), kisebb tömeg, ha kicsi a színház. Sok ember látszatát lehet kelteni úgy, hogy a szereplők közt nagy távolság van, akár úgy, hogy ritmikusan be- és kiléptetjük őket a színpadon, eközben mindig más kalapot, ernyőt, szakállt stb. viselnek. Az emberek elég hosszú ideig sétálnak csendben a színpadon. Se nem vidámak, se nem szomorúak. Bevásároltak, vagy éppen most vásárolnak.
Mielőtt a piacot járó szereplők bejönnének, a színpad mélyén feltűnik maga a piac, érkező és vásárló sokasággal. Jellegzetes zajok, szófoszlányok
hallszanak, a városi kereskedelem tipikus lármája. Minden nagyon élénk színű. Harangszó hallszik.
Ha nincsen elég statiszta, helyettesíthetjük őket bábokkal vagy marionettekkel. Ezeket lehet lelkesíteni is, lehetnek mozgó vagy álló bábok, lehetnek valódi vagy csak festett bábok. Ha az első jelenet végén marionetteket
használnak, ezek elborzadt arccal forduljanak a közönség felé, tekintetüket arra a helyre szegezve, ahol az események történtek. Ha mozdulatlan vagy festett bábokat használnak, ezek el fognak tűnni a ködben, ugyanúgy, ahogy a valóságos marionettek is, akiknek csak a mozgó árnyéka fog látszani;
az első jelenet végén ugyanis a színpadot elborítja a köd, a félhomály.
Az Első és Második Szolgáló bejövetele előtt a színen megjelenik (szintén jobbról, akárcsak később a nők), két lépéssel a nők előtt, egy szereplő, akit a többiek nem látnak, nagyon magas, feketébe öltözött szerzetes, csuklyáját arcába húzva némán áthalad a színen.
Jobbról bejön az Első és Második Szolgáló.

ELSŐ SZOLGÁLÓ Egyedül a majmok terjesztik ezt a betegséget.
A Szerzetes kimegy.
MÁSODIK SZOLGÁLÓ Még szerencse, hogy csupa kutyánk van!
ELSŐ SZOLGÁLÓ Meg macskánk.
MÁSODIK SZOLGÁLÓ De mégis az emberek hozzák a vírust.
ELSŐ SZOLGÁLÓ Tán csak nem a kezükben? Anélkül, hogy tudnák?
Mindketten el.
HARMADIK SZOLGÁLÓ A férjem azt mondta, hogy a legtöbb ember inkoherenciában él. És hogy nincsenek határozott erkölcseik. Úgy tűnik, ezekbe az erkölcsökbe halnak bele.
NEGYEDIK SZOLGÁLÓ Ami muszáj, azt meg kell tenni!
Mindketten el.
ÖTÖDIK SZOLGÁLÓ (egy másikkal együtt balról be) Hajdanában a murkot rendesen meg kellett mosni, különben leprát kaptál.
HATODIK SZOLGÁLÓ Most meg a krumplitól leszel cukorbeteg. És a krumpli hízlal is. A spenót sem jó. Megvastagítja a vért. A lencsében túl sok a keményítő. A gyümölcstől, salátától és minden nyers zöldségtől hurutot kapsz. Ha megfőződ, elvész a vitamintartalmuk. Nem lesz benned több enzim – és meghalsz. Az alkohol is ártalmas. Mert átitat. És a víz még lábvíznek se jó. Fölpuffasztja a gyomrodat. Béka nő a hasadba.
ÖTÖDIK SZOLGÁLÓ A hús ártalmas. Urátsavat tartalmaz. A hal meg felizgat.
HATODIK SZOLGÁLÓ Felizgat? A hal?
ÖTÖDIK SZOLGÁLÓ A foszfor miatt. A foszfor szétrobban.
HATODIK SZOLGÁLÓ Az ember fejében?
ÖTÖDIK SZOLGÁLÓ És az osztrigától pestist kapsz. Meg az összes kagylótól!
HATODIK SZOLGÁLÓ Az uram nem eszik spárgát, azt mondja, hogy árt a veséjének. Ő már csak tudja, mit beszél. Orvos. Voltak már spárgaságos betegei.
ÖTÖDIK SZOLGÁLÓ És ott van még a vinetta, az tisztára hörghurutot okoz.
HATODIK SZOLGÁLÓ Ami már nem olyan vidám, mint a pestis.
Mindketten el. Bejön a Harmadik és Negyedik szolgáló.
NEGYEDIK SZOLGÁLÓ Á, a vinetta, a padlidzsén, az tényleg kancerigén.
Bejön a Hetedik és Nyolcadik Szolgáló.
HETEDIK SZOLGÁLÓ A férjem azt mondta, hogy lesznek olyan emberek, akik felszállnak a holdra. Sőt, még magasabbra is.
NYOLCADIK SZOLGÁLÓ Ahhoz szükség lenne egy olyan létrára, ami sokkal hosszabb, mint a tűzoltóké. És fejjel lefelé kell állni rajta, mert azt hiszem, hogy a hold lefele van, vagyis fordítva, mert mindenhonnan lehet látni.
HETEDIK SZOLGÁLÓ Abszolút. De hát ha a föld minden részéről látjuk, akkor miért is nincs a mi oldalunkon?
NYOLCADIK SZOLGÁLÓ Micsoda egy ciki. Hány nap kellene, hogy létrán felmássz a holdig?
HETEDIK SZOLGÁLÓ Nem fog menni nekik. Elfogy a szuflájuk.
NYOLCADIK SZOLGÁLÓ De hát ott vannak a létrafokok, hogy megpihenjenek.
HETEDIK SZOLGÁLÓ Jó, de képzelheted, azt a szédülést! Az tuti, hogy akár fejjel lefele, akár fejjel felfele, csak elszédülsz!
NYOLCADIK SZOLGÁLÓ De az is lehet, hogy ágyúgolyón repülnek oda. Ágyúgolyón lovagolva. Vagyis felülnek az ágyúgolyó hátán levő lóra.
HETEDIK SZOLGÁLÓ Abba belepusztulnak. Túl sok ott a levegő, és attól beijednek. És belepusztulnak.
Mindketten el.
Útmutatás a munkához ahelyett, hogy be- és kijárnának, a Szolgálók
körbeforoghatnak a színpadon, a technikai feltételek függvényében.
Ugyanannyi replika szükséges az asszonyok, mint a férfiak esetében; ha a férfireplikákból több van, mint az asszonyokéból, akkor az utóbbiakat fel kell szaporítani, és fordítva, egészen addig a pillanatig, amikor mindannyian találkoznak, és elborzadnak az első tragikus eseménytől, például egy gyermek halálától, ami megelőlegezi egy férfi, majd egy nő halálát, majd több férfi és több nő halálát. Az is lehetséges, hogy a játék kezdetén színen levő összes szereplő meghal a kezdő jelenet végén, azaz, gyakorlatilag néhány perc alatt. Holttesteik mindenütt be kell borítsák a színpadot. Nem szabad elfeledni a feketébe öltözött Szerzetes néma jelenlétét.
Balról bejön az Első és a Második Férfi.
ELSŐ FÉRFI (a Másodikhoz) Hát ez az, mindannyian tökfilkók vagyunk, akiket holmi fajankók irányítanak.
MÁSODIK FÉRFI Erre muszáj valamilyen megoldást keresni. És a megoldás nincs sehol.
ELSŐ FÉRFI Nem tesz semmit. Majd megtalálom én. Megtalálom én magának, amikor csak óhajtja.
MÁSODIK FÉRFI Azt nagyon is szeretnénk. Mert a hatalom tudás.
ELSŐ FÉRFI A hatalom és a tudás, az a lélek két képessége. Az emberi léleké.
Mindketten el. Balról be a Harmadik és Negyedik Férfi.
HARMADIK FÉRFI (gyerekkocsit tol) Vasárnap én sétálok a kocsival. Rajtam a sor. Ikreink vannak. Az asszony otthon marad kötni.
NEGYEDIK FÉRFI (köt) Nálam éppen ellenkezőleg.
Mindketten el. Bejön az Ötödik és Hatodik Férfi.
ÖTÖDIK FÉRFI Mondom neked, hogy egyáltalán nem volt rendben. Mintha teljes ködben lettem volna. Nem is értettem semmit. Nagyon izgatott voltam, valamiféle folytonos idegi és muszkuláris türelmetlenség vett rajtam erőt. Egyáltalán nem volt jó, de egyáltalán. Nem tudtam sem feküdni, sem ülni, sem állni. És járni se, az rettenetesen fárasztott. Nem tudtam egy helyben maradni se.
HATODIK FÉRFI Pedig lett volna megoldás. Nem valami kellemes, de az egyetlen.
HETEDIK FÉRFI Micsoda?
HATODIK FÉRFI A kötél. Felköthetted volna magad.
HETEDIK FÉRFI Hát az veszélyes.
HATODIK FÉRFI Hja, a kockázat… Nekem még ennél is rosszabb volt. Depresszió. Egyszerre az egész világ idegen bolygóvá válik, távoli, érinthetetlen, áthatolhatatlan bolygóvá, acélba zárva. Valami borzasztóan idegen és ellenséges. Semmi kapcsolat. Elszakadt kábelek. Be voltam záródva. Csakhogy kívülről!
ÖTÖDIK FÉRFI És a kupak hol volt? Belül vagy kívül?
HATODIK FÉRFI Mindenesetre, nem tudtam félrelökni. Tonnákat nyomott. Több ezer tonnát. Ólom-tonnát. De nem is, acélból, mondtam már. Mert az ólmot még fel lehet olvasztani…
ÖTÖDIK FÉRFI Én sosem tudtam hatvan kilónál többet megemelni. És inkább hatvan kiló tollut, mint hatvan kiló ólmot. Akárhogy is, a tollu könnyebb.
HATODIK FÉRFI Néha azon merengek, mit kell még tenni ahhoz, hogy éljen az ember. Az élet nem túl vicces, ugye? – így mondja Gaston barátom.
ÖTÖDIK FÉRFI Lehet, hogy ő is jobb szeretne meghalni?
HATODIK FÉRFI Ezt ne mondd többet, balszerencsét hoz!
Jobbra ki. A Hetedik és Nyolcadik Férfi jön.
HETEDIK FÉRFI Nekünk nem lesz szerencsénk a csillagokig utazni. Mi nem vagyunk affélék, akikre a sors ránevet.
NYOLCADIK FÉRFI Mi affélék vagyunk, akikre a balsors nevet. Ez a mi balszerencsénk.
HETEDIK FÉRFI Pedig ezek egyszerű, felsőbb képzettségű technikusok. Fölszállnak a holdra, fölszállnak a csillagokig. Távolabb jutnak, mint mi, de nem fognak nálunk többet tudni. Ugyan milyen rálátásuk lesz?
NYOLCADIK FÉRFI Szélesebb, mint a miénk.
HETEDIK FÉRFI Jó, de mit fognak ők tudni a világmindenségről? Az égvilágon semmit a világról! Csak a mindenség számít, a többi semmiség!
NYOLCADIK FÉRFI Az igaz, a semmi nem ér valami sokat. (Rövid szünet) De én mégis jobban szeretem a felsőbb emeleteken. A felső emeletek lakóinak magasabb, szélesebb a kilátásuk, mint az alsóbb emeletek kilátása.
HETEDIK FÉRFI Hát nem mindig.
NYOLCADIK FÉRFI Ugyan miért?
HETEDIK FÉRFI Mert ha sorházról van szó, és a felső emeletek lakóinak balszerencséjükre csak egyik oldalon van ablakuk, akkor az utolsó emeletek olyanok, mint a barlangok, míg a perspektíva a lentiek oldalán van, az alsók látnak a legmagasabbra.
Mindketten ki. Belép az Első és Második Nő.
ELSŐ NŐ A sógorom a feltétlen reflexek szakértője. A feltételes reflexekkel azért könnyebb.
MÁSODIK NŐ Mindenki azt csinálja, amit megkövetelnek. De követelnek is tőlünk eleget.
Mindketten el. Bejön az Ötödik és Hatodik Férfi.
ÖTÖDIK FÉRFI Valami olyasfélét érzek, mint az öröm születése. Ez már színtiszta boldogság. A lábfejemtől a szívemig áramlik. Juj, zsibbadtságot érzek a bokámban, s elakadt az érzés.
HATODIK FÉRFI Barátom, én már nem kérek örömöt az élettől. Nekem elég lett volna az élet semlegessége. Vagyis, hogy tudjam csendben végignézni a műsort, anélkül, hogy szenvednék.
Mindketten el. Bejön a Harmadik és Negyedik Nő és a Harmadik
és Negyedik Férfi.
Mint eddig, a férfiak balról, a nők jobbról.
A Harmadik és Negyedik Férfi most is magukkal hozzák a kötőtűket,
illetve a babakocsit, csakhogy éppen fordítva, aki korábban kötött,
az most a kocsit tolja.
HARMADIK FÉRFI (a Negyediknek) A jövő nem létezik.
HARMADIK NŐ (a Negyedik Nőnek) Már nem láthatod a jövőt. Mindent előreláttak.
NEGYEDIK NŐ (a Harmadik Nőnek) Jobb előre megjósolni, mint hogy kénytelen légy gyógyítani.
NEGYEDIK FÉRFI (a Harmadik Férfinak) Semmi sem igazán előrelátható.
HARMADIK NŐ (a Negyedik Nőnek) Semmi sem igazán gyógyítható.
HARMADIK FÉRFI (a Negyedik Férfihez) Még az előrelátható sem.
NEGYEDIK NŐ (a Harmadik Nőnek) Még a gyógyítható sem.
NEGYEDIK FÉRFI (a Harmadik Férfinak) Különösen az előrelátható nem látható előre.
HARMADIK NŐ És főleg a gyógyíthatót nem lehet meggyógyítani. Az maga a méreg.
Bejön a többi szereplő is, a nők jobbról, a férfiak balról, csendben megállnak a színpad sarkaiban. Mindenekelőtt oldottnak kell tűnjenek. Nézelődnek, hallgatnak és nem mozdulnak. A magas, feketébe öltözött férfi arcába húzott csuklyával, láthatalan gólyalábakon állva bejön, megáll a színpad közepén, csendesen, anélkül, hogy bárki is észrevette volna.
NEGYEDIK FÉRFI (az ikerkocsit a színpad közepe felé tolja, előre, míg a Szerzetes még mindig középen áll, de a második szinten; a Harmadik Férfihoz) Szólnak a harangok, vége a misének. Gyere, dobjunk be valamit, mielőtt az asszony kijönne a templomból.
HARMADIK FÉRFI Találkozni fog a feleségemmel a péknél.
NEGYEDIK FÉRFI Tedd csak ide a kötést a kocsiba! Nem eszik meg a kisbabák. (A Negyedik Nőhöz) Szomszédasszony, nem figyelne néhány percig a gyerekekre?
A Negyedik Nő közeledik, nyomában a Harmadik.
NEGYEDIK NŐ Jó napot, szomszéd!
HARMADIK NŐ Én még nem is láttam az ikreket. Úgy hallottam, hogy gyönyörűek.
NEGYEDIK FÉRFI Nehogy felébresszék őket! Jövök vissza, csak megiszunk valamit a barátommal.
HARMADIK FÉRFI Felhajtunk egy pohárkával.
Még el sem mentek a férfiak, az asszonyok máris a babakocsi fölé hajolnak.
NEGYEDIK FÉRFI Mindjárt jövünk, hölgyeim.
HARMADIK FÉRFI És nagyon köszönöm. Az én kézimunkám is ott van.
NEGYEDIK NŐ Pedig én azt hallottam, hogy szőkék. Az ön kisbabáinak nem túl világos az arcbőrük.
NEGYEDIK FÉRFI (aki már tett egy lépést a harmadikkal a színpad mélye felé) Már nem szőkék! Nem is rózsaszínűek!
HARMADIK NŐ (benéz a kocsiba) Elkékültek. Tiszta feketék. Alszanak.
HARMADIK FÉRFI Elkékültek?
NEGYEDIK FÉRFI A gyerekeim, feketék?
HARMADIK NŐ (megérinti a gyerekeket a kocsiban) Mintha fáznának. Nincsenek eléggé betakarva.
NEGYEDIK NŐ Megérinted, s meg se mozdul.
HARMADIK NŐ (a kocsiba néz) Aranyoskák, aranyoskák.
NEGYEDIK NŐ (megérinti őket) Meg vannak fagyva. Édes Istenem!
NEGYEDIK FÉRFI Mit beszél?
HARMADIK NŐ De hát halottak.
NEGYEDIK NŐ Megfulladtak. Áááh!
HARMADIK FÉRFI Mi?
NEGYEDIK FÉRFI Az én gyerekeim egészségesek. (A kocsiba néz és felüvölt) Halottak!
Míg a Harmadik és a Negyedik Nő tébolyodottan kiabálva távolodnak,
és a borzalom moraja fut végig a szereplőkön, a Negyedik Férfi felüvölt.
NEGYEDIK FÉRFI Megfulladtak! Megfojtották őket! Megölték a gyermekeimet! Ki volt az?
A többi szereplő lassan, tágra nyílt szemmel közeledik a központi
csoporthoz, és körbeveszik a babakocsit.
ELSŐ NŐ Ki tehette ezt?
NEGYEDIK FÉRFI Tudom én, ki. Ma reggel rábíztam őket az anyósomra. Sosem állhatta a gyerekeket. Mert gyűlöl engem. Már régóta. Kezdettől fogva.
HARMADIK NŐ Azt mondja, hogy a nagymama volt!
HARMADIK FÉRFI Ez még nem ok arra, hogy megölje a gyerekeket.
NEGYEDIK NŐ Na és az anyjuk, aki nem is tudja!
ÖTÖDIK NŐ Ó, az én vejem, az én vejem! Kitekertem volna a nyakát. Na de nem a gyermekeknek! Különben, nincsenek is gyermekeik. A lányom nem akart. De azért megértem én ezt, a felindultság pillanatában.
HATODIK FÉRFI Micsoda szégyen!
HETEDIK FÉRFI Ez több, mint szégyen!
ÖTÖDIK FÉRFI Az öregasszonyok mindig is veszélyesek voltak! Gyilkosok, méregkeverők!
NEGYEDIK FÉRFI (a Második Nőhöz) Anyuka, maga ölte meg őket!
MÁSODIK NŐ Nem én, esküszöm!
NEGYEDIK FÉRFI Gyilkos!
A Második Asszony felé indul, aki leesik.
HARMADIK FÉRFI (a Negyedikhez) Ne ess úgy neki!
NYOLCADIK FÉRFI (a Negyedikhez) Hisz ártatlan.
ELSŐ FÉRFI Hisz halott.
HARMADIK NŐ (Negyedik Férfihoz) Gyilkos!
ELSŐ FÉRFI, MÁSODIK FÉRFI és ÖTÖDIK FÉRFI (a Negyedik Férfihoz, mindannyian fenyegetően közelednek feléje) Gyilkos! Nyomorult!
NEGYEDIK FÉRFI Magától esett le. Még csak hozzá sem értem.
NYOLCADIK FÉRFI (a Második Nőt nézi) Elkékült, tiszta fekete!
HATODIK FÉRFI Ez az asszony volt a jótevőm. Ezért fizetni fogsz! (A Negyedik Férfi felé indul, késsel a kezében.)
HARMADIK FÉRFI (a Hatodikhoz, hogy megakadályozza a mozdulatot) Ha egyszer azt mondja, hogy hozzá sem ért. Magától halt meg.
A Hatodik Férfi egészen közel áll a Negyedikhez. A Negyedik Férfi leesik.
NEGYEDIK FÉRFI (estében) Ááááá! Meghalok! (Összecsuklik, karja a mellén)
HARMADIK FÉRFI (a Hatodiknak) Megölted a barátomat. Gyilkos! Gazember!
A FÉRFIAK és a NŐK (a Hatodik Férfihoz közelednek, kivéve a Második Férfit és az Ötödik Nőt, akik a Negyedik Férfi holttestét vizsgálják) Nyomorult! Gyilkos!
HATODIK FÉRFI Nem az én hibám, én elvétettem. Magától esett le. Elcsúszott.
MÁSODIK FÉRFI és ÖTÖDIK NŐ (miután megvizsgálták a földön fekvő Negyedik Férfit) Nézzétek! Tiszta fekete! Elkékült!
NYOLCADIK NŐ Nem tudom elviselni. Rendőrség! (Kezét a szívéhez emeli) Áááá, a szívem! (Holtan esik össze)
NYOLCADIK és HARMADIK FÉRFI (a Hatodik Férfihoz) Gazember! Gyilkos!
ÖTÖDIK FÉRFI és HETEDIK NŐ (közéjük állnak, akárcsak a Hatodik Nő) Nem ő a hibás.
HETEDIK NŐ Azt mondta, hogy magától halt meg!
Ezalatt az Első Férfi és a Második Férfi, valamint az Első, Harmadik,
Negyedik, Ötödik és Hetedik Nő vizsgálják a Nyolcadik Nő holttestét.
ELSŐ FÉRFI Nem mozdul többé.
HARMADIK NŐ Mindenesetre kellene hívni egy orvost.
HATODIK NŐ Kellene hívni a tűzoltókat. Megyek, megkeresem a tűzoltókat. (A színpad mélye felé indul. Leesik.)
HETEDIK FÉRFI Nem én voltam. Nem én voltam. Esküszöm.
Köréje gyűl a Harmadik, Ötödik, Nyolcadik Férfi és a Hetedik Asszony,
ő pedig összerogy. Természetesen, miközben körülveszik a Hetedik Férfit,
a szereplők helyet kell hagyjanak maguk között a közönség felé, hogy a
Hatodik Férfi le tudjon esni. Az Első és Második Férfi, az Első, Harmadik, Negyedik és Ötödik Nő – miután figyelmesen megnézték a Nyolcadik Nő tetemét – az asszony körül állva égre emelik a karjukat.
ELSŐ FÉRFI Ez nem a szíve.
MÁSODIK FÉRFI Ez lehet, hogy a szíve.
ELSŐ NŐ Nagyon hitvány színben van!
HETEDIK NŐ (a földön fekvő Hatodik Férfit nézi) Meghalt.
HARMADIK NŐ Az ég büntette meg őt!
ÖTÖDIK FÉRFI Nem lehet, hogy csak elájult?
A Hatodik férfi körül álló szereplők – azaz, a Harmadik, Ötödik és
Nyolcadik Férfi, meg a Hatodik Nő – éppúgy, mint a Nyolcadik Nő körül állók – tehát az Első és Második Férfi, az Első, Harmadik, Negyedik és
Ötödik Nő – közelebb lépnek egymáshoz, mondván „Ez egyszerűen
felfoghatatlan! Sosem hittem volna! Nem valami szép látvány! Ez a
gonoszságuk miatt van! Ezek bűnösök! Ezek ártatlanok!”
HETEDIK FÉRFI (a halott Hatodik Nőre mutatva) Lám, ő is leesett! Éppen a tűzoltókat akarta hívni. (A Hatodik Nőhöz siet) Fel kell segítenünk!
HETEDIK NŐ Hát csak nem halt meg ő is!
ELSŐ FÉRFI Vége. Csak nem fogunk mind megdögleni!
HETEDIK FÉRFI (felemeli a Hatodik Nő kezét) Mozdulatlan. Halott. (Ráesik az asszonyra, holtan)
ELSŐ NŐ Már meg se lep!
NYOLCADIK FÉRFI Már megszoktuk. (Ő is összerogy, a Hatodik Nőre és a Hetedik Férfira. Az életben maradt kilenc szereplő összevissza szaladgál a színen, kiabálva és kezüket tördelve)
ELSŐ NŐ Könyörülj rajtunk! Kegyelmezz!
ELSŐ FÉRFI Ez a romlás! A nagy végromlás!
HARMADIK NŐ Könyörülj rajtunk!
MÁSODIK FÉRFI Én loptam.
ÖTÖDIK NŐ Uram, irgalmazz!
HARMADIK FÉRFI Apagyilkos vagyok!
ÖTÖDIK NŐ Vérfertőzést követtem el!
ÖTÖDIK FÉRFI (összerogy a szín közepén) Irgalom, kegyelem, irgalom, kegyelem!
HETEDIK NŐ Bocsáss meg!
ELSŐ FÉRFI Ez maga a pokol. (Összeesik, a színpad jobb oldalán, elöl)
ELSŐ NŐ Szerettem volna helyrehozni a hibáimat. (Leesik, az Első Férfival átellenbeni sarokban)
HARMADIK NŐ Én nem vagyok olyan gonosz! (Lehanyatlik, az Első Férfira)
MÁSODIK FÉRFI Hol vagy, kedvesem? Drágám, kedvesem! (A Harmadik Nő mellé esik)
NEGYEDIK NŐ A zsigereim! Mindenem ég! (A Második Férfi mellé esik)
HARMADIK FÉRFI Rosszul vagyok. Rosszakat műveltem. Ó, kicsi gyermekeim! (Összeroskad a Negyedik Nő mellett)
ÖTÖDIK és HETEDIK NŐ (a színpad egyik szélétől a másikig szaladnak) Nem akarom! Nagyon fáj!
ÖTÖDIK NŐ Drága jó uram, nincs kész az ebéded! (Mindkettő összerogy a színpad egymással szemben levő két sarkában)

Jelenet vége

(II.) AZ UTCÁN

A város egyik hivatalnoka szól a közönséghez.
HIVATALNOK Városlakók, polgártársak és idegenek! Bizonyos ideje ismeretlen vész terjedt el városunkban. Pedig nincs háború, nincsenek gyilkosságok, normálisan, nyugodtan élünk, közülünk sokan majdnem boldogan. És egyszerre, minden látható ok nélkül, anélkül, hogy megbetegednének, az emberek halni kezdtek a házaikban, a templomokban, az utcasarkon, a köztereken. Elkezdtek meghalni, el lehet ezt képzelni ép ésszel? És mindennek tetejébe, ezek nem amolyan elszigetelt esetek, egy halott itt, egy halott ott, azt végső esetben még el lehetne fogadni. A halottak egyre többen és többen vannak. A halál mértani haladvány szerint növekszik. Olyan vészről van szó, mondják az orvosok, a teológusok, a szociológusok, olyan romlásról, amely periodikusan visszatér, ritkán, de meghatározott rend szerint, amilyet nem is ismertek, csak néhány évszázaddal ezelőtt, a világ egy másik részében. Ez a gonosz kór megkerüli a földet, és éppen a legboldogabb országra vagy városra sújt le, történelmének legteljesebb pillanatában, amikor senkinek sem volna oka a félelemre. Ez a rettenetes jelenség az utóbbi száz évben kétszer ütötte fel a fejét, Párizsban, és az Antikvitás másik városában, Berlinben. Úgy tűnik, Szicíliában is, de jelenleg nincsen elégséges adatunk, hogy pontosan tudhassuk, vajon valóban Szicíliáról van-e szó, vagy pedig Argentínáról. Érthetetlen, hogy éppen miránk sújt le, amikor pedig Brest városa az összes fent említett helységhez közelebb áll, mint mi. Vannak olyan házak, ahol az egész család meghalt. Testvért és unokatestvért döntött le egyazon időben, ugyanaz a kór, ugyanaz a rettenet, nyomában ugyanazzal a halálos fájdalommal. Még akkor is, ha más-más lakónegyedben laktak. Azt lehetne hinni, egy pillanatra, hogy ezt a jelenséget annak az ősi ellenségeskedésnek a visszatérése, újbóli megjelenése magyarázza, amely valamikor az egyes családok között, vagy pedig egyazon családon belül is uralkodott, minthogyha az ilyesmi még egyáltalán lehetséges lenne megcsendesedett modern világunkban. Csakhogy az emberek egyszerre haltak meg, ugyanabban a házban, de más, különböző, egymástól távol eső házakban is, ismeretlenül és egymástól függetlenül, ugyanabban az időben. Arra a következtetésre juthatnánk, hogy ismeretlenek közötti viszályokról van szó. De ennyi egybeesés arra indított, hogy felhagyjunk az egybeesések feltételezésével. Az emberek véletlenszerűen halnak meg.
Utolsó találkozásra hívtalak a főtérre, hogy elmondjam, mi vár ránk, és hogy ami ránk vár, azt elképzelni sem lehet. Körülvett bennünket a halandóság, melynek okait nem ismerjük. Értesítelek, hogy a szomszéd országok, akárcsak a többi város, bezárták előttünk kapuikat. Katonák veszik körbe a várost. Többé senki nem tud bejönni, mi meg nem tudunk többé elmenni. Tegnap még el lehetett volna menekülni. Mától azonban fogva vagyunk, akár egy csapdában. Városlakók és idegenek, ne próbáljatok elszökni, mert nem menekültök a katonák golyóitól, akik őrzik a város bejáratát és kijáratát. Szükségünk van minden bátorságunkra, és minden erőnkre a lemondáshoz. Szükségünk van az erős karokra a sírásáshoz. Ki kell sajátítanunk az üres telkeket és építőtelepeket, mert nincsen már hely a temetőkben. Önkénteseket kérünk, hogy felügyeljék a fertőzött házakat, hogy megakadályozzák a belépést és kilépést a házakba és házakból. Szükségünk lesz felesketett ellenőrökre, akik vizsgálatot folytatnak a betegség által érintett házakban, hogy megállapítsák, valóban a halálos ragályról van-e szó. Felderítő nővéreket kérek, akik megállapítják a halál okát, akik megvizsgálják az élőket, és szemrevételezik a bőr foltjait, a pirosságait, a daganatokat, akik jelentik ezeket a rendőrségen, hogy alaposan elszigetelhessük őket. Minden gyanús személy, aki bemegy egy házba, ottmarad bezárva a ház lakóival együtt! Figyeljetek éberen a gyanús személyekre! Adjátok fel őket! A köz érdekében. Kérünk orvosokat, hullaszállítókat, hullamosókat és öltöztetőket! Mindenkit kérünk mindenki szolgálatára! Álljon mindenki készen, hogy lefülelhesse vagy elföldelhesse a felebarátját. Nem ismerjük a kór ellenszerét. Annyit tehetünk, hogy megpróbálunk korlátot szabni neki, talán így némelyikünknek sikerül életben maradni.
De erre ne számítsatok!
Mindenesetre, nincs több koldus, nincs több csavargó, nincs több bankett! Betiltunk minden előadást. Az üzletek és kávézók a lehető legrövidebb ideig lesznek nyitva, hogy csökkenjen a ragály terjedésének esélye. Ha lehet ezt egyáltalán terjedésnek nevezni. Mert lehetséges, hogy a dögvész az égből hull alá, mint valami láthatatlan eső, amely áthatol minden tetőn és falon.
Amint már mondtam nektek, nem lesz több nyilvános gyülekezés. A három személynél nagyobb csoportot szétoszlatjuk. Tilos továbbá a városban való csavargás. Lakosaink kötelesek kettesével közlekedni, hogy mindenki figyelhesse a másikat, és értesíthesse a halottszállítókat, ha az összeesik.
Menjetek haza, és mindenki maradjon otthon! Ne jöjjetek ki, csupán a legszükségesebbekért!
Minden fertőzött házra, a kapu közepére egy méter nagyságú vörös keresztet fessetek, és egy feliratot Isten, kegyelmezz nekünk!
El.
Vége a jelenetnek

(III.) JELENET EGY HÁZBAN

A díszlet egy üres szoba. Egy férfi jön be kesztyűs kézzel, magas támlájú kartámaszos széket hoz; közben bejön egy másik, szintén kesztyűvel, emelvényt hoz be. A széket a jobb oldali fal közepénél helyezi el, az emelvényen. A mélyben olyan magas ablak, mint a fal, rajta keresztül kilátni az utcára.
A színpad mélyén balra ajtó.
Az alkalmazottak kimennek, majd permetezőkkel jönnek vissza.
Megjelenik a harmadik szereplő, egy nő, szintén permetezőt hoz.
A szereplők permetezik a falakat, a széket, az emelvényt. A jobb oldali ajtón egy másik szereplő (szintén nő) érkezik, két kis széket hoz, amelyeket a jobb oldali ajtó két oldalán helyez el. Permetezi a bútorokat, a padlót, a falakat,
a mennyezetet; az ablakon keresztül látni, mi történik az utcán, egy félig meztelen, borostás férfi hátul a színpad egyik végétől a másikig szalad,
felbukkan az ablakban, kiabálva: „Kegyelmezzetek nekem!”, majd eltűnik.
Nyomában két feketébe öltözött férfi, kesztyűvel, védőmaszkban, kezükben egy-egy bottal, a kiabáló férfit üldözve. Az első üldöző ráemeli a botját
a férfira, hogy végezzen vele.
A férfi lehanyatlik. Kiáltás hallatszik.
Látni a két szereplőt, egyiket bottal, másikat hordággyal, amint felteszik a holttestet a hordágyra, egyik azt kiabálja „Pestises!”, a másik meg „Utat, utat!”
Megérkezik a ház Tulajdonosa. Magas és sovány férfi, háziköntösben, amely alatt sötét öltönyt visel. Valamiféle bonétát hord a fején, kezén kesztyű, akár a többieknek, abban reménykedve, hogy ez megvéd a betegségtől. Ijedtnek látszik, és időnként kivesz a zsebéből egy kis flakont, kinyitja, beleszippant, bezárja, zsebébe teszi, újra előveszi, és így tovább.
Az ablakon át rongyos asszonyt látni, az előbbi férfival ellenkező irányba szalad, kiabálva eltűnik. „Mentsétek meg lelkemet, megöltem a gyermekemet!” Ugyanazok a botosok üldözik, leütik, hordágyra teszik, „pestist” meg „utat” kiabálva, bár senki sincs az utcán.
Látni továbbá egy rendőregyenruhás férfit, aki zsebéből listát húz elő,
összeveti a ház számával, krétát vesz elő, és a kapura hatalmas vörös
keresztet rajzol. Valaki belülről megpróbálja kinyitni a kaput, de a rendőr megfenyegeti a revolverével: „Tilos kijönni!”
Újra bezárja a kaput.
Most felbukkan a férfi az ablakban, de a rendőr azonnal leüti a botjával,
az meg úgy rogy össze az ablakon túl, mint egy vásári bábfigura.
Az utóbbi események, a kiabáló asszonnyal kezdődően, a Tulajdonos
megjelenése után történnek. Az utolsó jelenetek szimultán játszódnak le, esetleg továbbiakkal együtt, a házban játszódó jelenettel párhuzamosan.
A Tulajdonos figyeli, amint az alkalmazottak permetezéssel fertőtlenítenek.
TULAJDONOS Tisztítsatok, tisztítsatok, fertőtlenítsetek! Itt biztonságban leszünk. Kinél vannak a tisztító sprayek?
ELSŐ ALKALMAZOTT Nálam, uram.
TULAJDONOS Hol a kór elleni olaj?
MÁSODIK ALKALMAZOTT Nálam, uram.
TULAJDONOS Nehogy egyetlen darabka is kenetlenül maradjon! Siessetek! Nem elég csak permetezni. Elő a viaszt! Elő a porokat! (A két nő közül az egyikhez) Súrold mindenütt! Hol a tömjén, a gyanta, a kén, a rovarirtók?
ELSŐ SZOLGÁLÓ Itt vannak, itt vannak. Dörzsölünk-súrolunk. (Súrol)
MÁSODIK SZOLGÁLÓ Itt a kén is, súrolunk! (Súrol)
TULAJDONOS (a Második Szolgálóhoz) Hozd az ebédemet! Jól átitattátok, beolajoztátok a bútorokat?
ELSŐ ALKALMAZOTT Igen, uram. Azokkal a termékekkel, amelyeket ön írt elő.
TULAJDONOS (a Második alkalmazotthoz, aki kifelé tart) A tányérokhoz csak fehér kesztyűvel szabad hozzáérni. (Az Első Alkalmazotthoz) Égess tömjént! Az ajtónál, az ablaknál, a sarkokban.
Az Alkalmazott végrehajtja, ezalatt a többiek tovább sikálják a bútorokat,
a parkettet, a falakat stb. A Második szolgáló egy tányéron ételt hoz
a tulajdonosnak, aki helyet foglal az emelvényen álló széken.
TULAJDONOS (elhelyezkedik a székben, szagolja az étkeket) Ezen még érzik a hal szaga. Ez még gyümölcsillatú. Elég gyógyszert tettetek bele? Bővebben kell tenni. Táplálkozni muszáj, ez pedig itt veszélyes. Most már nem is lehet előkóstolni.
ELSŐ ALKALMAZOTT Ha nincs ez a nagy meleg, a járvány sem lett volna olyan fertőző.
MÁSODIK ALKALMAZOTT Ráadásul ezek a forró esők.
ELSŐ SZOLGÁLÓ Mikor majd hó lesz és fagy, eltűnik a kór is.
MÁSODIK SZOLGÁLÓ Uram, a harangok nem szólnak többet a halottaknak. Túl sok a halott. Nem jut rá idő.
ELSŐ ALKALMAZOTT Inkább mert nem akarják nyugtalanítani a lakosságot.
ELSŐ SZOLGÁLÓ Nincsenek már harangozók. Háromnegyedük belehalt a járványba.
TULAJDONOS Hordjátok el magatokat! Meg fogtok bolondítani. Különben is, a távolságtartás higiénikus. Jól bezártátok az ajtókat? Jól bezártátok az ablakokat?
Az alkalmazottak és szolgálók távolabb állnak.
MÁSODIK ALKALMAZOTT Egy tűt sem lehet átdugni az ajtó alatt!
TULAJDONOS Egy cérnaszálat se lehessen.
MÁSODIK SZOLGÁLÓ Minden be van zárva.
TULAJDONOS Van búzánk és rizsünk, halunk és szárított húsunk, van aszalt gyümölcsünk, van mogyorónk. És védve vagyunk a patkányoktól. (Első alkalmazotthoz) Ellenőrizni kellene a tetőt. Nehogy a szél elvigyen akár egyetlen cserepet is. Természetesen, senki sem jön be, senki nem megy ki. Biztonságban vagyunk. Az ablakon se nézzetek ki! Maga a betegség látványa is képes fertőzni. (Egy falat ételt visz a szájához) Nagyon kell figyelnetek! Érzek valahonnan egy kis léghuzatot. A szél hordja be a kórokozókat. Itt nincs egy rés sem. De lehetne. Kialakulhat egy repedés. A szél és a levegő ránehezedik a falakra, át akarja lyukasztani. Legyetek éberek! Az összes repedéseket tömjétek be viasszal, a viaszt pedig állandóan hordjátok magatoknál. Menjetek, szóródjatok szét, figyeljetek! Egykettő!
A két Alkalmazott és az Első Szolgáló mindenfelé nézelődik, betömik a réseket, vagy legalábbis úgy tesznek, nagy nyüzsgés támad a házban. Egyedül a Második Szolgáló marad a Tulajdonos mellett, és felszolgál az evésnél.
Ez alatt az idő alatt, az ablakon át látható egy feketébe öltözött férfi, kezében fekete zászló, nyomában egy halottasszekér, amelyet két fekete ló húz,
feketébe öltözött kocsissal és koporsóval. A szekér mellett alabárddal
felfegyverzett őr halad. Időnként belefúj a trombitájába, és kiált „Félre az útból!” Ha a szekér és a lovak megjelenítése technikai nehézségbe ütközik, akkor a koporsót vigye két feketébe öltözött férfi.
A Tulajdonos tovább beszél, miközben elővigyázatosan táplálkozik,
figyelmesen vizsgálja és szagolgatja az ételt, így aztán bizonyos
ételdarabokat érintetlenül hagy, miután megszagolta őket.
Mindent tömjetek be! Maguktól is lesznek hasadások, ahol aztán behatolhat a rothadó levegő. Permetezzetek! Az ételt se sajnáljátok beszórni, még ha rossz ízű lesz is. Permetezzetek, mert a betegség szele, mint a rossz varázslat, még a vastag falakon is áthatol. A romlás szelleme nem ismer akadályt. Mivel láthatatlan, nem létezik számára az anyag.
ELSŐ ALKALMAZOTT Ha csak rágondol, uram, a gondolat által befurakodik.
TULAJDONOS (kiabálva) Gondoljátok azt, hogy nem jön be! Gondoljátok, hogy nem jön be! A falak légmentesen kell zárjanak, míg a szív áthatolhatatlan kell legyen. Ha ti nem akarjátok, a gonosz nem fog behatolni ebbe a házba. Nem tud hozzánk férkőzni. De folytassátok csak a ház fertőtlenítését. Tovább kell ellenőrizni a réseket és hasadásokat. Hogy ne táguljon semmi. Hogy minden visszazáródjon. Nincs más univerzum rajtunk kívül. Kikezdhetetlenek vagyunk. Ezt kell hajtogatnunk. Azok vagyunk, ugye? Feleljetek!
ELSŐ és MÁSODIK ALKALMAZOTT (súrolva és fertőtlenítve) Kikezdhetetlenek vagyunk.
TULAJDONOS (Első Szolgálónak) Mondd te is!
ELSŐ SZOLGÁLÓ Kikezdhetetlen vagyok. A gonosz nem férkőzik hozzám.
TULAJDONOS (a Második Szolgálóhoz) És te?
MÁSODIK SZOLGÁLÓ A gonosz nem tud hozzánk férkőzni.
A négy ALKALMAZOTT és SZOLGÁLÓ (együtt) A gonosz nem tud hozzánk férkőzni.
TULAJDONOS Áthatolhatatlan vagyok. Érinthetetlen. (Arccal a földre esik, miután felborította az ételes tálat. Az alkalmazottak elborzadva veszik körül. Az Első Cselédlány felemeli a Háziúr kezét, majd hagyja lehanyatlani.)
ELSŐ SZOLGÁLÓ Megfeketedett a tenyere.
ELSŐ ALKALMAZOTT (hajánál fogva felemeli a Háziúr fejét) A szeme vörös lett! Az arca lila!
MÁSODIK SZOLGÁLÓ Mindent kiborított! A tányérokat is széttörte! És nincsen több tányérunk!
MÁSODIK ALKALMAZOTT (az Elsőnek) Ezek rossz jelek.
ELSŐ SZOLGÁLÓ A kór tünetei.
A cselédek megrettenve otthagyják a tetemet, és az ajtóhoz sietnek.
Kinyitják.
RENDŐR (kezében pisztollyal) Senki sem jöhet ki a fertőzött házból. Aki megpróbálja, agyonlövöm.
Orruk alá dugja a fegyvert, az alkalmazottak és szolgálók visszahőkölnek,
az ajtót zajosan visszazárják. A szolgálók az ablakhoz szaladnak,
megpróbálják kitörni. Egy másik rendőr jelenik meg, felfegyverkezve.
A szolgálók visszahúzódnak. Látni, hogy egymástól is félnek. Míg az
alkalmazottak és szolgálók egy-egy sarokban térdre esnek, az ablakokra leereszkednek a fekete redőnyök. A képet elnyeli a sötétség.

Jelenet vége

(IV.) JELENET A KÓRHÁZBAN

Alexandre, Jacques,
Émile, Katia,
Orvos, Nővér
Díszlet: kórterem. Hátul ablak. A jobb és bal oldali falak üvegből vannak. Jobbra kis ajtó. Balra Alexandre fekszik az ágyában. Három vagy négy szék. Alexandre hatvan év körüli, Katia sokkal fiatalabb. Émile és Jacques kicsit fiatalabbak Alexandre-nál.
A függöny felgördülésekor a színen van Alexandre, Katia,
valamint Émile és Jacques, akik most érkeztek.
ALEXANDRE (Jacques-nak és Émile-nek) Üljetek le! A székek nem valami kényelmesek.
ÉMILE (Alexandre-nak) Már majdnem húsz éve, hogy nem láttalak. És most betegeskedsz.
ALEXANDRE Még nem haltam meg.
ÉMILE Tudom. Sokat dolgozol, így mondták. Hogy éppen egy fontos művön dolgozol.
JACQUES Részleteket olvastam belőle. Nagyszerű.
ÉMILE Egy hülye veszekedés miatt.
ALEXANDRE Félreértés.
ÉMILE Igen, féreértés, ahogy te nevezed. Az fosztott meg a barátságodtól ilyen hosszú időre. De most, hogy újra találkoztunk…
KATIA Egészen könnyű lett volna találkozni. Csak meg kellett volna próbálni.
ÉMILE (Katiának) Igen, persze, Alexandre is megtehette volna az első lépést.
KATIA Nem hiszem, hogy te ezt akartad volna.
JACQUES (békítőleg) Na de igazán, Katia.
ÉMILE (Katiának) Te ugye francia vagy, normandiai, nem? Hogy lehet, hogy orosz keresztneved van?
ALEXANDRE A keresztneve francia, a beceneve orosz. Ő adta magának. Imádta Csehovot.
ÉMILE Nevetséges. Majdnem mindent meg lehet bocsájtani, de hogy azt ne lehessen valakinek elnézni, hogy más nézetei vannak, mint neked. És aki másként gondolkodik, az mindjárt ellenség.
JACQUES (Émile-nek) Ez azért van így, mert nincs benned valódi hajlam a barátságra. A barátság erősebb minden ideológiánál. Te magad is megváltoztál, más eszméket követsz. Ugyan ki nem változik?
ÉMILE Számomra az a barát, aki úgy gondolkodik, mint én. Hogy barátom maradhasson, neki is változtatnia kell az elveit, velem együtt. Most tréfáltam egy kicsit. De lényegében így van. (Alexandre-hoz) Azért jöttem, hogy beszélgessek veled, hogy találkozzunk, hogy tisztázzam magam, tisztázzuk és megértsük, hogy mi a rejtett oka ennek a régi nézeteltérésnek. Mert amióta te is megváltoztál, megváltoztattad az elveidet, úgyhogy már jó tíz éve ugyanazok az elveid, mint nekem, és ez alatt az idő alatt továbbra sem találkoztunk.
KATIA (Émile-hez) Ne fáraszd annyit az agyad! És főleg őt ne fáraszd. Az orvos megtiltotta, hogy fárassza magát. Egyébként is, az orvos eleget tétovázott, hogy megengedje-e ezt a látogatást.
ALEXANDRE Beszéljünk másról! Én örvendek, hogy látlak. Ne is beszéljünk semmiről!
ÉMILE Mégis van egy különös egybeesés. Éppen azután való napon vesztünk össze, hogy én megkaptam azt az irodalmi díjat.
KATIA Alexandre fölötte áll az ilyesminek.
ALEXANDRE Ez abszurdum.
ÉMILE Ez nyilvánvaló. Alexandre nem irigy. Lehet, hogy egyszerűen csak ideológiai eltolódás volt közte meg a zsűri között, mert különben neki adták volna a díjat. Ő inkább megérdemelte, mint én. Akkoriban valószínűleg azt gondolta, hogy én lemondok a díjról, az ő javára. Ahogy ő is tette volna.
KATIA Holtbiztosan. Nem fogadta volna el.
ALEXANDRE Nem olyan kellemetlen néhány hónapot eltölteni egy kórházban. Eleinte nehéz. Aztán megszokja az ember. Fertőzésmentes világban élek, a kinti zaj és indulat nem jut el hozzám, csak valamilyen megszelídített, hatástalanított formában. És ez már nem ijeszt meg, főként pedig nem zavar.
ÉMILE Mielőtt bejöttünk, valami fertőtlenítő folyadékkal locsoltak le.
JACQUES Sok ember hal meg ezekben a percekben.
ÉMILE Több, mint általában. Sokan az utcán halnak meg. Összecsuklanak, a férfiak meglazítják a nyakkendőjüket, a nők sikoltanak, és aztán meghalnak.
JACQUES Ez a divat.
ALEXANDRE Tudom, mesélték.
JACQUES (Alexandre-nak) Végül is, jobban érzed magad, ugye? Nagyszerűen nézel ki.
ALEXANDRE (Jacques-nak) Te is, annak ellenére, hogy egész nap az utcán mászkálsz.
ÉMILE (Katiának) Azon töprengek, vajon nem lehet kicsit a te hibád is, hogy én nem találkoztam Alexandre-(v)al. Emlékszel? Meglátogattalak benneteket a kis lakásotokban, együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, és akkor egyszerre… Igen-igen, leolvastam az elégedetlenséget az arcodról.
KATIA Nem emlékszem.
ÉMILE De, de, így volt.
JACQUES (Émile-nek) Rosszul értelmezed.
ALÉXANDRE (Émile-nek) Túl nagy jelentőséget tulajdonítasz ennek. Mindig túlmagyarázzuk a dolgokat.
ÉMILE Mégis, attól a perctől fogva a hozzám való viszonyod láthatóan megváltozott.
JACQUES (Émile-nek) Ne fáraszd már! Vége van, nem érted?
ÉMILE Nekem úgy tűnik, inkább Katiát fárasztom.
ALEXANDRE Azóta sok mindent megvalósítottunk, de kissé túlfeszítve. Sietni kellett.
ÉMILE A dolgokat ki kell mondani, amíg az emberek még képesek odafigyelni arra, amit mondunk. Most meg már nem figyelnek oda. Mással vannak elfoglalva. Mindenekelőtt ezzel a sok halottal.
ALEXANDRE (Émile-nek) Igazad van. Amit el akarunk mondani, azt rögtön el kell mondani. Csak így találod meg a helyed a kifejezés történetében. Egyetlenegy szavunk van csupán. És azt eltemetik millió más szóval együtt, de előtte legalább hallatta magát. És ha nem sietsz kimondani, már nem lesz érthető, elveszíti a jelentését, idejétmúlttá válik.
JACQUES Időnként felfedeznek egyes műveket, és életet lehelnek beléjük.
Bejön az Orvos és a Nővér.
ORVOS (miután a Nővérrel együtt közelebb lép Alexandre-hoz) Jobban érzi magát?
ALEXANDRE Még mindig érzem azt a fájdalmat. Most már nem annyira.
KATIA (Alexandre-nak) Azt mondtad, hogy már nem fáj.
ORVOS (Nővérnek) Add be az injekciót!
Míg a Nővér az injekciót adja, az Orvos Jacques-hoz és Émile-hez fordul.
ORVOS Csak maradjanak. Rengeteg dolgom van most. Ma ezer ember halt meg az utcán, ugyanabban a betegségben.
JACQUES Egyénenként?
ORVOS Egyesek egyénenként, mások tíz-tizenkettőnként. A tudomány tehetetlen. Nem tudjuk, mi lehet ez. Ez egy furcsa járvány. Nincsenek előrejelző tünetek.
Senkit sem tudunk ápolni. És a boncolás nem mutat ki semmit.
NŐVÉR (Alexandre-nak) Remélem, nem okozok fájdalmat?
ALEXANDRE Most éppen nagyon jól érzem magam. Sosem éreztem magam ilyen jól.
KATIA (Alexandre-nak) Éppen te, aki mindent túlreagálsz.
ORVOS Különben, muszáj lemennem. Egy egész menetnyi halott érkezését jelentették. El kell végezni a boncolásukat.
NŐVÉR Napról napra nő a számuk.
JACQUES (az Orvosnak) Gondolja, hogy végül mégis sikerül megállítani a járványt?
ORVOS Vajon van egyáltalán járvány?
ALEXANDRE Barátaim! Barátaim!
KATIA Mi történt, mi bajod?
ÉMILE Mit mondott?
JACQUES Azt mondta: „Barátaim.”
NŐVÉR (az Orvosnak) Ne menjen még! Nézze, felakadt a szeme.
ALEXANDRE Barátaim! (Félig felemelkedik az ágyban. Visszaesik)
NŐVÉR Elájult. (Az Orvos közelebb lép Alexandre-hoz)
ORVOS Meghalt.
KATIA Lehetetlen. De igen. Mi lesz velem nélküle?
ÉMILE És nem sikerült beszélnem vele. Túl késő!
JACQUES Az utolsó szavaival azt mondta: „Barátaim, barátaim!”
ORVOS (Katiához) Nem, asszonyom, nem abba a betegségbe halt bele, amivel idehozták. És nem is az injekciótól.
ÉMILE Vajon miért mondta „Barátaim”? Mit akart ezzel mondani? Feküdt az ágyon, és valami fontosat akart mondani nekünk.
ORVOS (a Nővérnek) Zárja le a szemét! Hívja a szolgálatosokat, szállítsák a tetemet a hullaházba!

Jelenet vége

(V.) TALÁLKOZÁS AZ UTCÁN

Első Polgár és Második Polgár.
Mindketten egyszerre lépnek színre, egyik jobbról, másik balról.
ELSŐ POLGÁR Nocsak, lám. Te nem haltál meg?
MÁSODIK POLGÁR Hacsak nem a szellemem az. Néha bizony engem is meglep, hogy nem vagyok halott. Tény, hogy nem vagyok az. Élek, még élek.
ELSŐ POLGÁR Még mindig a 21. kerületben laksz? És mit keresel errefelé? Úgy hallottuk, hogy a te lakóhelyedet érintette a legjobban a kór. Jobban, mint a 25. kerületet. Kevésbé, mint a 27-et. Én azt kértem, hogy állítsanak határt, valami gátat a negyedek közt, hogy a tisztátlan negyedek lakói ne szivároghassanak át a kevésbé érintett negyedekbe, főként az enyémbe, az egyes számúba. Hogy is tudtál átosonni? Én magam hoztam ezt a rendeletet, elfogadtattam a megyei tanácsosok többségével.
MÁSODIK POLGÁR Én semmi rosszat nem teszek neked.
ELSŐ POLGÁR De, és máris megyek, hívom a rendőrséget.
MÁSODIK POLGÁR A város érdekében jöttem át a ti negyedetekbe. Kineveztek az élelmezéshez. Én foglalkozom a kompótellátással, amióta a nyers gyümölcs be van tiltva. Tessék, a passzusom és a megbízólevelem.
ELSŐ POLGÁR Messziről nézem meg; és a családod?
MÁSODIK POLGÁR Egyesek élnek, mások már nem.
ELSŐ POLGÁR Hogy lehet, hogy épp egy 21. körzetbéli lakost bíztak meg a város élelmezésével? Menj távolabb! Három méter távolságról beszélj hozzám, vagy öt méterre, hogy ne tudjanak elérni a vírusok.
MÁSODIK POLGÁR És a te családod?
ELSŐ POLGÁR Nálam nincs halott, sem beteg. Az én utcámban a tizenkét ház egyikében sem jelentettek egyetlen gyanús esetet sem.
MÁSODIK POLGÁR Senki nem tudhatja, mit hoz a holnap.
ELSŐ POLGÁR Nekem nem hoz semmit. És a családomnak sem. Nem, nem, ne gyere közel! Rohadtul egészségtelen környezetből jössz.
MÁSODIK POLGÁR Meglehetősen nyugodtnak nézel ki. Ugyan honnan ez a nagy biztonságérzet, ez a bizarr életöröm a katasztrófa perceiben, amikor a járvány tizedeli a várost?
ELSŐ POLGÁR Nincs itt semmi varázslat. Akik meghaltak, meghalnak, vagy akik betegek, azok óvatlanok, felelőtlenek, jobban mondva azok voltak. Holott csak annyit kell tenni, hogy nem vegyülsz a tömegbe. Csak annyi, hogy nem kell közeledni a betegekhez. Vigyázni, hogy bizonyos távolságra állj, mint ahogy én most, azoktól, akik, mint te, még nem betegek, de betegekkel érintkeztek. Egyszerűen csak őrizkedni kell a rossz találkozásoktól.
MÁSODIK POLGÁR És mit csinálnál, ha orvos lennél, vagy nővér, vagy hullaszállító?
ELSŐ POLGÁR Beadnám a felmondásom. És különben sem az én esetem. Nem teszem a kezem másra, mint a pénzjáradékomra. Másokra hagyom az efféle elővigyázatlan szakmákat. Én biztonságban vagyok, egyetlen beteg testet sem érintettem meg.
MÁSODIK POLGÁR Szerencséd, hogy nem kell mások életéért kockáztatnod az életed. Mások meg, eközben, kockáztatnak miattad. De ne legyél olyan biztos és elégedett, mert szinte lehetetlen tudni, hogy ki az egészséges és ki nem. Most lehet, hogy életteli, pirospozsgás arcú embereket látsz, egy óra múlva pedig halottak lesznek.
ELSŐ POLGÁR Ha eddig megúsztam, ezután is meg fogom. Nem vagyok önző, amiért nem dobom be magam jobban. Egészséges időkben önként nyújtok segítséget. De ilyen rendkívüli időkben, amilyenben mi élünk, jogod van, sőt, kötelességed, hogy elővigyázatos és bizalmatlan légy.
MÁSODIK POLGÁR Minden védhető. Ez az álláspont olyan, mint bármelyik másik.
ELSŐ POLGÁR Én biztonságban vagyok. Van szimatom, sosem tartózkodtam olyan emberek társaságában, akik bármiféle veszélyt jelentenek, nem találkozom sem orvosokkal, sem nővérekkel, elkerülöm a hullaszállítókat, csak elsőosztályú élelmiszerüzletekben vásárolok. Inkább költök néhány ronggyal többet, minthogy veszélyben érezzem magam. Ér annyit az életem, mint a másoké.
MÁSODIK POLGÁR Tegnapelőtt a Töltött pulyka vendéglőben láttak. Az egyik teremben, vacsora közben, nem ültél véletlenül egy asztalnál Daniel úrral?
ELSŐ POLGÁR Na és? Az az ember a barátom, akivel éppen üzleti ügyeket tárgyaltam. Egészséges és kövér, éppolyan elővigyázatos, mint én. És abban a szeparéban, ahol ültünk, semmilyen gyanús személy nem volt, aki megfertőzhetett volna.
MÁSODIK POLGÁR Aha.
ELSŐ POLGÁR Mi az, hogy „aha”?
MÁSODIK POLGÁR „Aha”, az az, hogy „aha”. Mondtam én, hogy „aha”? Ne gyere közel!
ELSŐ POLGÁR Csak nem akarod azt mondani…
MÁSODIK POLGÁR Semmit sem akarok mondani.
ELSŐ POLGÁR Mondd meg, hogy mit akarsz mondani, amikor azt mondod, hogy semmit nem akarsz mondani!
MÁSODIK POLGÁR Ne gyere közel hozzám! És ezt nem akarom még egyszer mondani.
ELSŐ POLGÁR Ez az ember, a barátom, akivel vacsoráztam, csak nem beteg? Mondd, megbetegedett?
MÁSODIK POLGÁR Nem. Nem beteg. Már nem beteg.
ELSŐ POLGÁR Olyan gyorsan felépült?
MÁSODIK POLGÁR Nem. Meghalt.
ELSŐ POLGÁR Biztos, szívrohamot kapott. Vagy baleset érte? Vagy leesett? Esetleg meggyilkolták?
MÁSODIK POLGÁR Ha az igazságot akarod tudni, a járvány vitte el.
ELSŐ POLGÁR Hát akkor én is meg fogok halni.
MÁSODIK POLGÁR Már harmadszor mondom, ez még nem ok arra, hogy közel gyere hozzám. Ha még egy lépést teszel, előveszem a revolvert!
ELSŐ POLGÁR Akkor én halott ember vagyok! Ha nem jön valami csoda, nekem végem.
Megjelenik egy nővér.
ELSŐ POLGÁR Nővérke! Félek, hogy megfertőztek! Jöjjön gyorsan!
Szétnyitja a mellényét, kigombolja az ingét.
NŐVÉR (az Első Polgár mellkasát vizsgálja) Késő, túl késő, már semmilyen gyógyszer nem segít. (Otthagyja)
ELSŐ POLGÁR (elrohan balra, kiabálva) Halott ember vagyok! Halott ember vagyok!
A Második Polgár a nyomába ered és rálő. A Nővér utánuk szalad,
és kiabál.
NŐVÉR Maga is halott! Én is halott vagyok!

Jelenet vége

(VI.) JELENET A BÖRTÖNBEN

Első Fogoly, Második Fogoly, Börtönőr
ELSŐ FOGOLY Rácsokból kettő átvágva. Kicsit meg kell lökni, s kész. Kimászunk a padlásablakon.
MÁSODIK FOGOLY Akkor beléesünk az árokba. Abba’ víz van.
ELSŐ FOGOLY Hát tudtad, nem tudtad? Tudsz úszni. Ha egyszer mondom, hogy öt perc alatt kemény földön vagy. A napvilágos mezőn. Ott aztán jönnek a kertek, meg az utcák, meg a butikok, meg a kenyeres, a mészárszék, a bodega és a zöldség-gyümölcs.
MÁSODIK FOGOLY Vigyázzál! Dugd el a reszelőt, jön a Börtönőr. Itt a Börtönőr.
Bejön a Börtönőr.
BÖRTÖNŐR Az ajtók nyitva állnak. Nem zártam be az ajtót, amin bejöttem, és a többi ajtó sincsen zárva. Tudom, hogy a padlásablakon keresztül akartok elmenni, tudom, hogy van egy reszelőtök. De nem kell már annyi energiát rápazarolni. Most már van itt egy nálunk is veszélyesebb őr.
ELSŐ FOGOLY Hát én nem félek a munkanélküliségtől. Nem félek sem a víztől, sem a tűztől.
BÖRTÖNŐR Most nem erről van szó.
ELSŐ FOGOLY Hát nem fog maga engem visszafordítani. Lehet, hogy ezt az embert itt (A Második Fogolyra mutat) meg tudja félemlíteni, de én nem vagyok a maga embere. Ő még elgondolkozik néha-néha, de én…
BÖRTÖNŐR Az ajtónálló őrök mind meghaltak.
MÁSODIK FOGOLY Hogyhogy? Mi bajuk lett? Mért nem tettek helyükbe más őröket?
BÖRTÖNŐR De bizony kerültek helyükbe mások. Ezek most láthatatlan őrök.
MÁSODIK FOGOLY Maga szórakozik velünk.
BÖRTÖNŐR Nem szokásom. A járvány halomba döntötte a várost. Egészen a bástyákig, a város kapujáig, amely be van zárva, mindent. A város kapuit katonák őrzik, akik egyik percről a másikra meghalhatnak. És a kapukat nem fogják kinyitni, mert a városon kívül is őrök vannak, akik senkit nem engednek ki.
ELSŐ FOGOLY Nekem elég a város a várfalakig.
MÁSODIK FOGOLY Nekem is.
BÖRTÖNŐR A kinti őrökhöz még nem jutott el a járvány. Még nem találkoztak vele, és nem is akarják elkapni, ezért nem fognak kiengedni. Félnek, hogy megfertőződnek. A városban majdnem mindenki fertőzött. És aki most még nem, az nemsokára biztosan elkapja.
MÁSODIK FOGOLY Miféle betegség az?
BÖRTÖNŐR Olyan betegség, ami megöl. A járvány senkit nem hagy reménykedni. Halottak hevernek a járdákon, az út közepén, az elszigetelt lakrészekben, a templomokban és imaházakban. Már nem is lehet összeszedni őket. Veszélyben vannak még a hullaszállítók is, akik pedig megesküdtek, hogy nem lesznek betegek. Képzeljétek, fel voltak esketve. És ettől azt hitték, hogy ők immunisak. A kutyák, macskák, lovak, patkányok mind ott hevernek az emberi tetemek mellett. Hétfő óta harmincezer halottat számoltak, embert, asszonyt, állatot. Kétszer annyit, mint a múlt héten, és háromszor annyit, mint két héttel ezelőtt.
MÁSODIK FOGOLY Az nem létezik.
ELSŐ FOGOLY Hazudik! A frászt akarja ránk hozni. Az hát, persze, ez az adminisztráció találmánya.
BÖRTÖNŐR Majd meglátjátok. Hamarosan nem fogtok látni és hallani semmit. Nem fogtok érezni semmit. A börtönigazgató azért halt meg, mert kiment a városba, mert minden este kiment, hogy lássa a feleségét és a gyermekeit. Megfertőzte a családja, és kedves tetemei körében halt meg. A kollégáim szintén halottak, ugyanazon okból. Tegnap egy villamos utasokkal tele indult el a város egyik végéből. Az úton mind meghaltak. Nyolcvanhét hulla érkezett meg, a vezetővel együtt nyolcvannyolc.
MÁSODIK FOGOLY De hát nem kötelezhetnek, hogy villamosra üljél.
BÖRTÖNŐR A gyalogosok sincsenek biztonságban. Az ablakokból holttestek és kínlódó haldoklók hullanak rájuk. Én agglegény vagyok, rokonaim sincsenek, nem járok ki a börtönből. A börtönben nincs veszély. Nézzétek, milyen vastagok a falak. Ezen nem hatolnak át a vírusok. Igaz, hogy börtönben vagytok, de itt semmi vész nincs. Itt vagytok egészségesen és biztonságban. Az igazi börtön most kint van. Úgyhogy válasszatok: börtön vagy halál?
ELSŐ FOGOLY Nem igaz! Nem lehet igaz!
BÖRTÖNŐR Csak menjetek, ha akartok.
ELSŐ FOGOLY Ez egy csapda.
BÖRTÖNŐR Mondom, hogy nyitva hagyom nektek az ajtót. Próbáljátok ki! Ismétlem, minden ajtó nyitva áll. (Távozik)
MÁSODIK FOGOLY Mit gondolsz, mit csináljunk?
ELSŐ FOGOLY Hadovázik. Fel akar ültetni.
MÁSODIK FOGOLY Nem igaz.
ELSŐ FOGOLY Nem értesz ehhez. Bizonyítékod van?
MÁSODIK FOGOLY Azt álmodtam az éjjel, hogy mindenki meghalt, ebben a rémálomban hullahegyeket láttam. Olyan magasak voltak, hogy elhagyták a hatemeletes házakat. És látod, tényleg nyitva hagyta az ajtót.
ELSŐ FOGOLY Mert nincs gatyád megszökni. Lelohadtál, ugye?
MÁSODIK FOGOLY Nyitva az ajtó, nézzed meg!
ELSŐ FOGOLY Nehogy azt mondd, hogy hiszel az álmokban.
MÁSODIK FOGOLY Az igazság az álmokba’ van. Amit nem tudsz felfogni nappal, azt éjjel az álmok megmutassák.
ELSŐ FOGOLY Hagyjál már az álmaiddal! Az álom pont azt mutatja meg, amit félsz megtenni. Ezt hívják hamis alibinek. Ezzel mented a gyávaságod.
MÁSODIK FOGOLY De ha az ajtó nyitva van, az azt jelenti, hogy nincs már szükség őrökre. Én már biztos, hogy inkább a börtönben végzem be a napjaimat, majd később.
ELSŐ FOGOLY Akkor egyedül megyek. Viszont nincs bizalmam azokban az őrökben a többi ajtónál. Ez itt hazudott nekünk. Biztos, hogy ott állnak az őrök, jó épen, egészségesen. A börtönőrökkel nem érdemes bratyizni. Na, megyek. A pártomnak szüksége van rám. Nekem küldetésem van, kötelezettségeim másokkal szemben. Éljen a szabadság! Jöhetsz te is, ha akarsz. Keresztülbújok a felső ablakon, nem bízom én ezekben az ajtókban. Ágyő!
Kitépi a rács két rúdját, a földre dobja, majd kiugrik az ablakból.
MÁSODIK FOGOLY (kisszékre kapaszkodik, kinéz az ablakon) Nem fog messzire jutni.
ELSŐ FOGOLY HANGJA Szétmarnak a patkányok. Mindenem ég. Nem bírok úszni. Elsüllyedek. Segítség!
MÁSODIK FOGOLY (leszáll a székről, arccal a közönség felé) A felpuffadt hullája már lebeg a vízen.
BÖRTÖNŐR (újra be) Látod, hogy igazat mondtam?
MÁSODIK FOGOLY Én mindig is hittem. (A Börtönőr előveszi a revolverét. A Második fogoly, megrettenve) Mindig is hittem. Mindig hittem magának. Még egyszer mondom, én mindig is hittem magának. Ugye nem akar megölni?
A Börtönőr rálő, a fogoly elesik. Majd, minden nyilvánvaló ok nélkül,
elővesz a zsebéből egy kötelet, a végén hurokkal, és felakasztja magát.
A Fekete Szerzetes átmegy a színen, megállapítja, hogy a fogolynak
nincs pulzusa, majd ellenőrzi a felakasztott ember kötelének
a szilárdságát, és kimegy.

Jelenet vége

(VII.) JELENET AZ UTCÁN

Jacques, Émile, Pierre
PIERRE (bejön balról, a másik kettő jobbról) Hogy vagytok?
JACQUES Hogy vagytok?
ÉMILE Hogy vagytok?
PIERRE Mostanában fájt a fejem. De éppen jobban vagyok. Kétségkívül azért volt, mert megrendítettek az események. Ugye, tudjátok?
ÉMILE Milyen események?
JACQUES Milyen eseményekről beszélsz? Erről a…
PIERRE A betegségről. A városban. A járványról, ami a szegénynegyedekben dúl.
ÉMILE De csupán a szegénynegyedekben, attól mi itt biztonságban vagyunk; a szegénynegyedekben, tudjátok, a tudatlanság…
JACQUES A higiénia hiánya …
ÉMILE Bűnözés… a szegénység…
JACQUES Igen, a szegénység is, a nyomor, az igen, a nyomor.
ÉMILE A szegénység bűn. Azért szegények, mert azok akarnak lenni, a szemetek! Elhagyják magukakat, iszákosak, lusták. Tudjátok meg, hogy a nyomor minden bűn anyja.
JACQUES Azt is mondhatnánk, hogy a bűn a nyomorúság atyja.
PIERRE Gondoljátok, hogy ez a kór nem jut el hozzánk?
ÉMILE Nem hinném. Mi nem vagyunk olyan szerencsétlenek.
JACQUES (Pierre-nek) Ugye, tudod, hogy Alexandre meghalt?
PIERRE Hogyhogy, mikor, miért? Pedig már jobban volt. Már lábadozott.
ÉMILE Meghalt. De nem a járványtól. A járvány nem férkőzik be a kórházakba.
JACQUES A szegénynegyedek kórházaiba, talán. De még oda sem… Azokat is a mi orvosaink, az elit negyedek orvosai vezetik és felügyelik. … Nem engedik be a járványt.
PIERRE Miben halt meg?
JACQUES Eléggé váratlanul történt, mindenesetre nem a járvány miatt. Nem voltak meg a tünetei.
ÉMILE Meghalt, mert meg akart halni.
JACQUES Szándékosan tette…
ÉMILE Hogy szerepeljen. Talpig komédiás volt.
JACQUES Éppen kigyógyult a betegségből, lám, ez a lábadozás rosszul ütött ki.
PIERRE Ez bosszantó, szükségem lett volna rá. A barátok olyan emberek, akikre szükségünk van. És ahhoz, hogy helyettesítsd őket, időre van szükség. És szerencsére. Ha megtudja a feleségem…
ÉMILE (Pierre-nek) Újra elővett a fejfájás?
JACQUES A sokk miatt. Megértem. Kissé fáradtnak látszol.
ÉMILE Elsápadtál. De nem, máris megjött a színed.
PIERRE Nincs már semmiféle fejfájásom. Tovább kell lépni. Ilyen az élet, meghalsz. Mindenesetre, jobban érzem magam, sokkal jobban érzem magam. (Összeesik)
ÉMILE Mi baja?
JACQUES Mi baja?
ÉMILE Gyerünk, barátom, kelj fel, ébredj fel!
JACQUES Infarktus.
ÉMILE Talán csak elájult.
JACQUES Nem, halott.
ÉMILE Mi lelhette? Éppen jobban érezte magát.

Jelenet vége

(VIII.) UTCAI JELENET

EGY JÁRÓKELŐ (a Másikhoz) Mikor kijöttem a barátaim házából, ketten voltak otthon. Elmentem újságot venni, és visszatértem. Felmegyek a lépcsőn, kinyitom az ajtót, és tizenegy holttestet látok a földön.
MÁSIK JÁRÓKELŐ Hogy tudtak így megszaporodni?
EGY JÁRÓKELŐ Ez az, amit tudni kellene, amit meg kellene állapítani hogy életükben szaporodtak meg, vagy azután? Mindenesetre, mindez öt perc alatt történt.
MÁSIK JÁRÓKELŐ Biztos valami géppel sokszorozódtak meg.

Jelenet vége

(IX.) PÁRHUZAMOS BELSŐ JELENETEK

A színpad ketté van osztva, és a következő két jelenetet
– A és B jelenet – párhuzamosan játsszák.
A nézők bal oldalán hátul ablak, balról ajtó, jobbra ágy, a reális vagy
képzeletbeli falhoz tolva; a fal kettéválasztja a színpadot.
A jobb oldali részen, hasonló módon, falnak tolt ágy, hátul ablak,
jobboldalt ajtó.

A JELENET

A színpad bal oldalán játszódik.
Kopogtatnak az ajtón. Látni, amint Jeanne, az első nő, kínlódva
felemelkedik a fotelből, riadtan.
Az ajtóhoz siet, hogy kinyissa.
Feltűnik Jean.
JEANNE Hogy jártad meg?
JEAN Éjjel átlopóztam a várost védő szanitécek között. A kapunál, a sétányon néhányszor alig tudtam elmenekülni az őrjárat elől.
JEANNE Lehet, hogy vidéken nagyobb biztonságban lettél volna. De boldog vagyok, hogy látlak. Már nem reménykedtem benne. Azt akartam, hogy ne légy itt, és most boldog vagyok, hogy itt vagy.
JEAN Igen, itt vagyok. A gyerekeket a szüleidnél hagytam. Ne aggódj értük! Ők jól vannak.
JEANNE Mi lesz velünk?
JEAN Isten talán tudja. Te ismered a szerzetest, aki a házunk bejáratánál állt?
JEANNE Ugye elmúlik mindez, hiszel benne?
JEAN Lehet. De egyáltalán nem szabad többé kilépnünk a házból. Ez a csend az utcán! A sarkon nyitva van egy üzlet. Megyek, keresek ennivalót.

B JELENET

A színpad jobb oldalán játszódik. Kopogtatnak az ajtón. Látni, amint Lucienne, ennek a jelenetnek a női szereplője, kínlódva felemelkedik
a fotelből, az ajtóhoz siet, hogy
kinyissa. Feltűnik Pierre.
LUCIENNE Hogy jártad meg?
PIERRE Éjjel átlopóztam a várost védő szanitécek között. A kapunál, a sétányon néhányszor alig tudtam elmenekülni az őrjárat elől.
LUCIENNE Lehet, hogy vidéken nagyobb biztonságban lettél volna. De boldog vagyok, hogy látlak. Már nem reménykedtem benne. Azt akartam, hogy ne légy itt, és most boldog vagyok, hogy itt vagy.
PIERRE Igen, itt vagyok. A gyerekeket a szüleidnél hagytam. Ne aggódj értük! Ők jól vannak.
LUCIENNE Mi lesz velünk?
PIERRE Isten talán tudja. Te ismered a szerzetest, aki a házunk bejáratánál állt?
LUCIENNE Ugye elmúlik mindez, hiszel benne?
PIERRE Lehet. De egyáltalán nem szabad többé kilépnünk a házból. Ez a csend az utcán! A sarkon nyitva van egy üzlet. Megyek, keresek ennivalót.

Színpadi utasítások: A B jelenet replikái váltakoznak az A jelenet replikáival egészen addig a pillanatig (a vége felé), amikor a helyzet megváltozik.
Ezt az illető helyen jelezzük. Így, amikor Jeanne azt mondja: „Hogy jártad meg?”, Lucienne is azt mondja Pierre­nek: „Hogy jártad meg?”; Jean
replikáját? „Átlopóztam”, rögtön követi Pierre replikája: „Átlopóztam” stb.
És így tovább, egészen a jelzett pillanatig.

JEANNE Ne siess úgy, kedves. Gyere ide, mellém. (Kézen fogja. Egymás mellé ülnek az ágyra. A férfi átkarolja a nő vállát) Milyen volt ott az idő?
JEAN Tiszta, friss a levegő. Ott a tenger, és a tengeri szellő mindent felszárított. De látom, izgatott vagy.
JEANNE Itt őrülten meleg volt. És ez a bűz…
JEAN Túlságosan félsz. Nem kell félned. Hiszen együtt vagyunk. Semmi bajunk nem eshet.
JEANNE A földszinti szomszédok meghaltak. Elvitték a holttesteiket. A fentiek elmenekültek. Nem tudni, hova.
JEAN Biztosan az utcán csavarognak. Igazoltatni fogják és hazaküldik, vagy internálják őket.
JEANNE Ugyan mit véthettünk mindannyian, hogy ez történt velünk?
JEAN Semmit. Semmit nem tettünk. A semmiért van ez. Semmi oka nincsen. Legalább, ha büntetés volna.
JEANNE De lehet, hogy büntetés.
JEAN Hát ez az. Ha az lett volna, akkor nagyobb biztonságban lettünk volna. De így, nem tudunk semmit. Nem tettünk semmit. A kórnak nincs logikája.
JEANNE Boldogok voltunk.
JEAN Ezt sem tudhatjuk.
JEANNE Nem tudok mit tenni, hogy elmúljon a félelmem. (Szünet. Felkel) Ha nem jöttél volna meg, biztos megőrülök.
JEAN Most már nyugodj meg!

JEANNE Nem. Nem tudok itt maradni. Menjünk ki egy kicsit!
JEAN Pihenj egy kicsit! Egészen sápadt vagy.
JEANNE Sápadt vagyok?
JEAN Semmi baj, az idegességtől van. Pihenj le néhány percre! (Segít neki ledőlni az ágyra) Így. Itt vagyok melletted. Add a kezed! A kezed forró és nedves.
JEANNE Fáj a fejem.
JEAN Akarod, hogy kinyissam az ablakot?
JEANNE Ki tudja, mi jön be az utcáról?
JEAN Csak mert ki akartál menni. Hogy tüzel a homlokod! (Kigombolja a ruháját) Úristen!
JEANNE Nem dagadtam el? Nézd, hogy vörösödik a tenyerem. Fáj a gyomrom. Olyan gyengének érzem magam. Mindenem fáj.
JEAN Gondozni foglak! Gondodat fogom viselni!
JEANNE A flakont!
JEAN (flakont vesz elő a zsebéből) Lélegezz mélyet!
JEANNE Nem tudok.
JEAN Lélegezz mélyet!
JEANNE Semmit sem érzek. Egyáltalán semmit.
JEAN Próbáld meg, drágám! Itt vagyok, melleted.
JEANNE Nagyon rosszul látlak. Valami ködön keresztül.
JEAN Itt a szobában nincsen köd.
JEANNE Olyan rosszul vagyok, és annyira félek.
JEAN Semmi baj, kedvesem, semmi baj.

JEANNE Alig hallom a szavaidat.
JEAN (kiabál) Csak az kell, hogy ne félj többet. Ez a spray meggyógyít. Karomba veszlek, és nem hagylak el.
JEANNE Beszélj hozzám!
JEAN Erősen a karomba foglak szorítani. Így tartalak. Így őrizlek. Semmi sem fog kiszakítani a karjaim közül. Nem hagylak.
JEANNE Mellettem vagy? Nem látlak. Nem hallom a szavaid. A karodban tartasz? Nem érezlek.
JEAN Ne menj el, könyörgök! Maradj itt! Érted jöttem vissza. Ne hagyj el!
JEANNE Nagyon rosszul érzem magam. Itt vagy? Vártalak. Reméltem, hogy megjössz. Miért nem jöttél? Egyedül vagyok.
JEAN De én itt vagyok, kedvesem. Hallgass rám! Nézz rám! Nem érzed, hogy itt vagyok? Beszélj! Beszélj!
Jeanne sóhajt egyet. Meghal.
JEAN (karjába szorítja) Itt maradok melletted, nem mozdulok innen. Itt leszek az idők végezetéig.
LUCIENNE Ne siess úgy, kedves. Gyere ide, mellém. (Kézen fogja. Egymás mellé ülnek az ágyra. A férfi átkarolja a nő vállát) Milyen volt ott az idő?
PIERRE Tiszta, friss a levegő. Ott a tenger, és a tengeri szellő mindent felszárított. De látom, izgatott vagy.
LUCIENNE Itt őrülten meleg volt. És ez a bűz…
PIERRE Túlságosan félsz. Nem kell félned. Hiszen együtt vagyunk. Semmi bajunk nem eshet.
LUCIENNE A földszinti szomszédok meghaltak. Elvitték a holttesteiket. A fentiek elmenekültek. Nem tudni, hova.
PIERRE Biztosan az utcán csavarognak. Igazoltatni fogják és hazaküldik, vagy internálják őket.
LUCIENNE Ugyan mit véthettünk mindannyian, hogy ez történt velünk?
PIERRE Semmit. Semmit nem tettünk. A semmiért van ez. Semmi oka nincsen. Legalább, ha büntetés volna.
LUCIENNE De lehet, hogy büntetés.
PIERRE Hát ez az. Ha az lett volna, akkor nagyobb biztonságban lettünk volna. De így, nem tudunk semmit. Nem tettünk semmit. A kórnak nincs logikája.
LUCIENNE Boldogok voltunk.
PIERRE Ezt sem tudhatjuk.
LUCIENNE Nem tudok mit tenni, hogy elmúljon a félelmem. (Szünet. Felkel)
PIERRE Ha nem jöttem volna haza, biztos megőrülök.
LUCIENNE Most már nyugodj meg!
PIERRE Nem, nem tudok itt maradni. Menjünk ki egy kicsit!
LUCIENNE Pihenj egy kicsit! Egészen sápadt vagy.
PIERRE Sápadt vagyok?
LUCIENNE Semmi baj, az idegességtől van. Pihenj le néhány percre! (Segít neki ledőlni az ágyra) Így. Itt vagyok melletted. Add a kezed! A kezed forró és nedves.
PIERRE Fáj a fejem.
LUCIENNE Akarod, hogy kinyissam az ablakot?
PIERRE Ki tudja, mi jön be az utcáról?
LUCIENNE Az előbb te akartál kimenni, kedvesem. Hogy tüzel a homlokod! Úristen!
PIERRE Úristen!
LUCIENNE Úgy látszik, eldagadtál! Nézd, hogy vörösödik a tenyered.
PIERRE Fáj a gyomrom. Gyengének érzem magam. Mindenem fáj.
LUCIENNE Hogy segítsek? Mit csinálhatnék?
PIERRE A flakont! Add ide a flakont!
LUCIENNE Édes istenem, túl késő. Elkapta a kórt.
PIERRE Szeretnék mélyet lélegezni, és nem tudok.
LUCIENNE Úgy félek, kedvesem!
PIERRE Most már semmit sem érzek.
LUCIENNE Próbáld meg! Itt vagyok.
Pánikba esik.
PIERRE Olyan rosszul látlak, valami ködön keresztül.
LUCIENNE Itt a szobában nincsen köd.
PIERRE Nagyon rosszul vagyok.
LUCIENNE Semmi baj, kedvesem. Biztosan semmi baj.
PIERRE Alig hallom a szavaidat.
LUCIENNE (kiabál) Segítség! Senki nem hallja!
PIERRE Beszélj hozzám!
LUCIENNE (már az ajtó fele húzódik) Most mit fogok csinálni? Szerencsétlen asszony, egy haldoklóval a karjában! Mindenki elhagyott bennünket!
PIERRE Mellettem vagy? Nem látlak. Nem hallom a szavaid. Karjaidba szorítasz? Nem érezlek. (Lucienne felkiált; kinyitja az ajtót) Ne menj el, könyörgök! Érted jöttem vissza. Ne hagyj el! Olyan rosszul érzem magam.
LUCIENNE És én még vártam, hogy megérkezzen… És én még azt hittem, hogy együtt megyünk el, együtt menekülünk meg.
Kiabálva kiszalad.
PIERRE Olyan rosszul érzem magam. Itt vagy? Még mindig itt vagy? Nem fogsz elmenni, nem fogsz elhagyni! Tudom, hogy itt vagy, kedvesem. Látlak. Hallom a hangod. Érezlek. Beszélj hangosabban!. Nem vagyok egyedül.

Jelenet vége

(X.) MÁS PÁRHUZAMOS JELENETEK (SZINTÉN BENTIEK)

A színpad két részre van osztva.
A két jelent párhuzamosan folyik.
A nézők bal oldalán dívány, toalett-asztalka, fotel, hátul ablak.
A nézők jobb oldalán ágy. Szoba egy fogadóban. Balra az Anya, Lány,
Szolgálólány. A Lány a toalett-asztal mellett áll.

ANYA Szedd rendbe magad, lányom! Tedd fel a fülbevalód! Tedd fel a nyakláncod! Álarcosbálba megyünk.
A nézők jobb oldalán megjelenik az Utazó, nagyon fáradtan, nyomában
a fogadóbeli Szolgálólánnyal.
FOGADÓBELI SZOLGÁLÓLÁNY A mi fogadónknak jó hírneve van, uram. Bízhat benne. Itt nincs poloska.
Baloldalt.
SZOLGÁLÓLÁNY Itt a luxusparfüm, kisasszony.
ANYA (a Lánynak) Gyerünk, szépítkezzél! Bűvöld el a vőlegényedet! Legyél gyönyörű!
LÁNY Jól van, anya. Megpróbálom.
Jobboldalt.
FOGADÓBELI SZOLGÁLÓLÁNY (Utazóhoz) Megint elment itt az a fekete ruhás ember! Ismeri?
Balra.
ANYA Hagyd most a gondokat! Menj szórakozni, fiatal vagy! Mindannyiunknak van elhunyt barátunk. Nincs arra idő, hogy mindet megsirassuk.
SZOLGÁLÓLÁNY A fekete ruhás ember újra átment az utcán, asszonyom.
Jobbra.
UTAZÓ Kérem, hozzon nekem egy korsó sört!
FOGADÓBELI SZOLGÁLÓLÁNY A sörünk kitűnő. Jót tesz az egészségnek.
El.
Az Utazó elnyúlik az ágyon, kisvártatva nyögni kezd. Teste megfeszül.
Leesik az ágyról. Kínlódva visszakapaszkodik. Hörög, félrebeszél, meghal, mialatt a szín bal oldalán a Lányon ugyanazok a tünetek jelennek meg,
és a következők történnek.
A szín bal oldala
LÁNY Jézusom, megint ez a fekete ruhás ember. Ez mit akar jelenteni?
ANYA Ne idegeskedj már!
LÁNY Reggel óta hol elmegy, hol visszajön az ablakunk alatt.
ANYA Csak egy szerzetes, egy szegény szerzetes. (A Szolgálólánynak) Ne ijesztegesd folyton, mit akarsz?
SZOLGÁLÓLÁNY Semmi jót nem jelent.
ANYA A betegekhez megy, hogy bátorítsa őket, segítsen nekik. Bátor ember. (A Lányhoz) Inkább foglalkozz a gálaruháddal, gondolj mindenféle vidám dolgokra, van belőlük elég. A tavasz, a rétek, tavak, virágok…
LÁNY Neked tetszik ez a gyöngy, anya? Csak hogy nincs kedvem feltenni.
ANYA A vész el fog kerülni minket, biztos vagyok benne.
SZOLGÁLÓLÁNY (a Lánynak) Hozzak másik parfümöt? Itt vannak a gyűrűk. És az alapozó.
A fiatal lány ujjaira húzza a gyűrűket, bekeni arcát alapozóval.
ANYA Tégy föl egy kis rúzst az ajkadra! És arcpirosítót.
LÁNY Sápadt vagyok, ugye?
SZOLGÁLÓLÁNY Őröket állítottak a szembenlevő ház elé.
ANYA Na és, nem nekünk szól. Nem hozzánk állították őket.
SZOLGÁLÓLÁNY Csak hallja meg az Ég, asszonyom!
LÁNY Fáradtnak érzem magam. Nagyon fáradtnak. Semmihez sincs kedvem.
ANYA Gyerünk, szedd össze magad! Ébredj már! Nem akarod, hogy segítsek öltözködni?
LÁNY Fáj a fejem.
A lány felemelkedik az asztal mellől, és megtántorodik.
SZOLGÁLÓLÁNY (Lánynak) Kisasszony, rosszul van?
ANYA Semmi baja, én mondom. Abszolút semmi. Egy kis migrén, esetleg. Mert ő olyan félénk, nem szeret nagyvilágban forgolódni. Egy kis izgalom, egy kis lámpaláz. (A Lánynak) Gyere, segítek neked felöltözni és elkészülni.
LÁNY Előbb szeretnék… Szeretnék kinyújtózni egy kicsikét.
ANYA Pihenj le, ha akarsz. De ne sokáig, néháy percen belül indulnunk kell.
A Lány leesni készül; az anya odasiet.
ANYA (a Szolgálólánynak) Segíts! Hozzál hideg vizet! (A Lánynak) Ez csak egy kis migrén.
Az Anya és a Szolgálólány segítenek a Lánynak végigfeküdni a díványon.
LÁNY Anya, nagyon rosszul érzem magam.
SZOLGÁLÓLÁNY Teljesen elfehéredett.
ANYA Mit érzel? Hol fáj?
LÁNY A fejem. A szemem. A torkom. A gyomrom. Fázom. Melegem van. Megfulladok.
SZOLGÁLÓLÁNY A homloka tüzel. A keze jéghideg. (Az Anya kigombolja a Lány blúzát) Nézze, most meg vörös lett. Lila. A tenyere megfeketedik. Nem szabad hozzáérni!
ANYA Ez nem az. Ez nem lehet az.
SZOLGÁLÓLÁNY (kiabálva) Elkapta a kórt!
ANYA (a lányára veti magát) Kicsikém, ne félj! Ápolni foglak. Semmi vész. Meg fogsz gyógyulni.
SZOLGÁLÓLÁNY Elkapta a kórt.
ANYA Hallgass! Ez csak egy migrén, mondtam már.
LÁNY Nagyon szenvedek.
SZOLGÁLÓLÁNY Lesújtott ránk az Úr.
Jobbra.
FOGADÓBELI SZOLGÁLÓLÁNY (megérkezik) Itt a sör, uram. Na tessék, meghalt. Nálunk halt meg.
Balra.
SZOLGÁLÓLÁNY Segítség! (Kiszalad a szomszéd helyiségre nyíló ajtón, átszalad az Utazó szobáján, ezalatt a Fogadóbeli Szolgálólány kiabál: „Meghalt! Meghalt!” A Szolgálólány kiönti a sört, kimegy, a másik Szolgálólány löki maga előtt; mindkét Szolgálólány kiabál: „Segítség, emberek!” – lökdösődve mindketten kimennek. Balra az Anya jajgat, gyermeke holttestét magához szorítva.)
ANYA Boldogok voltunk. Mindened megvolt, jaj, mindened. (Üvölt a fájdalomtól, az ablakhoz szalad, majd vissza a lány teteméhez) Jaj-jaj, segítség, segítség! (Az ágyra veti magát, felemelkedik és az ablakhoz szalad, újra ráomlik a lány ágyára) Segítsetek! Könyörüljetek…!
Balról bejön a feketébe öltözött Szerzetes, mozdulatlanul, némán áll.

Jelenet vége

(XI.) ÉJSZAKAI JELENET

A szín sötét. Hátul, a plafon és a padló közti távolság felénél öt kivilágított ablak, pontosabban, egyik a másik után világosodik ki.
Eleinte meggyúl egy lámpás a sötétben. Ennél a fénynél láthatjuk a
Szerzetest, amint balról jobbra átmegy a színpadon. Ezután hosszan és
erősen hallatszik egy nő kiáltása. Majd két percnyi csend után jobbról
az első ablak (vagyis a nézők bal oldalán) kivilágosodik. Megjelenik
egy borzos női fej, kiabálva.
ELSŐ NŐ A halál! A halál! A halál! Segítség!
Kigyúl a második ablak. Két nő és egy fiatal férfi nyüzsög kétségbeesetten, feltűnnek és eltűnnek az ablakban, mint a bábszínházban.
ELSŐ NŐ (az első ablaknál) A halál! Segítség! Testvéreim, segítség!
MÁSODIK NŐ (a második ablaknál) Segítség! Hallja valaki?
FIATALEMBER (a második ablaknál) Segítség! Az apánk felakasztotta magát!
Kigyúl a fény a harmadik ablaknál. Megjelenik egy Aggastyán
(a Második Férfi).
ELSŐ NŐ Segítség! Ne hagyjanak magamra! Papot! Orvost!
HARMADIK NŐ (a második ablakban) Orvost! Még fel tudjuk éleszteni! Az apósom felakasztotta magát!
FIATALEMBER Apám felakasztotta magát! Orvost! Hívják a tűzoltókat!
A harmadik ablakban az Aggastyán szó nélkül lassan elővesz egy pisztolyt
a zsebéből. A második ablaknál az egyik nő eltűnik, majd a Fiatalember is, ezalatt a harmadik segítségért kiált.
HARMADIK NŐ Doktor úr! Doktor úr! Doktor úr!
ELSŐ NŐ (az első ablakban) A halál! Hall engem valaki?
A második ablakban eltűnik a Harmadik Nő, és újra feltűnik a Fiatalember
és a Második Nő.
A Fiatalember és a Második Nő újra feltűnnek a második ablakban,
míg a Harmadik Nő háborogva eltűnik; minden mozdulatuk olyan,
mint a marionetteké.
FIATALEMBER Segítsetek! Ti gazemberek! Gyávák!
Kigyúl a fény a negyedik ablakban. Az ablak jobb oldalán egy nő
körvonalai láthatók; a nő háttal áll a teremnek, elborzadva kiabál valakinek, aki néhány pillanat múlva jelenik meg.
NEGYEDIK NŐ Kérem, könyörgök, ne!
A harmadik ablakban az Aggastyán a halántéka felé fordítja a pisztolyt.
Az első ablakban az Első Nő kétségbeesetten zokog, haja zilált,
karját az ég felé emeli.
A második ablakban eltűnik a Fiatalember és felesége, megjelenik
a Harmadik Nő.
HARMADIK NŐ Oxigént, talán még magához lehet téríteni! Gyorsan! Segítség!
NEGYEDIK NŐ (szintén az ablakban) Segítség!
ELSŐ NŐ Segítség!
MÁSODIK NŐ (újra megjelenik az ablakban, míg a Harmadik eltűnik) Segítség! (Megjelenik a Fiatalember)
FIATALEMBER Segítség!
A harmadik ablakban az Aggastyán halántékához szorítja a pisztolyt.
AGGASTYÁN Kretének gyülekezete! Idióták városa!
A negyedik ablakban, az Öregasszony mellett megjelenik az Ápolónő,
aki fenyegető kéztartással közeledik hozzá, mintha meg akarná fojtani.
ÁPOLÓNŐ Vén kuruzsló!
NEGYEDIK NŐ (menekülni igyekszik) Nem engedem! Segítség!
ELSŐ NŐ (az első ablakban), MÁSODIK NŐ és NEGYEDIK NŐ Segítség! Segítség!
FIATALEMBER Segítsen valaki az apámnak!
Kigyúl a fény az ötödik ablakban, megjelenik egy férfi, aki mintha
most kelt volna ki az ágyból.
HARMADIK FÉRFI Itt már aludni sem lehet! Hallgassatok!
ÁPOLÓNŐ Most véged van! Enyém a pénzed.
NEGYEDIK NŐ Ezt a szegényeknek gyűjtöttem.
ELSŐ NŐ Segítség!
MÁSODIK és HARMADIK NŐ Segítség!
ÁPOLÓNŐ (a Negyedik Nőnek) Hazug banya! Kuruzsló! (Közeledik a Negyedik Nőhöz, aki kiáltozni kezd)
HARMADIK FÉRFI (az ötödik ablakban) Csend legyen! Másokra nem gondoltok?
A Fiatalember újra eltűnik a második ablakból.
ÁPOLÓNŐ (a Negyedik Nőre veti magát) Pestises!
ELSŐ és MÁSODIK NŐ Senki nem hall minket? Figyeljetek ránk!
Az Ápolónő megfojtja a Negyedik Nőt.
NEGYEDIK NŐ Neeeeee! (Irtózatosat ordít és összeesik)
FIATALEMBER (újra feltűnik a második ablaknál, átkarolja a két nőt) Meghalt az apánk.
HARMADIK FÉRFI (az ötödik ablakban) Nekem holnap reggel munkába kell mennem!
Két rendőr jelenik meg, mindkettőnél golyószóró puska.
ELSŐ RENDŐR Innen többet senki nem lép ki, vagy lövök. (Szeméhez emeli a fegyvert.)
HARMADIK FÉRFI (az ötödik ablaknál) Csend legyen!
MÁSODIK RENDŐR Nem jösztök ki sem élve, sem holtan!
Negyedik Nő felkiált, összeesik a ház belsejében.
AGGASTYÁN Hígagyú!
Lő, és kiesik az ablakon át az utcára.
ELSŐ NŐ A halál! (Kiveti magát az ablakon, és az utcára esik)
MÁSODIK és HARMADIK NŐ és FIATALEMBER Segítség!
HARMADIK FÉRFI (fülére tapasztja a kezét) Csend legyen már, kilyukasztjátok a dobhártyám!
ELSŐ RENDŐR (a Másodiknak, az utcán fekvő holttestekre mutatva) Mégiscsak ki tudtak jönni!
MÁSODIK RENDŐR (míg a Harmadik Férfi Csendet kiáltása hallatszik, a többi három meg segítségért kiabál) Inkább ki kéne nyírni a többieket is! Mese nélkül!
Színpadi utasítások: a Második Nő, Harmadik Nő és a Fiatalember
tovább ugrálhatnak az ablakaikban, de éppúgy megjelenhetnek minden indok nélkül az első három ablak valamelyikében, karjukkal
marionettként hadonászva.

Jelenet vége

(XII.)

Útmutatás a munkához: a következő jelenet az előbbinek a folytatása,
anélkül, hogy lemenne a függöny.
Bejön egy Rendőrtiszt, két másik őrrel együtt.
RENDŐRTISZT (az Első és Második Rendőrhöz, akik éppen kijönnek a házból, miután üvöltözés és fegyverlövések hallatszottak ki; a rendőrök fegyverüket tokjukba dugva lépnek ki a házból) Jelentést kérek!
ELSŐ RENDŐR Alázatosan jelentem, mi megtettük, amit kellett.
MÁSODIK RENDŐR Parancs szerint! (Ujjával az ablakok fele bök) Az Úr legyen irgalmas hozzájuk.
RENDŐRTISZT (két másik rendőrhöz, akik éppen bejönnek) Felváltjátok a többi őröket! Kezdődik a nap. A váltás délben jön. Őrizzétek és ellenőrizzétek a terepet! Az utasítások ugyanazok, senki nem léphet be a fertőzőtt házakba, amelyeket őriznetek kell. Ki sem léphet senki. Kivételes esetekben, a rendőrfőnök engedélyével, egyes személyek behatolhatnak ezekbe a házakba, de ki nem jöhetnek többet.
Minden szabálysértést halállal büntetünk. Felszólítás nélkül lőjetek mindazokra, akik megszegik a sürgősségi rendeletet. Halállal büntetjük közületek is azt, aki nem tartóztatja fel a házakból kijövő személyeket. A bezárt lakosoknak enni és inni adtok, ha kérik; kinyitjátok az ajtót, bedobjátok az élelmiszert és a vizet az előszobába. Ezután visszazárjátok az ajtót, és semmilyen indokkal nem hagyjátok el a helyeteket!
A rendőrök vigyázzban maradnak.
RENDŐRTISZT (az első két Rendőrhöz fordul) Inspekció. (Első és Második Rendőr megmutatják a tenyerüket, és kigombolják nyakukon az egyenruhát. A Rendőrtiszt egyenként és figyelmesen megvizsgálja a tenyerüket, arcukat és nyakukat. Miután megvizsgálta a Második Rendőrt, felkiált) Íme, a tünetek… (A Második Rendőr el akar szaladni. A többiek körbeveszik, be akarják kényszeríteni egy vörös kereszttel megjelölt házba. A Második Rendőr újra menekülni próbál. A többi három agyonüti)
RENDŐRTISZT Mindjárt iderendelek egy másik őrt. És hívom a hullaszállítókat, hogy vigyék el a holttestet. Ne érjetek hozzá! Ki szúrta le?
Első Rendőr jelentkezik.
ELSŐ RENDŐR Én.
Harmadik Rendőr jelentkezik.
HARMADIK RENDŐR Én.
RENDŐRTISZT Dobjátok el a késeket! Kaptok helyettük mást. (A színpadon fekvő többi holttestre mutat) Ezt is mindjárt elviszi a halottaskocsi.

Jelenet vége

(XIII.) UTCAI JELENET

A színpad jobb oldalán egy politikus a tribünről szórja szónoki tehetségét
a tömegre, vagyis három színészre, akik mögött a terembeli közönség ül.
A színpad mélyén üzlet látható, női kalapokkal, ruhákkal és csecsebecsékkel.
SZÓNOK Kedves polgártársak, azért hívtam össze Önöket, hogy városunk jövőjéről szóljak. Megszegtem a szabályokat, amelyek megtiltották ezt a nyilvános találkozót, Önök pedig nagy számban és éppen a jelenlegi vezetőink orra előtt jöttek el mihozzánk. Egyesek be akarnak zárni bennünket a négy fal és szorongásaink közé. Egy betegség ürügyén, amely sorainkban kaszál – márpedig vezetőink minden ürügyet felhasználnak –, annak ürügyén, hogy megvédnek minket a gonosztól, valósággal megbénítanak bennünket, megfosztanak a mozgás lehetőségétől, megnyomorítanak, birtokolnak, tönkretesznek. A romlás éppúgy öldököl a házainkban, mint azokon kívül. Mégis, leginkább a házakban, ahova a levegő beszorult; és ebben az áporodott levegőben fejlődik a legjobban a kór. Szabad levegőn a kórnak kevesebb a táptalaja. Vagy, ha nem is kevesebb, legalább nem több. Az elszigetelés politikája rossz politika, számunkra rossz, de vezetőink számára ördögi taktika. Meg akarnak akadályozni abban, hogy egészségesen fellázadjunk, meg akarnak akadályozni, hogy kimondjuk a mi igazságos követeléseinket, meg akarnak akadályozni, hogy gyülekezzünk, elszigetelnek, hogy tehetetlenségbe süllyedjünk, és lesújthasson ránk a gonosz. Azt kérdezem magamtól, hogy ez a titokzatosnak mondott betegség vajon nem az ő találmányuk? És vajon miért nevezik titokzatosnak? Azért, hogy elrejtsék az okokat, az igazi mély okot. Mi most azért vagyunk itt, hogy leleplezzük ezt a rejtélyt. Kinek az érdeke, hogy ez a betegség továbbterjedjen? Miénk volna? A miénk nem lehet, mert mi haldoklunk. Ez a halál politikai halál. Elnyomóink kezére játszunk, akiknek a játékszereivé váltunk. Ismerik önök a statisztikákat? Százkilencvenezer polgártársunk halt meg, minden látható ok nélkül, mindannyian az utóbbi időszakban, amióta dühöng a kór, százkilencvenezer, talán már kétszázezerre emelkedett a jelen pillanatban, mivel a statisztikáink két nappal ezelőtt készültek. Majdnem negyede a lakosságnak. Becsléseink szerint további negyven- vagy hatvanezer ember fekszik kórházban, agonizálva, mert őket inkább halni segítik, mint túlélni, másik hatvanezer a házakban hever, kapujuk előtt a temetkezési vállalkozók, állandó készenlétben. És vajon ki tartja őket készenlétben? A mi vezetőink. Ez azt jelenti, hogy ők számítottak rá, előre látták, már fel voltak készülve. Kétszázezer halott, százezer beteg vagy haldokló, ez azt jelenti, hogy a lakosság egyharmada eltűnt. Vajon hány városatyánk van? Tanácsunk huszonegy személyből áll. Ebből a huszonegy személyből négy nem tartózkodik a város területén, ők szabadságon voltak abban a pillanatban, amikor felütötte a fejét a kór, és a kapukat bezárták, ők pedig nem tudtak hazajönni – legalábbis ezt mondják nekünk. Csakhogy mi nem vagyunk olyan ostobák. Világos, hogy ők biztonságba vonultak, eltitkolván előlünk azt, aminek ezután kell következnie. Négy megyei tanácsos a huszonegyből, az az összlétszámnak egy ötöde. Önök azt fogják mondani, hogy mások is vannak még szabadságon a városon kívül. Ez valóban így van, de az összlakosságnak csupán a huszad része. Nem lehet minden embert megakadályozni, hogy elmenjen. Az ostobaság lenne. Azonban az a tény, hogy a tanácsosok egyötöde van kint, és a hatalom által igazgatottaknak csupán az egy huszada, világosan bizonyítja, milyen machiavellista módon ötölték ki mindezt. A városban maradt tizenhét tanácsosból csak három halt meg. Aránya szerint ez csak töredéke a városbeli holtak számának. És a három halott tanácsos közül az egyik a mi jogos követeléseink pártfogója volt. A tanácselnök ellensége és a mi barátunk. A másik kettő határozatlan figura, a tanácselnök partizánja, de nagyon bizonytalankodó, nem meggyőződéses partizán. Önök azt fogják mondani, hogy ezt a három tanácsost nem a többi tanácsos megbízásából ölték meg. Nyilvánvalóan nem. Mégis, habár megengedem ezt az ellenvetést, felhívnám a figyelmet arra a tényre, hogy nem a haláluk racionális oka fölött kell töprengenünk, hanem maga a tény fölött, hogy három halottból mindhárom – ténylegesen vagy lehetségesen – ellensége volt a jelenlegi rendszernek. Ha, mondjuk, négy szabadságon levő tanácsos tartózkodik ott véletlenül (bár, amint korábban mondtam, egyáltalán nem biztos, hogy ez véletlenül történt), ez a tény is jelentőségteljessé válik, objektív véletlenről van szó. De akkor még mindig marad tizennégy makkegészséges vezető. Amennyiben a dolgok ugyanebben a ritmusban haladnak előre, ők fogják képviselni a lakosság egytizedét, és milyen könnyű egy ilyen, csökkent létszámú várost kormányozni. Aki addig meg nem hal, az ő kezük által lesz gúzsbakötve.
ELSŐ SZEREPLŐ (egyik a Szónok három hallgatója közül) Senki sem hibás azért, hogy pusztít a járvány.
SZÓNOK Én sem állítom ezt százszázalékban. Hangsúlyozom azonban, hogy nem a betegség okaira, hanem a jelentésére kell figyelnünk. Mert kinek van hasznára ez a nagyszámú halott? Meg kell gondolnunk, vajon ki húz ebből hasznot?
MÁSODIK SZEREPLŐ Ebből senki nem húz hasznot, mert mindent elégetnek, ami a holtak után marad.
SZÓNOK És a házak? Vajon elégették a házakat? És a bankszámlákat? Vajon az elhunytak bankszámlái eltűntek?
HARMADIK SZEREPLŐ A bankszámlák az örökösökre maradnak. Vagy, ha azok is meghalnak, az örökösök örököseinek örököseire.
SZÓNOK Elégséges kiadni egy rendeletet, hogy ezek a javak csak a túlélőké maradhatnak, akik pedig, kedves polgártársak, nem mi leszünk, hogyha továbbra is megmaradunk a tétlenségben. Ők leszenk az objektív véletlen kegyeltjei.
ELSŐ SZEREPLŐ Ne tétlenkedjünk!
MÁSODIK SZEREPLŐ Mit tegyünk?
HARMADIK SZEREPLŐ Mondd meg, mit tegyünk!
SZÓNOK Lázadás. Akció. Erőszak. Én nem ígérem, hogy eltűnik a kór, de ígérem, hogy más lesz a jelentése. Gyilkoljuk meg a hullahordozókat és a hullamosókat, hogy világosságot gyújtsunk, és megszüntessük a titkot és a misztifikációt. Nyilvánvaló, hogy ők a hatalom cinkosai, hiszen megfizetik őket azért a munkáért, amit végeznek.
ELSŐ SZEREPLŐ De hát közülük is sokan halnak meg.
SZÓNOK Annál jobb. Ők a rendszer csicskásai. De előbb állítsuk félre a vezetőket, foglaljuk el a városházát!
MÁSODIK SZEREPLŐ Hurrááá!
MÁSODIK és HARMADIK SZEREPLŐ Brávó!
SZÓNOK Utánam!
ELSŐ, MÁSODIK és HARMADIK SZEREPLŐ Menjünk utána! A városházára!
SZÓNOK Ha pedig hullaszállítókkal találkozunk, miszlikbe aprítjuk őket! (Leszáll az emelvényről, miközben a másik három kiabál: „Le a vezetőkkel, halál a hullaszállítókra!”) Utánam! (Karját felemelve, a Szónok kiszalad jobbra. A másik három kiáltozva követi: „Halált rájuk!”, de néhány perc múlva újra megjelennek a színen)
ELSŐ SZEREPLŐ Elesett.
MÁSODIK SZEREPLŐ Összeesett, mint egy hulla.
HARMADIK SZEREPLŐ Kikészítették, a nyavalyások!
ELSŐ SZEREPLŐ Ő a mi ügyünk mártírja, az objektív véletlen áldozata.
MÁSODIK SZEREPLŐ Meggyilkolták.
HARMADIK SZEREPLŐ Meggyilkolták.
Mindhárman keresztülszaladnak a színen, és balról eltűnnek.

Jelenet vége

(XIV.) UTCAI JELENET

MÁSODIK SZÓNOK Drága polgártársak, drága polgártársnők! Ebben a nagy szomorúságban, amely elborít bennünket, gondolatainkat mégis a jövő felé kell fordítsuk. Nemcsak a jövő, hanem a jelen felé is. A túlélőkre is kell gondolnunk. A „túlélők” pedig nem jelenti automatikusan a többieket. Mert mi is lehetünk túlélők. Mindannyian potenciálisan lehetséges túlélők vagyunk. Hölgyeim, kisasszonyaim és uraim, összehívtam önöket, és önök a hivatal parancsával szembeszegezve jöttek el. Néhányan meghalnak közülünk, de ez nem jelenti, hogy karba tett kézzel kell várnunk. Még ha a többség el is hunyna, akkor is maradnánk elegen, hogy újraépítsük a világot, megteremtsünk egy új világot. A mennyek birodalmát itt kell megteremteni, a földön, ha nem is egy nagy és tökéletes Paradicsomot, legalább egy kis Paradicsomot, amelynek a lehető legkisebb számú hibája van. Társadalmi igazságosságot ígérek, szabadságban. Mi nem tervezzük a meglévő intézmények felszámolását, mert nagyon is jól ismerjük a forradalmak okozta pusztítást. De mindent meg fogunk változtatni. Ha nem is mindent, legalább a dolgok egy részét. Csökkenteni fogjuk az adót. Minél többen halnak meg városunkban, annál nagyobbak az adók. Fizetnünk kell a halottakért. És ez nem igazságos. Mert hova folyik el a pénz? A városi hivatalnokok zsebébe, és azok között pedig a halottszállítók vannak a legjobban megfizetve. De ha vannak önök között hullaszállítók, tudják meg, hogy továbbra is kapni fogják a fizetésüket, ha rám szavaznak. Nemcsak hogy kevesebb adót fogunk fizetni, hanem megemeljük a munkások bérét, ugyanakkor pedig csökkentjük a kiskereskedők adóit. A nagyvállalkozók legtöbbje nem fogja tudni megtartani a vállalkozását, a magas adók miatt. Ezeket is, ugyanolyan megfontolásból, mint a munkásokat, kis- és nagykereskedőket, hullaszállítókat, fel fogjuk menteni az adófizetői kötelezettségeik egy része alól. Rögtön a járvány megszűnte után mindenkinek az urnákhoz kell rohannia, mivelhogy mi teljes legalitásban kívánunk tevékenykedni.
ELSŐ SZEREPLŐ És a nyugdíjasok?
MÁSODIK SZÓNOK Ők kedvezményekben fognak részesülni.
MÁSODIK SZEREPLŐ Hát a tanárok?
MÁSODIK SZÓNOK Kedvezményben fognak részesülni.
HARMADIK SZEREPLŐ Hát a földművesek?
MÁSODIK SZÓNOK Lévén, hogy városunkban szépen vannak mezőgazdasági területek, nagyon könnyen, anélkül, hogy más társadalmi kategóriákat frusztrálnánk, szubvencionálni tudjuk egy korlátozottan kisszámú mezőgazdász lakosság szükségleteit, akiket a kór sajnos számukban még jobban korlátozott, ami viszont bizonyos szempontból növelni fogja a majdani túlélő mezőgazdászok esélyeit.
Egyébként, drága polgártársak, minden társadalmi kategória túlélői többrendbéli előnyökhöz fognak jutni a demográfiai megkönnyebbülést követően. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ez kívánatos volna. De el kell fogadnunk a realitást, úgy, ahogy van, maximális hasznot profitálva belőle mindenki számára. Én jóléti boldogságot ígérek, nagy kapacitású fogyasztói társadalomban, amely élvezni fogja a szegénység előnyeit, anélkül, hogy annak hátrányaival összesülne. A jólét legyen kéznél.
ELSŐ SZEREPLŐ Bravó!
MÁSODIK SZEREPLŐ De hogy egyeztessük össze az ellentmondásokat?
MÁSODIK SZÓNOK Milyen ellentmondásokat?
MÁSODIK SZEREPLŐ (látnivalóan meghátrál) Tehát… bizonyos ellentmondások… hogy lehet egyszerre kielégíteni a vállalkozókat, a munkásokat és a kereskedőket?
HARMADIK SZEREPLŐ (a Másodikhoz) Csak foglalkozzon mindenik a maga dolgával!
MÁSODIK SZÓNOK Nagyon jól kidolgozott tervem van. Tizenkét pontos terv.
ELSŐ SZEREPLŐ (a Másodiknak) Reakciós! Fasiszta!
MÁSODIK SZÓNOK Ez azt jelenti, hogy maga nem látja, milyen pszichológiai atmoszférában élünk. Ezekkel a megyei tanácsosokkal! Ők nem gondolnak másra, mint a halálra, csak azon jár az eszük, hogy hogy tudják minél hamarabb elhumálni az embereket, és elégetni a javaikat, hogy megakadályozzák a továbbterjedését egy lehetséges járványnak, ami nagyon könnyen meglehet, hogy nem is járvány. Mostani vezetőinket a halál obszedálja, mindnek kísérteti neurózisa van. Mindannyiunkat beszorítanak egy morbid és dekadens rendszerbe.
HARMADIK SZEREPLŐ Le a morbid és dekadens rendszerrel!
ELSŐ SZEREPLŐ Le a halálosan obszedáltakkal! (A Másodikhoz) Nem szólsz semmit? Nem értesz egyet?
MÁSODIK SZEREPLŐ Dehogynem, persze, egyetértek. Le az obszedáltakkal!
MÁSODIK SZÓNOK Statisztikáink szerint három megyei tanácsos excitált már. További kettő pedig beteg. Hogyan bízzál meg ezekben a vezetőkben, akik ilyen rossz példát nyújtanak át azoknak, akiket vezetnek? Én olyan vezetőket ígérek, akik halhatatlanok, az emberi létezés határai között. A boldogságot ígérem önöknek.
Jobbról két rendőr jön be.
ELSŐ RENDŐR Gyülekezni tilos!
MÁSODIK RENDŐR Szétszóródni! Továbbmenni!
MÁSODIK SZÓNOK Szóródjunk szét, gyermekeim, szóródjuk szét rendben! Győzni fogunk, de legális kötelékben fogunk győzni. (Leszáll az emelvényről. A rendőrökhöz) Saját akaratunk ellen fogunk távozni. Majd emlékezni fognak erre, amikor hatalomra kerülök. Tudják meg, hogy mi nem olyan kormányt akarunk, amelyik csak a halálra koncentrál, anélkül, hogy az életre való intézkedéseket hozna. (Méltóságteljesen kivonul, nyomában a három szereplő) Utánam!
A Második Szónok és a három szereplő kimennek balra, arccal
a közönség felé, énekelve.
A MÁSODIK SZÓNOK és a HÁROM SZEREPLŐ (a Marseilles dallamára)
Mi akkor fogunk bevonulni,
Mikor nem lesznek ők se már!
Kimennek.
ELSŐ RENDŐR Továbbmenni!
MÁSODIK RENDŐR (ujjával a nézőtérre mutat) Két halott! (Meginog. A másik rendőr támogatja)
ELSŐ RENDŐR Beteg. Megvannak a tünetei. Hívjanak egy mentőt! Mentőt! Kollégáját támogatva kimegy balra. A kulisszák mögül, a többiek Marseilles­éneklésébe vegyülve hallatszik a rendőr kiabálása.
A RENDŐR HANGJA Mentőt! Mentőt!
A fekete Szerzetes lassan áthalad a színen.

Jelenet vége

(XV.) ORVOSOK JELENETE

Orvosi konzílium terme. A színpad közepén nagy asztal. A város orvosi testületének gyűlése. Három férfi és három nő.
ELSŐ ORVOS A tudomány tehetetlen.
MÁSODIK ORVOS Tehetetlen az ilyen esetekben, és tehetetlen ma. Holnap már nem lesz tehetetlen.
HARMADIK ORVOS Azt mondani, hogy a tudomány tehetetlen, annyi, mint miszticizmusra buzdítani. Márpedig azt elítéli a törvény. Vagy pedig agnoszticizmusra, amit elutasít az orvosi testület, elutasítanak a kémikusok, a fizikusok, a biológusok, mint ahogy az adminisztratív egységek és az egészségügyi bizottságok is.
NEGYEDIK ORVOS Nem a miszticizmus borította el az utcákat holttesttel, több tízezer holttesttel.
ÖTÖDIK ORVOS De nem is a tudomány. Az emberek azért haltak meg, mert nem követték az egészségügyi előírásokat.
MÁSODIK ORVOS Az orvosi oktatás rosszul van kidolgozva és megszervezve az orvosi fakultásokon éppúgy, mint az egyetem előtti, népi egészségügyi iskolákban. Bizonyos negyedekben egyenesen nem létezik. Márpedig ezért a városi vezetés okolható. Mindenkit le kellene tartóztatni, a megyei tanács tagjaitól a polgármesterig, a vezetőség minden egyes tagját.
HARMADIK ORVOS Be kellene őket perelni és aztán halálra ítélni.
ELSŐ ORVOS Némelyiküknek már nem szükséges a halálos ítélet.
NEGYEDIK ORVOS Nem a tudatlanság miatt halnak az emberek.
HATODIK ORVOS Ön is a miszticizmus híve? Igenis, a tudatlanság miatt halnak meg.
MÁSODIK ORVOS Ha az orvostudomány előírásait töviről-hegyire lelkiismeretesen betartanák, senki nem halna meg.
HARMADIK ORVOS Elméletileg csak azok az egyének halnak meg, akiknek meggyengül az éberségük, és meghalnak anélkül, hogy ezt tudnák, anélkül, hogy észrevennék, vagy azok, akik meg akarnak halni, vagy pedig a halálraítéltek, esetleg a háborúban meggyilkoltak.
NEGYEDIK ORVOS Békeidőben is meg lehet halni. Saját akaratunk ellenére is meg lehet halni. Emiatt rengeteg ember, legalábbis az udvariasabbja, mentegetőzik azért, hogy meghal.
ÖTÖDIK ORVOS Az ember akkor hal meg, amikor meg akar halni. De ez a meghalni akarás nagyon komplex akarat.
HATODIK ORVOS Az ember akkor hal meg, amikor, tudatosan vagy nem, de elfogadja a halált. A létezés az, amely megadja magát, amely lemond. Az elszántak, akik a szabadságért és a szabad önmeghatározásért harcolnak, sosem adják fel.
ELSŐ ORVOS Nem lehet nem feladni.
MÁSODIK ORVOS De lehet és kell nem feladni.
HARMADIK ORVOS Ha meghalsz, az azt jelenti, hogy megadod magad a gonosz erőknek. A halál maga a reakció. Nem szabad megzavarja a haladás erőit.
NEGYEDIK ORVOS Mindazonáltal behatárolva létezünk az időben. Ez banális, elementáris igazság. Sajnálom ugyanakkor, hogy a halál létezik, sajnálom, hogy ezt ismételten el kell mondanom nektek, és hogy ti ezt az igazságot cáfolni próbáljátok.
ÖTÖDIK ORVOS Megérdemelnéd, hogy halálra ítéljenek. Így, hogyha elfogadod a halált, az automatikusan azt jelenti, hogy mások is megadhatják neked. Egy kis törvényszék, egy kis ítélet, és kész.
HATODIK ORVOS A kollektív életerő sosem fél a haláltól, mert az nem is létezik a szilárd gondolkodású emberek számára, akik jól ismerik a doktrínát, és előre akarnak haladni, mindig előre. A halál a reakció kísértése.
ELSŐ ORVOS Ugyanazt gondolom, amit a Negyedik Orvos, az én kiváló kollégám. Az élet végén szükségképpen a halál áll.
MÁSODIK ORVOS A mi kedves kollégánknak meg kellene magyaráznia, mit jelent a „szükségképpen”.
HARMADIK ORVOS Nem létezik szükségszerűség. Illetve akkor igen, mikor a törvény emberei eldöntik, hogy néhány polgár elítélhető, az emberiség ellen és a hazája ellen elkövetett bűntettei miatt. Vagy akkor, amikor az orvosi testület úgy ítéli meg, hogy nem tud eleget tenni minden igénynek, és el kell távolítania húsz, harminc vagy negyven embert száz másikért. Ebben az esetben azokat és csakis azokat végzik ki, akik miszticizmusból hisznek a halálban, vagy akik nem tartják be a közegészségügyi előírásokat, vagy akik inkább a halálban hisznek, mint az életben. Ezekre az emberekre nincs szükségünk. Ez már az ő bajuk.
NEGYEDIK ORVOS Mindannyian meg fogunk halni. Mindannyiunkat megérintett a halál. Csak még haladékot kaptunk tőle.
ÖTÖDIK ORVOS Bizonyítsd be!
HATODIK ORVOS Sosem fog tudni semmilyen bizonyítékot felmutatni.
ELSŐ ORVOS Ugyan már, hisz maguk a biológia törvényei bizonyítják ezt, hogy ne emlegessük azt a hatalmas mennyiségű hullát, azokét az emberekét, akik ősidőktől fogva az előírások szerint viselkedtek és egészségesen gondolkodtak.
MÁSODIK ORVOS Az összes halott véletlenszerűen hal meg az öregkortól, betegségtől, attól, hogy leáll a szív, hogy az agy nem működik tovább. Az elmélet és a gyakorlat már megmutatta ezt nektek, olyan dolog ez, amit a gyerekek is tudnak. Akkor nem hal meg az ember, ha át van itatva tudománnyal, ha agyában állandóan ott van a doktrína elmélete és gyakorlata.
HARMADIK ORVOS Jól teszed, hogy emlékeztetsz.
NEGYEDIK ORVOS Akkor tehát, hölgyek és urak, azt állítjátok, hogy az emberek százezrei a tudatlanságtól haltak meg, a rosszhiszeműségtől, illetve csupán azért, mert még nem jutottak el oda, hogy higgyenek a doktrína igazságában.
ÖTÖDIK ORVOS Ezt is ki lehet jelenteni. Túl fogékonyak voltak az ellenséges propagandára, valójában ennek lettek az áldozatai. Az ellenséges propaganda jóvoltából nem elég hatékony a mi tudományunk. Áldozatok voltak, a saját hibájukból is. Hinniük kellett volna bennünk. Sajnos, más hitük volt, ósdi és meghaladott, de azért még meglehetősen életképes.
HATODIK ORVOS Vannak emberek, akik azt mondják, hogy minden cselekvés fölösleges, hogy minden revolúciónak és minden evolúciónak, minden fajtából valónak a végpontja a halál.
Ettől fogva a szöveget énekelni lehet. Fals operaária.
ELSŐ ORVOS Ezt az érvet figyelembe kell venni.
MÁSODIK ORVOS Defetisták vagytok?
HARMADIK ORVOS Reakciósok vagytok?
NEGYEDIK ORVOS Hiszem, hogy létezik a halál.
ÖTÖDIK ORVOS Micsoda szégyen.
HATODIK ORVOS Én sosem halok meg.
ELSŐ ORVOS Fogadok, hogy igen!
MÁSODIK ORVOS (az Elsőnek) Aki meghal, az nem jó polgár.
HARMADIK ORVOS Aki meghal, az nem volt eléggé politizálva. Meg kellene büntetni a leszármazottait.
NEGYEDIK ORVOS A halál a valódi elidegenedés.
ÖTÖDIK ORVOS Maga csupa klisében beszél.
HATODIK ORVOS (az Elsőnek) A jóérzés csak hamis igazságokhoz vezet. Jóérzés és igazság között szakadék tátong.
ELSŐ ORVOS Nem akarod tekintetbe venni a halált. Majd ő fog minket tekintetbe venni. És nem tudjuk megakadályozni.
MÁSODIK ORVOS Hamis!
HARMADIK ORVOS Hamis!
NEGYEDIK ORVOS Szeretnék nektek igazat adni. De ha nem teszem, nem szívtelenségem az oka, hanem a szívműködésem. (Felemelkedik) Elnézést. (Összeesik)
ÖTÖDIK ORVOS Meghalt.
HATODIK ORVOS Nem lep meg.
ELSŐ ORVOS Engem sem lep meg, egyáltalán.
MÁSODIK ORVOS De nem ugyanazon okok miatt nem lep meg.
HARMADIK ORVOS Ő a hibás. Ezt ő akarta. Erősen rossz példát mutat. A halál nem a szabály, hanem a kivétel.
ÖTÖDIK ORVOS A rossz példa ragályos.
HATODIK ORVOS Az élő sokaság elég ostoba ahhoz, hogy kövesse a rossz példát. Fel fogjuk világosítani őket.
ELSŐ ORVOS A betegség a ragályos. Bocsánat. Elnézést. (Holtan esik össze)
MÁSODIK ORVOS Tessék.
HARMADIK ORVOS Tessék.
ÖTÖDIK ORVOS Tessék.
HATODIK ORVOS Tessék.
MÁSODIK ORVOS Azt kapta, amit érdemelt.

HARMADIK ORVOS A halálba vetett hite pusztította el.
Vége az énekelt résznek.
ÖTÖDIK ORVOS Be fogjuk bizonyítani, hogy számunkra nem létezik a halál.
HATODIK ORVOS Mi, akik hiszünk a tudományban és a haladásban, jó példával fogunk elöljárni.
MÁSODIK ORVOS Le a halállal!
HARMADIK ORVOS Éljen az élet!
A négy orvos távozik. A kulisszák mögül még hallszik a hangjuk.
Újrakezdődik az operaária.
ÖTÖDIK ORVOS Ne essetek el! (Esés hangja)
HATODIK ORVOS Ne essetek el! (Esés hangja)
MÁSODIK ORVOS Ne essetek el! (Esés hangja)
HARMADIK ORVOS Ne essetek, ne essetek! Csak tudnék állva maradni! (Esés hangja)

Jelenet vége

(XVI.) UTCAI JELENET

Még mindig hallani a Rendőr hangját, amint mentőért kiabál,
amikor jobbról megjelenik egy öregasszony és egy öregember.
Az öregember támogatja az öregasszonyt. Nehézkesen közelednek
a jobb oldali részhez, ahol leülnek egy padra.
ÖREGASSZONY Ma milyen szép volt kint. Nézd az alkonyt! Ugye, milyen gyönyörű? Nem mondasz semmit. Nem szereted a kék eget? Nem szereted az alkonyt? Pedig szeretted hajdanában.
ÖREGEMBER Te mindig úgy látod, hogy minden gyönyörű, az eső, a hó, a kék ég, a nap, a kockakövek, a járda.
ÖREGASSZONY Minden gyönyörű. Még a csatornák is.
ÖREGEMBER Lehet.
ÖREGASSZONY Mindennek örülök, amit csak látok.
ÖREGEMBER Fiatal vagy, nagyon fiatal.
ÖREGASSZONY Minden csupa csoda. Az élet minden pillanata el tud bűvölni.
ÖREGEMBER Engem eleinte bámulatba ejtett a világ. Magam is nézelődtem magam körül: „Mi ez itt mind?”, aztán magamhoz tértem az értetlenségből: „Ki voltam én ezelőtt?”, és ez újfajta elképedéshez vezetett, ahogy önmagamat szemléltem. Túlságosan tele voltam ezzel a világgal. Túlságosan tele önmagammal, nem tudtam megállni, hogy ne mondjam el, hogy ne kiabáljam szét. De kinek? Magamnak, saját magamnak, aztán meg másoknak. Ez a kérdés mindenekelőtt a magányé. Saját magadhoz intézed a kérdést. Az abszolút magány faggatja az univerzumot, arcok nélkül. Végül, azok után, hogy „Mi ez itt mind?”, „Mi vagyok én? Ki vagyok én?”, jött a „Miért vagyok itt körülvéve ezekkel?” Ez a harmadik kérdés már sokkal kevésbé tiszta. Nem annyira metafizikus, sokkal praktikusabb, történetibb, de már az első ámulatomban benne volt a fenyegetettség érzése, ez a világ és én magam is, a rettegésig nyugtalanítottak. Ezzel az érzéssel kezdődik az életünk, és ez nagyon izgalmas, amíg létezik a kérdezés. Aztán már nem kérdezünk, mert elfáradunk. Egyedül a fenyegetettség marad, ez az emésztő nyugtalanság. A világ szokványossá és egészen természetessé válik. Nem marad más, csak a fáradtság, az unalom, és a félelem, ami mindig ott leselkedik, egyedül ő tart ki mellettünk a kezdettől fogva. Az élet nem csoda többé, hanem rémálom. Számomra minden pillanat egyformán nehéz és túl üres. Minden megfélemlít. Unatkozom a szorongásban. Beleuntam a szorongásba.
ÖREGASSZONY Hogy lehet unatkozni? A fák vajon unatkoznak? Az út nem unatkozik. A tavak tükrözik az eget, és egyesülnek vele.
ÖREGEMBER A bútorok unatkoznak. A falak is unalmat lehelnek. A kapuk szomorúak. Mikor kinyílnak, kiabálnak. Mikor becsukódnak, nyögnek fájdalmukban.
ÖREGASSZONY A virágok kirobbannak a fényben. A levelek sosem száradnak ki. Tekintetemmel megsimogatom az arcukat.
ÖREGEMBER Az arcuk önmagukba záródik. Különben én eltaszítok minden tekintetet, arcot és ajkat. Minden fekete és piszkos. És ott vannak a kövek, börtönükben agyonnyomja őket a csend hatalmas súlya.
ÖREGASSZONY A köveknek is arcuk van. Mosolyognak, énekelnek.
ÖREGEMBER Minden olyan fonnyadt. Én is fonnyadt vagyok. És már százéves. Egész idő alatt arra vártam, hogy élhessek. Most már nem várok tovább. Semmi nincs, amit várni, hacsak nem a semmit.
ÖREGASSZONY Egyetlen fogyatkozás van a szívemben, a te szomorúságod, ez az egyetlen sérülés. Hogy nem tudsz boldog lenni, mikor melletted vagyok. Nekem elég a te jelenléted, az univerzumba foglalva. Csak mondom magamnak, hogy létezel, és hálás vagyok érte.
ÖREGEMBER Mióta… Mióta már, hogy itt vagyunk.
ÖREGASSZONY Az első nap óta ez semmit nem változott, és a szerelmem újra- és újraéled. Számomra minden nap olyan, mintha az első lenne. Olyan első nap, amit minden nap örömmel fogadok. Én megelégszem a világ titokzatos jelenlétével, azzal, ami körülvesz, és a tudattal, hogy létezem. Sosem éreztem szükségét annak, hogy többet tudjak. Hisz minden kérdés feltöri a létet, sebet ejt rajta. Minden kérdés mindent újra kétségbe von. Kérdezni annyi, mint visszautasítani, még akkor is, ha nem tudjuk, hogy visszautasítjuk. Kérdezni annyi, mint bizalmatlannak lenni, vagy belülről üresnek lenni. És igen, ez valóban temperamentum kérdése, születésünktől fogva választjuk a visszautasítást vagy az elfogadást. Ha te elégedett lennél, nem lenne az én egemen egyetlen felhő sem. Szétkiabálnám a boldogságom, táncolnék, ha akarnád, ha hagynád, hogy bevonjalak az örömömbe. Táncoljunk! (Nagy keservesen továbbindulnak) Minden reggel teljesen új. Minden hajnalban újjászületik minden, teljesen tisztán, teljesen szűzien. Nem szeretsz eléggé, ha ilyen szomorú vagy.
ÖREGEMBER Én nem szeretek semmit. De téged szeretlek. Szeretlek a magam módján. Szeretlek, ahogy tudlak, amennyire csak tudlak. Mindazzal, ami az erőmből még megmaradt.
ÖREGASSZONY A közömbösségen túl, nem nagyon sikerül.
ÖREGEMBER De igen. Mert még mindig szükségem van rád.
ÖREGASSZONY Nekem csak rád van szükségem. És egy kevés égboltra, kis tisztásra, egy saroknyi árnyékra, igazából egy kevés melegségre.
ÖREGEMBER Te soha nem nézel szét magad körül? Mi okunk volna boldognak és vidámnak lenni?
ÖREGASSZONY Te képtelen vagy látni.
ÖREGEMBER Te vagy képtelen.
ÖREGASSZONY Nem látsz elég távolra. Ugyan, most nem fogunk ezen veszekedni!
ÖREGEMBER Hogy tudod elfogadni ezt a szorongást? Mindenki retteg körülöttünk. Már beledermedtek a fájdalomba.
ÖREGASSZONY Mindig is féltél. Még akkor is, amikor semmi okod nem lett volna félni. Hagyd csak félni az embereket! Hagyd meg az embereket a maguk félelmével! Épp ebből a félelemből kell nekik kigyógyulniuk.
ÖREGEMBER Igen. Én mindig szorongtam. Nem annyira a mások félelme nyomaszt, a magam szorongása elég nekem. Ma viszontlátom ezt a félelmet az emberek szemében, megsokszorozódva.
ÖREGASSZONY Kicsit fáj a lábam.
ÖREGEMBER Fáradt vagy?
ÖREGASSZONY Nincs semmi baj. Nyújtsd a karod!
ÖREGEMBER Valamikor, nagyon rég, küzdöttem az aggodalmaskodásom ellen. Volt bennem a vidámságnak egy olyan tartaléka, amit kimeríthetetlennek hittem. Tiszta életerő. A vidámság harcolt a szorongással. Mennyi életerő volt bennem! Mennyi fiatalság! Micsoda gazdagság! Igaz, erős volt a szorongás is, de az életképesség még erősebb volt. Ki gondolta volna, hogy ennyire megöregszem, és ilyen gyorsan? És ahogy én öregszem, te úgy fiatalodsz. Számomra egy pillanat egy évig tart, neked egy év csak annyi, mint egy pillanat.
ÖREGASSZONY Én jól megtanultam a szerelmet, kedvesem. Egyre jobban és jobban szeretlek, minden nap egy kicsit jobban. Te vagy az egyetlen, akit nem értek, és ezért szeretlek ilyen nagy fájdalommal.
ÖREGEMBER Még meddig kell bírni ezt? Már évszázadok óta, de ugyanakkor mégis csak egy perce, hogy a világon vagyok. Olyan régóta, és olyan rövid ideje. A teher egyre jobban nyomaszt. Minden olyan sötét.
ÖREGASSZONY Pedig az egyre könnyebb lesz. Egészen könnyűvé válhatna, semmit sem nyomna, ha nem volna a te szenvedésed. Az az én egyetlen nyűgöm. Engedj már fel! Nézd ezt a kirakatot, milyen szép ruhák!
ÖREGEMBER Nem lehet beletörődni a mi állapotunkba. Nem tudok többé ebben a városban élni. Be van zárva. Nem tudok többé a házunkban élni. Bezártan. Irtózom az otthonunktól. Minden otthontól. Ahova be vagy zárva. Ahova bezárnak. Nem akarok többé hazamenni, és közben tudom, hogy mégis haza fogok menni.
ÖREGASSZONY Ha tudtad volna, hogy mit keresel! De sosem tudtad. Szerelmem. Mekkora fájdalmat okozol nekem. Szeretlek.
Az Öregasszony szerelmes szavait és az öregember indulatos szövegét
természetesen öreges, törődött hangon kell mondani.
ÖREGEMBER Igen-igen, szeretjük egymást, persze. Valójában kint sem tudnék már élni. Elmegyek, hogy visszajöhessek. Visszajövök, hogy elmehessek. Valahányszor elindulok, csak azért teszem, hogy legyen hova visszatérnem. A visszatérések önmagamhoz való érkezések. Visszatérek, és mindig önmagamba térek vissza. Ez mindig is így volt. De legalább volt egy jövés-menés. Most meg, lám, a lábam elgyengül, a karom erőtlen. Lehanyatlok… Nehogy eless!
ÖREGASSZONY (félő, hogy elesik, az öreg támogatja) Elszédültem. Bocsáss meg. Nem tudom, mi van velem. El fog múlni.
ÖREGEMBER Nem érzed jól magad? Pihenni akarsz?
ÖREGASSZONY Már elmúlt, azt hiszem. Folytassuk a sétát! Úgy szeretek veled karonfogva sétálni.
ÖREGEMBER Micsoda unalmas dolog ez a séta is. Otthon viszont kibírhatatlan. Nem tudok már sem ülni, sem feküdni, sem állni. Szaladni szeretnék. Ó, milyen fárasztó!
ÖREGASSZONY A világ édes és mély. Kellemes az utcán, a sétányon. Kellemes a házban is, az ablak előtt.
ÖREGEMBER A világmindenség egy acélgömb. Áthatolhatatlan. Azelőtt virágos mező volt, tele mérgezett virágokkal, de legalább virágokkal. Én meg rohantam a füvön, a búzatáblában, a folyók partján, az álmaim után.
ÖREGASSZONY Akkora bolond voltál. Sosem kell rohanni. Csak le kell hajolni egy kicsit, hogy leszedd őket. Minden kéznyújtásnyira van. Nem kell megfogni az álmokat. Majd megfognak ők minket. Mi magunk is csak álom vagyunk.
ÖREGEMBER Elvesztegettem az életem.
ÖREGASSZONY Én visszanyerem, ha téged is visszakaplak. Miért ellenkezel annyira, kedvesem? Miért nem tudsz átölelni? Miért nem mered?
ÖREGEMBER Azt hittem, azért születünk, hogy szabadok és győzelmesek legyünk. De nem mertem az lenni. Sosem mertem elmenni a végsőkig. Nem tudtam határozott lenni.
ÖREGASSZONY Nem is akartad igazán, tiszta szívedből.
ÖREGEMBER Én csak a fájdalomban mentem a végsőkig. A végek végéig. Miért nem tudtam egy percig győztes lenni? Miért nem hódítottam meg a csillagokat? Miért haragszik rám a világmindenség?
ÖREGASSZONY Még reménykedem, hogy megtanulsz szeretni. Temiattad remélem.
ÖREGEMBER (ironikusan) Természetesen, amíg meg nem hal az ember. (Rövid szünet) Teljes szabadságban élni. Most már nem érdekel. Pedig azelőtt ez gyógyított volna meg.
ÖREGASSZONY Segíteni fogok neked. Az utolsó csepp erőmmel.
ÖREGEMBER Már nem érdekel. Semmit nem kívánok már. Egyszerűen csak szeretnék megszabadulni ettől a szomorúságtól, ettől az unalomtól, amely felőröl.
ÖREGASSZONY Beteg vagy, kedvesem. De én még reménykedem miattad. Reménykedem. (Hirtelen rosszul érzi magát) Fáj a torkom. Fáj a fejem.
ÖREGEMBER Megtántorodtál.
ÖREGASSZONY Semmi bajom. Ne félj!
ÖREGEMBER (támogatja) Elgyengültél, drágám, alig állsz a lábadon!
ÖREGASSZONY Fáj a gyomrom. Elöntött a forróság.
ÖREGEMBER Támaszkodj rám! Menjünk haza!
ÖREGASSZONY Ne félj!
ÖREGEMBER Tarts ki, kérlek, kapaszkodj belém! Menjünk, le kell feküdnöd!
ÖREGASSZONY Megfulladok. Fogjál erősen! El fog ez múlni, éreztem már ilyet.
ÖREGEMBER Soha nem volt ilyen rosszul. Te sosem voltál beteg. Istenem, segíts! Ezek a kór tünetei, ezek a tünetek.
ÖREGASSZONY Segíts nekem! Ne rémüldözz! Lassan menjünk visszafelé. Én lefekszem az ágyra, te meg mellém ülsz. El fog múlni. Te is meg fogsz gyógyulni. (Majdnem leesik, az Öregember nagy nehezen visszatartja)
ÖREGEMBER (nehezen halad, az Öregasszonyt támogatva) Kedvesem. Megígérted, hogy velem maradsz életünk végéig. Nem hagyhatsz el, megígérted. Nem szabad. Nem szabad. Már csak a Jóisten tud nekünk segíteni! És ő nincsen itt.
ÖREGASSZONY Vigyél magaddal! Én magammal viszlek.
ÖREGEMBER Már nincs sok hazáig.
ÖREGASSZONY Nagyon messze van. De sikerülni fog. Mert te itt vagy velem.
ÖREGEMBER Bátorság, kedvesem, kicsi szerelmem. Most neked kell erőd legyen mindkettőnk helyett, mert az enyém már elfogyott.
ÖREGASSZONY Dehogy fogyott. Én le fogok feküdni, te meg mellém fekszel. Egymás mellett leszünk, boldogan. És meg fogunk gyógyulni. Hosszú életet kell még együtt töltenünk… élnünk.
ÖREGEMBER Ne hagyj el! Ne hagyd el magad! Nem szabad. Az enyém vagy, őrizlek. Hogy is nem értettem idáig?
ÖREGASSZONY Meg lehet érteni…
ÖREGEMBER Most már túl késő. Az éjszaka mindannyiunkat elnyel. Az öröm itt volt, mellettem. És én nem tudtam. Gyere, kislány, gyere, viszlek magammal. És te elvezetsz a te éjszakádba.
ÖREGASSZONY Még van néhány percem. (Mindketten kimennek balra, az Öregember szinte vonszolja maga után az Öregasszonyt)
ÖREGEMBER Segítség, emberek, barátaim!
Kimentek. Néhány perce, a színpad jobb oldali sarkában csoport alakult négy asszonyból, akik lesték, hogy mi történik. Balról halottaskordé jön be, lovak gyanánt két színész van befogva, és két hullaszállító kíséri. A kordé előtt halad a fekete Szerzetes, aki keresztülmegy a színen, és némán eltűnik balra. A kordé a színpad mélyén levő üzlet felé halad.
ELSŐ HULLASZÁLLÍTÓ Hó!
MÁSODIK HULLASZÁLLÍTÓ Hó! Előre, te szamár!
ELSŐ NŐ Az üzletben.
ELSŐ HULLASZÁLLÍTÓ Hol vannak a halottak?
MÁSODIK NŐ A boltban vannak.
HARMADIK NŐ Ki vannak nyúlva a pulton.
NEGYEDIK NŐ Túl gazdagok voltak.
ELSŐ NŐ Ettek s ittak eleget.
MÁSODIK NŐ Túl sokat ettek, túl sokat ittak.
ELSŐ HULLASZÁLLÍTÓ (kinyitja a bolt ajtaját) Nem valami szép látvány! (Belép)
MÁSODIK HULLASZÁLLÍTÓ Én viszem a nőt. Te vedd a férfit!
HARMADIK NŐ Nem voltak valami rokonszenves emberek!
NEGYEDIK NŐ Nem érdemlik, hogy megsirasd.
ELSŐ NŐ Nem törődtek a szegényekkel.
MÁSODIK NŐ Most már nem kell nekik visszafizessem a tartozásom.
A négy asszony eljut az üzlet bejáratáig.
HARMADIK NŐ Unokatestvérek voltak a férjemmel. Nagy ügy! A férjem is meghalt.
NEGYEDIK NŐ Nagy ügy.
A két hullaszállító kilép, egyik az asszonnyal a hátán, a másik meg a férfivel. Feldobják a tetemeket a kocsira. Az asszonyok félrehúzódnak.
ELSŐ HULLASZÁLLÍTÓ Már jó két napja, hogy elhunytak.
MÁSODIK HULLASZÁLLÍTÓ (az asszonyoknak) Gyerünk, álljatok félre!
ELSŐ HULLASZÁLLÍTÓ Továbbmenni! Vagy a képetekbe verem őket!
A négy nő a színpad négy sarka felé szalad.
ELSŐ NŐ (a hullaszállítónak) Én hívtam magukat.
MÁSODIK HULLASZÁLLÍTÓ Na és? Ezért nem jár jutalom! Húzzatok félre! És ne mozduljatok onnan!
ELSŐ HULLASZÁLLÍTÓ (a másodiknak) Uhhh! Ezek aztán hájasak voltak.
MÁSODIK HULLASZÁLLÍTÓ Virág- és kalapkereskedők.
MÁSODIK HULLASZÁLLÍTÓ (a lónak) Hóóó!
ELSŐ HULLASZÁLLÍTÓ Vedd az ostorod!
A kocsit kísérve, kimennek jobbra.
ELSŐ NŐ Ezek elmentek.
MÁSODIK NŐ A fosztogatás tilos!
HARMADIK NŐ Anyukám, ettől nem fogunk zavarba jönni.
Az első három nő belép a boltba.
NEGYEDIK NŐ Én meg mit problémázom itt? (Ő is belép. Újra megjelenik a Szerzetes, ellenkező irányba áthalad a színen. Eltűnik. Az Első asszony kijön a boltból, egy hatalmas virágos kalappal)
ELSŐ NŐ Hogy én mióta vágytam erre!
Kijön a Második Asszony, karja tele ruhákkal.
MÁSODIK NŐ Ruhák! És egy kalap!
HARMADIK NŐ (kilép a boltból) Ékszerek, művirágok! Micsoda oltári gyöngysor!
NEGYEDIK NŐ (kilép a boltból) Kalapok, kalapok, kalapok!
Gyorsan levetik a régi ruháikat, és felpróbálják az újakat. A kalapokat
szintén. Eddig teljesen feketében voltak, most meg hirtelen színes ruhákban tündökölnek. Mindeniknek tele a karja mindenféle holmival. Ruhák és
kalapok esnek a földre, az asszonyok veszekednek, kapkodják egymás
kezéből a holmit, kiabálnak. Mindeniknél több esernyő is van.
A NÉGY NŐ Ez az enyém! Dehogyis, az enyém! Te sose öltöztél ilyen elegánsan! Ebből aztán ki nem esem! Add ide! A nyála fog csorogni, mikor meglát ebben! Teljesen odalesz! Ez az én gyöngyöm! Imádom ezt a kalapot! Imádom a zöld cuccot! Ez nem áll jól neked! Nekem előnyös a zöld ruha. Mi a francért nincs itt egy tükör! A stólám! Kell a frásznak a te stólád!
Ünnepélyesen felöltöznek, tarkán, nevetségesen parádéznak. Minden apró holmiból ügyet csinálnak. Mindeniknek kalapja van, a szivárvány minden színében, a színpad megtelik valószínűtlenül sok csillogó ronggyal.
ELSŐ NŐ Megérdemelték.
MÁSODIK NŐ Most már nem zsugoriskodnak többet.
HARMADIK NŐ Spóroltunk egyet.
NEGYEDIK NŐ Most úgy nézünk ki, mint a gazdag nők.
Balról bejön az Ötödik Nő.
ÖTÖDIK NŐ Tolvajok!
ELSŐ NŐ Vegyél te is, nem lesz semmi bajod!
ÖTÖDIK NŐ Ez itt az én nagybátyámé és nagynénémé, én vagyok a hivatalos örökösük!
MÁSODIK NŐ Ez itt már közterület.
ÖTÖDIK NŐ Adjátok vissza a kalapjaimat, a ruháimat!
HARMADIK NŐ Vedd el, ha kell!
ÖTÖDIK NŐ Panaszt teszek a rendőrségen.
NEGYEDIK NŐ Mi erre engedély kaptunk!
ÖTÖDIK NŐ A hazugja!
Hol egyikhez, hol a másikhoz szalad, próbálja elvenni a földön elszórt
dolgokat. Ütlegelik az esernyőkkel. Végül felöltözik abba, amit talált.
Eközben visongás, hangzavar, dulakodás. Virág és tollú röpköd minden irányba, minden mennyiségben. Harsány, eleven, nagyon színes látvány alakul ki, mindannyian lopott holmikba vannak öltözve. A Második, majd a Harmadik Nő is bemegy a boltba, és újabb meg újabb ruhákkal, kalapokkal térnek vissza, gyors ritmusban, szertehajigálva a holmit.

Jelenet vége

(XVII.) UTCAI JELENET

FŐHIVATALNOK (körülötte három Nő, akik a nyomában vannak, már-már belekapaszkodnak) Még egyszer mondom, semmit sem tudok tenni.
ELSŐ NŐ Nincs már liszt, nincs már egy szem cukor se.
MÁSODIK NŐ Egy csepp olajunk se maradt.
FŐHIVATALNOK Semmit nem tehetek. Takarékoskodjatok! Jól tudjátok, hogy lehetetlen a beszerzés, ostromállapot van, be vagyunk zárva. Hol találjak én most olajat? Nem tudok olajjá változni. Nem tudok cukorrá változni.
Szabadulni próbál.
HARMADIK NŐ (csecsemőt tart a karján) A mi körzetünkben, a szegénynegyedben annyian halnak meg az éhségtől, mint a betegségtől.
ELSŐ NŐ Az éhségtől még többen.
FŐHIVATALNOK Akkor most már meg vagytok vele szokva.
MÁSODIK NŐ De még vannak tartalékok a gazdag negyedekben.
HARMADIK NŐ A gazdag negyedekben vannak tartalékok. Nekik mindenük megvan.
FŐHIVATALNOK Mert azok tudnak takarékoskodni. Nem habzsolták fel az élelmiszert, mint az éhenkórászok, ahogy ti csináltátok. Félretettek. Nekik azért nem fogyott el.
ELSŐ NŐ Nekik volt miből félretenni. Annyit tehettek félre, amennyit csak akartak.
FŐHIVATALNOK Ti kiváltságosak vagytok. Inkább haljon az ember éhhalált, mint hogy a pestisben pusztuljon el.
MÁSODIK NŐ Osszák szét köztünk az ő tartalékaikat, mindenkinek egyformán. Én inkább az éhségtől halok meg, mint a pestistől.
HARMADIK NŐ Osszák szét!
ELSŐ, MÁSODIK és HARMADIK NŐ Osszák szét! Osszák szét!
FŐHIVATALNOK Ez ellentmond a törvénynek. Minden körzetnek saját tartalékai vannak. Az adminisztratív központ nem hagyja jóvá, hogy egyik körzetből a másikba szállítsák az élelmiszert.
ELSŐ NŐ Kenyeret akarunk.
HARMADIK NŐ (a Főhivatalnokra mutat) Együk meg!
FŐHIVATALNOK Segítség! (Megszabadul az asszonyoktól és futásnak ered) Segítség!
A Főhivatalnok elszalad jobbra. A színpad közepén az Első Asszony
és a Második Asszony a Harmadik Asszonyra rontanak, és el akarják venni tőle a kisbabát.
ELSŐ NŐ Osszuk el a kisbabát! A csecsemőhús sokkal jobb, mint ennek a Főhivatalnoknak az öszvérhúsa.
HARMADIK NŐ Segítség! A gyermekem!
Az Első és Második Asszony futásnak ered a csecsemővel, amely fölött
rögtön összevesznek.
ELSŐ NŐ Az enyém.
MÁSODIK NŐ Az én ötletem volt.
HARMADIK NŐ A gyermekem! Adjátok vissza a gyermekem!
Ráveti magát a két másik asszonyra, üvöltve: „A gyermekem!”
A dulakodásban a gyermek hol egyikhez, hol a másikhoz kerül.
ELSŐ NŐ Nekem kell!
MÁSODIK NŐ Nekem kell!
Kivonulnak a színről, a csecsemőért verekedve. Rögtön megjelenik a Harmadik Asszony, aki keresztülfut a színpadon, felénél megáll, karjában a gyerekkel, akit visszaszerzett a másik kettőtől.
HARMADIK NŐ Drága bogaram, drága kicsi bogaram, végre megmentettelek. (A jobb oldali kijárathoz megy, gyermekét magához ölelve) Rosszat akartak neked, kicsi bogaram.
Követi őt egy férfi, aki a színpad mélyéről jön, nagy léptekkel, némán. Kezében kés pengéje villan, beledöfi az asszony hátába, aki jajkiáltást hallatva esik össze, a gyermeket még mindig magához szorítva. A férfi kitépi a meggyilkolt asszony kezéből a gyermeket, és elszalad vele. Megjelenik egy másik férfi, aki a társával együtt felemeli az asszony tetemét, és kicipelik balra a kulisszák mögé.
FÉRFI Egészen friss hulla.
MÁSODIK FÉRFI (vagy NŐ) Elég sovány. (Felemelik a holttestet) Mindenesetre zsengébb, mint egy férfi.
Eltűnnek, közben egy másik asszony lép a színre jobboldalt, és lassan
áthalad a színen bal felé. Kezében tál, rajta sütemények.
ASSZONY Friss, meleg húsos sütemény, urak, hölgyek, jól kisült sütemény, friss őrölt húsból, zsenge húsos sütemény. Vegyék, egyék, száz pénz egy tucat, a tizenharmadik ingyen van. (Kimegy balra, miközben folyamatosan mondja) Zsengébb, mint a bárány, friss húsból, finom friss húsból. Jöjjenek csak, kóstolják meg, urak, hölgyek! (Eltűnik. Még hallszik a hangja) Kóstolják meg!
Rögtön megjelenik jobbról két szereplő, férfiak vagy nők, vagy férfi és nő.
ELSŐ SZEREPLŐ Micsoda? Emberevők?
MÁSODIK SZEREPLŐ Igen-igen, emberevők.
ELSŐ SZEREPLŐ Na ne viccelj, nem lehetnek hivatásosak. Amatőrök lennének? Azt sem hiszem. Egyszerűen csak alkalmiak. Attól még nem emberevő az ember, hogy két vagy három férj megeszi a feleségét, vagy mert néhány szülő a szükségtől vezérelve felfal egy gyermeket. Mindenestere felhívnám a figyelmet, hogy az emberek, akiket megesznek, magukban hordozhatják a betegséget. Ez megelőzés kérdése, úgy is mondhatjuk, hogy egészségügyi probléma. Ha olyanból esznek, aki beteg, maguk is megbetegednek. Ezzel nagy kockázatot vállalnak. De így, hogy az éhség rákényszerít… egy élő ember… meg lehet kívánni… Különben, az idők kezdete óta megtörténik ez, ha a szükség diktálja.
MÁSODIK SZEREPLŐ Hát igen, végül is, mit is akarunk, tényleg elkerülhetetlen, hogy egyesek megegyenek másokat.
ELSŐ SZEREPLŐ Minden emberi, látod, minden emberi. Emiatt a kór miatt jutottunk ide. Objektív szükségszerűségből. Különben, normál körülmények között, szeretnénk vagy gyűlölnénk egymást, anélkül, hogy egyikünk megenné a másikat. Viszont én, mindennek ellenére, nem bízom ebben a fajta táplálékban, éppen a kór miatt.
MÁSODIK SZEREPLŐ A betegség mindenben benne van, tudod jól. Különben te gazdag negyedben laksz, még mindened megvan, ami kell.
Kimennek a nézők bal oldalán. Két szereplő bejön jobbról.
ELSŐ SZEREPLŐ Ha csizmára van szükséged, gyere velem. (A második szereplő habozik) Mit vacakolsz? Kell vagy nem?
MÁSODIK SZEREPLŐ (habozva) Igen, persze hogy igen.
ELSŐ SZEREPLŐ Mit félsz? Nálam nincs járvány. A csizma otthon van, hol lehetne máshol? (A színpad mélyén levő egyik ajtó fele tart) Akkor feljössz vagy nem? (Kicsit meglöki) Két darab kenyérért átengedem neked. Figyelj, pont olyan csizmád lesz, mint nekem. (Az Első Szereplőnek valóban szép csizmája van) Két kiló kenyérért.
MÁSODIK SZEREPLŐ De ez a csizma… vajon ezt…?
ELSŐ SZEREPLŐ Hogy fertőtlenítették-e? Persze, csak nyugalom. (Kopogtat, nyílik az ajtó) Hoztam egy élőt, egészségesnek látszik.
Kijön a házból egy férfi, kezében kés, másik kezével behúzza a Második Szereplőt, míg az Első Szereplő kívülről löki. Az ajtó gyorsan becsukódik, rögtön hallani a Második Szereplő üvöltését.
Balról beérkezik egy halottaskocsi, húzhatja maga a fekete Szerzetes.
Tele van hullákkal. Egy asszony vagy egy férfi a kocsihoz siet,
amely jobbfelé halad, majd egy másik férfi is magához akar húzni egy
holttestet a kocsiról. Csak kétharmadig tudják kihúzni, majd eltűnnek
jobbra. Jobbról megjelenik egy férfi, kezében két halott fejével, rázza őket. Futásnak indul, és eltűnik jobbra, nyomában rendőrrel, aki fütyöl.

Jelenet vége

(XVIII.) ZÁRÓJELENET

A nézők bal oldaláról jön egy közhivatalnok, a csapat többi tagjával együtt, akik egyenként érkeznek a színpad mindkét oldaláról, fokozatosan megtöltve a játékteret. Az újonnan érkezettek elvegyülnek a kalapos Nők között.
HIVATALNOK (futva érkezik) Kedves polgártársak, kedves polgártársnők, figyeljetek rám, polgártársak, polgártársnők, elvtársak, testvéreim, nővéreim, hallgassatok meg4 Szenzációs újdonságot kell bejelentenem. Hallgassátok, hallgassátok!
EGY FÉRFI Figyeljetek oda!
EGY NŐ Miféle katasztrófát fog már megint bejelenteni?
EGY MÁSIK NŐ Már hetek óta, hónapok óta csak szerencsétlenséget jósol a városvezetés.
HARMADIK FÉRFI Le a városatyákkal!
HARMADIK NŐ Le a városatyákkal!
NEGYEDIK NŐ (énekelve) Le a városatyákal!
MINDEN NŐ és két FÉRFI (kórusban) Le a városatyákkal!
HIVATALNOK Hallgassatok meg!
NEGYEDIK FÉRFI Hallgassátok meg!
ÖTÖDIK NŐ Ez a városatyák hibája!
HATODIK NŐ Gyilkosok!
HIVATALNOK Hallgassatok meg! Hallgassatok meg!
ÖTÖDIK FÉRFI Senki nem felelős a mi nyomorunkért.
FÉRFIAK KÓRUSA (énekelve) Nincsenek felelősök.
HIVATALNOK Hallgassátok!
HATODIK FÉRFI A gyarlóságaink és bűneink okozzák ezt a szerencsétlenséget.
FÉRFIAK KÓRUSA (énekelve) Mi vagyunk a hibásak.
NŐK KÓRUSA (énekelve) Mi nem vagyunk hibásak.
HIVATALNOK Hallgassatok meg!
HATODIK, HETEDIK és NYOLCADIK NŐ (ujjal mutatva a Hatodik, Hetedik és Nyolcadik Férfire) A te hibád, a te hibád!
HATODIK, HETEDIK, NYOLCADIK FÉRFI (ujjal mutatva a Nőkre) A te hibád, a te hibád!
HIVATALNOK Hallgassátok meg, amit mondok! Figyeljetek ide!
ÖTÖDIK NŐ (a Hivatalnokhoz) Nincs kedvünk, hogy meghallgassunk!
Vége az énekelt résznek.
ELSŐ FÉRFI Senki sem hibás.
MÁSODIK FÉRFI Nem vagyunk megbüntetve. Egy abszurd kór áldozatai lettünk. Ennek nincsen semmilyen erkölcsi jelentősége.
HIVATALNOK Hallgassatok rám! (Énekelve) De hallgassatok most már rám!
ELSŐ NŐ Ez a hivatal hibája.
HATODIK FÉRFI A puhány polgárság hibája. Úgy éltek, mint a disznók, luxusban és fékevesztetten, és lám, eljött a nap, hogy mind megfizetünk az ő kielégíthetetlen étvágyukért, zabálásaikért és fényűzésükért.
HATODIK NŐ És gyarlóságukért.
ELSŐ NŐ És minden bűnükért.
HETEDIK FÉRFI És bőkezűségük hiányáért.
NYOLCADIK FÉRFI A nagyúri életükért.
HATODIK FÉRFI És istentagadásukért.
HATODIK NŐ De nem a gazdagok hibája ez. Hanem a szegényeké.
HETEDIK NŐ Mert piszkosak.
NYOLCADIK NŐ Egyáltalán nem törődnek a higiéniával.
ELSŐ NŐ Minden az iszákosok miatt van, akik koldulnak és koszosak!
HIVATALNOK (énekelve) Hallgassatok meg, kérlek, hallgassatok már rám!
FÉRFIAK KÓRUSA (kivéve az Első és Második Férfit) A gazdagok hibája!
NŐK KÓRUSA (énekelve) A szegények hibája!
HIVATALNOK Hallgassátok meg, amit mondok!
ELSŐ FÉRFI Hát hallgassátok már meg!
HIVATALNOK Jó hírem van számotokra.
ÖTÖDIK, HATODIK, HETEDIK és NYOLCADIK FÉRFI és NŐK KÓRUSA A városatyák hibája! Le a városi tanáccsal!
MÁSODIK FÉRFI Ez az ember jó hírt akar bejelenteni.
TÖBBI FÉRFI Jó hírt akar bejelenteni.
ELSŐ NŐ Méghogy jó híre van számunkra.
HARMADIK NŐ Hallottad? Valami jó hír lehet.
HIVATALNOK Hallgassátok meg!
FÉRFIAK KÓRUSA Hallgassuk meg!
NŐK KÓRUSA Hallgassuk meg!
HIVATALNOK Kedves polgártársak, drága polgártársak! A statisztikák azt bizonyítják, hogy a járvány visszahúzódik. Rohamléptekben húzódik vissza. Galoppolva húzódik vissza. A huszonharmadik körzetben, ahol a múlt héten még ötvenezer halott volt, ezen a héten csak hárman haltak meg.
NEGYEDIK NŐ Úgy néz ki, hogy visszahúzódik a járvány.
HARMADIK FÉRFI Visszahúzódik a járvány.
HIVATALNOK A tizenötödik körzetben a múlt héten kilencvenezer halott volt, és most csak három. Az egyes körzetben a múlt héten nyolcvanezer halott, és most nem jelentettek egyetlen halálesetet sem. És a mi negyedünkben az egyetlen pestises meggyógyult. Nincsen több halott.
ELSŐ NŐ Nincsen több halott.
ELSŐ FÉRFI Vége a vésznek. Elmúlt.
MÁSODIK FÉRFI Szeretnénk teljesen biztosak lenni ebben.
HARMADIK NŐ Bizonyosságot akarunk!
NEGYEDIK NŐ Bizonyosságot!
ÖTÖDIK FÉRFI Bizonyosságot!
HIVATALNOK A hivatal sosem titkolta el a valós helyzetet. Még a legkegyetlenebb pillanatokban is statiszikailag bizonyítottunk mindent. Az elhunytak és haldoklók reális számát sosem titkoltuk el. Mindent megtettünk a járvány visszaszorításáért, megszorító intézkedéseket is hoztunk, népszerűtlen intézkedéseket. Úgyhogy semmi okunk nincsen, hogy most ne mondjunk igazat.
ÖTÖDIK NŐ Bizonyítékot akarunk.
HATODIK FÉRFI Látni akarjuk a bizonyítékokat.
HIVATALNOK A bizonyíték itt van, előttünk. Amióta idejöttem, senki nem halt meg. És senki sem fog többé meghalni. A szavamat adom rá.
MÁSODIK FÉRFI A szavát adta rá.
MÁSODIK FÉRFI Éljen a hivatal! Éljen a városi tanács!
ELSŐ NŐ Megkönnyebbültünk.
ÖTÖDIK FÉRFI Megmenekültünk.
HARMADIK FÉRFI Bravó!
A férfiak és nők „Hurááá”-t kiabálnak.
Folytatják a hurrázást, összeölelkeznek, üdvrivalgás.
Az őrült vidámság körülbelül egy percig kell tartson. A hivatalnokot győzelmi menetben a vállukra emelik. Majd a színpad mélyén hirtelen a tűzvész lobogó fénye látható, amely lassan elborítja az egész színpadot.
EGY NŐ Tűz!
EGY FÉRFI Kigyúlt valami!
A Hivatalnokot hirtelen elengedik, leesik a földre, ahonnan gyorsan felugrik.
EGY FÉRFI Valahol kigyúlt valami!
EGY NŐ Segítség, tűz van!
MÁSIK NŐ Tűz! Tűz! Segítség!
EGY FÉRFI Ugorjatok ki, tűz van!
EGY NŐ Meneküljünk!
EGY FÉRFI A tűz az elit negyedekből jön.
EGY NŐ Nem igaz, a szegény negyedekből jön!
HIVATALNOK Meneküljünk arra! (Jobb felé mutat)
EGY NŐ Arra nem lehet.
EGY FÉRFI Nem lehet, arra lángtenger van!
HIVATALNOK Meneküljünk erre!
Mindannyian balfelé indulnak, kiabálva: „Itt is ég, itt is tűz van!”
HIVATALNOK (a színpad mélye fele mutat) Arrafelé!
EGY FÉRFI Arra sem lehet.
FÉRFIAK (a színpad mélye felé rohannak) Arrafelé!
EGY FÉRFI Arra sem lehet!
EGY MÁSIK FÉRFI Csapdába estünk. Elpusztulunk, mint a patkányok.
Mind a színpad előterébe rohannak, majd visszatérnek, kiabálva: „Ég, ég, tűz! Mind el fogunk égni!” A nézők jobb oldalán bejön a fekete Szerzetes, akit elmentükben mind megérintenek, de akit senki nem lát; némán
elhelyezkedik a színpad közepén.

Vége

* * *
A függöny előtt megjelenik egy középkorú, közepes magasságú és a ruháiból ítélve közepes társadalmi pozíciójú szereplő. A nézőkhöz fordul.
FÉRFI (erős hangon) Hölgyeim, kisasszonyaim és uraim! (Hirtelen megáll, kezét a gyomrához kapja, arca fájdalmasan grimaszba rándul) Jaj, elnézést.
Összeesne, de a hirtelen szétnyíló függöny mögött megjelenik két markos legény, akik felemelik. A nyíló függöny mögött asztal látható, rajta koporsó, amelybe beteszik a halottat. A két markos legény becsukja a koporsót, vállukra veszik, és elhagyják vele a színpadot.

Jelenet vége

JEGYZET

A drámát Haláli nagy játék címmel játszotta a Csíki Játékszín és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem (bemutató 2006. április 21.). A fordítás a Csíki Játékszín felkérésére készült.

Látó Szépirodalmi Folyóirat

Tartalomjegyzék [Látó - 17. évf. 8-9. sz. (2006. augusztus-szeptember)] Kezdőlap

+ betűméret | - betűméret