Az Újvilág felfedezése (Discovery of the New World)
|
A lények, akikkel reggel találkoztunk
csodálkoztak bőrünk zöld színén
és skarlátvörös szemünkön.
Nincs antennájuk
és nem képesek megérteni
proklamációdat, mely szerint ők a mi
törvény szerinti élelmünk, zsákmányunk és rabszolgáink,
azt sem hajlandók felfogni,
hogy testük tere szükségeltetik
oxigénfelszívóink materializálásához – amiket ők
lélegző, gondolkozó teremtményeknek képzelnek
és amikhez először mint angyalhoz, s azután mint ördöghöz
esdekelnek,
mikor egy felszívó kiszippantja őket
és terükbe duzzad.
Ma reggel egyikük, miközben agyát ízleltük
történelmüket vérezte,
amit egy meglehetősen érdekes
legendacsomaggá állítottunk össze –
csak ez lett belőle,
bár a színek igazán kedvesek voltak, mielőtt
beöntöttük őket saját időnkbe;
a kék turnus kifertőtlenítette
az értelmetlen körülményeket, nem illettek bele
egyik igazság-mátrixunkba se –
ugyanakkor
földre jövetelünknek
volt egy különös vizuális visszhangja legendájukban:
egy bizonyos Sherman tábornok éppen azt mondta
egyik csoportjukról,
amit mi mondunk neked ezekről a lényekről:
a sorsunk az, hogy aszterizáljuk ezt a bolygót,
és ők NEM akarnak
aszterizálódni, tehát
el kell törölni őket a föld színéről.
SZÜKSÉGÜNK VAN a terükre és a nitrogénre,
amiről fogalmuk sincs, hogyan kell felhasználni,
ammóniát sem lélegeznek, mint ahogy mi tesszük –
ennek ellenére nem adják fel „levegőjüket” önként,
tehát világos,
akármilyen szerződés is köttetett ezen a reggelen
mindannyiukat meg kell ölnünk:
minél tovább főzzük ezt a bolygót,
annál kevesebb marad belőle legközelebb.
Lézerrel elintéztük összes termésüket és áruházaikat,
megöltük minden állat-rabszolgájukat, tehát
a mi karámainkba kell jönniük,
ahol felhasználhatjuk őket utolsó kísérleteinkhez,
amiből kiderül, hogyan terjed közöttük a szívrohamunk és a rákunk,
mivel úgy tűnik, hogy ezekkel szemben nem ellenállóak.
Amennyiben nem lenne ez a küldetésünk, elképzelhető, hogy
szomorúan néznénk, amint ezek a gyámoltalan lények szent zsoltáraikat és a törvényes jogaikat kántálva halnak meg; de félelemre semmi ok,
a bolygó javai minket illetnek,
és megérnek bármennyi kínt, amit másoknak talán el kell
szenvedniük.
Ezt hamarosan teljesen tisztázzuk,
most várható döntés a szavazóurnáknál, és aztán
biztonságban leszünk, és gazdagok, és boldogok itt, örökké.
Látó Szépirodalmi Folyóirat