EPA // Látó - 16. évf. 5. sz. (2005. május)

Tartalomjegyzék [Látó - 16. évf. 5. sz. (2005. május)] Kezdőlap

FÓRUM

Czapáry Veronika

A kapcsolat

Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő. Ab Ovo, Budapest, 1997.

"De lesz azért egy közös nappali, ahol találkozhatnak. Ha akarnak. De az anya és gyermeke természetesen mindig akarnak, hiszen összetartoznak." (4)
"Az anya mindig minden előzetes bejelentés nélkül csavarja le a fedelét, fölülről öntudatosan behatol, turkál és kutakodik. Mindent összevissza dobál, azután semmit sem tesz a megfelelő helyre. Olykor, rövid keresgélés után előhúz valamit, nagyító alatt megvizsgálja, majd eldobja. Más dolgokat kefével, szivaccsal vagy törlőronggyal tisztogat meg. Ezeket gondos szárítás után visszacsavarozza. Akár a kést a húsdarálóba." (36)
1. Anya és lánya

"Az anya az őrszem, aki ellenőriz, kutat, utánaszámol, következtetéseket von le és büntet." (67) Nő és nő közötti kapcsolat nem mindig felhőtlen. Ez mindenekelőtt azon múlik, milyen az anyával való kapcsolatunk, a korai anya–gyerek kapcsolat, amely meghatározó, ahogyan azt a modern pszichoanalízis is kimutatta. Elfriede Jelinek osztrák írónő év végén kapott Nobel-díjat A zongoratanárnő című könyvéért, amely az anya–gyerek kapcsolat végzetes élményéről szól.

A könyvhöz kétféleképpen szoktak viszonyulni, vagy nagyon mélyen megrázza az olvasókat, vagy pedig zsigerből elutasítják. Minden olyan könyvvel, amely marginális és alapvető témákat feszeget, így van. Zseniális műalkotással van dolgunk, amely pontosan a marginális témája miatt váltja ki ezeket a reakciókat. Minden igazi irodalmi mű botrányt kavar. A könyvnek van egy esettanulmány jellege. Férfiaktól megszoktuk a kényes témák elemezgetését. Ők írhatnak szexről, félelemről, rettegésről, azon nem botránkozunk meg úgy, mintha egy nő teszi ugyanezt. Irigaray, a pszichoanalitikus feminista is figyelmeztet erre a csapdára bennünket: "A női élvezet nem artikulálódhat a nyelvben, saját nyelvében, nehogy megingassa mindazt, ami fenntartja a rendszer működésének logikai rendjét. Mind a mai napig a legszigorúbban meg van tiltva a nőknek, hogy beszéljenek élvezetükről."¹ A nőknek szigorúan meg volt tiltva mostanáig, hogy beszéljenek szexualitásukról, arról a sajátos női tapasztalatról, amit a férfiakkal vagy nőkkel való érintkezések során szereznek. Jelinek minduntalan, majd később látni fogjuk, nyíltan és lemeztelenítve ír a nőkről, a női tárgyról, és mindenekelőtt a nő szexuális tárgyként való kezeléséről a férfitársadalom részéről. Azokat a fizikai és lelki borzalmakat részletesen elemzi, amit egy nő átél a társadalomban magára maradottan. A borzalmakról, amik megtörténhetnek a nőkkel. A borzalmakról ír, amik csak nőkkel történnek.

2. Erika és a ruhák

"Az anya keserűen panaszolja, hogy mindenről neki kell gondoskodnia a gyerek érdekében, és ujjongva veti bele magát a harcba." (21) Erika élete az anya hatalmában van. Az anya bármit megtehet vele, és ezt tudja is. Mindent az anyja csinál helyette, ő mosogat és takarít és tartja rendben a lakást. Sőt, Erikának egy ágyban kell aludnia az anyjával. Az anya mindenhol ellenőrzi Erikát. Bármikor és bárhol utánatelefonálhat. "Az anya legfőbb gondja az, hogy tulajdonát lehetőleg mozdulatlanul helyhez kösse, nehogy elszabaduljon." (5) Erikának le kell mondania nőiességéről anyja érdekében. Mert megvan rá az esély, hogy Erikát elcsábítják és elveszik az anyjától. Az anya eltünteti, kidobja Erika ruháit a szekrényből. Erika csak olyan ruhákat vásárolhat, amilyeneket az anyja megenged neki. Erika erre néha fellázad, és nekiesik az anyjának. (Megtépi.) De aztán rögtön megbánja, és hatalmába keríti a bűnhődő mechanizmus, amivel az anyja zsarolni tudja, sírni kezd, hiszen az anyja eszébe juttatja, hogy feláldozta magát gyermekéért. Ez az a beteges mechanizmus, amely kettőjük között uralkodik: "A gyermek az anya bálványa, s az anya mindezért csak csekély áldozatot követel cserébe: a gyermek életét." (22)

A nőt hatalmában tartja az anyja, mert olyan mechanizmusokat ural benne, amiket nem tud uralni. Erika magányos lesz. Nagyon magányos. Erikának nincsenek barátai, mert egészen kicsi kora óta nem mehet sehova, nem sütkérezhet a napon, nem szaladgálhat a többi gyerekkel, neki a sötét szobában kell maradnia és gyakorolnia, csak gyakorolnia, mert anyjának az a rögeszméje, hogy csak így válhat belőle zseniális, világhírű zongorista. Ez a beletáplált különlegességtudat magányát erősíti, nem tud teljesíteni a megfeleléskényszer miatt. Az anya mindent szép lassan kiöl belőle, ami öröm és napfény lehetne.

Az anyát néha Erika nézőpontjából látjuk, néha Erikát a mamáéból, néha pedig egy harmadikéból, amely megérti mindkettő szenvedését. És van egy negyedik álláspont is, amikor együtt van mama és Erika. Az ötödik nézőpont a Klemmeré lesz, a tanítványé, aki megpróbálja elcsábítani Erikát. A regényíró legtöbbet azt a nézőpontot használja, amelyben az anya próbálja meggyőzni Erikát saját igazáról. Mintha ő lenne az anya, és igyekezne terrorizálni saját regényének a szereplőjét az írás színterében. De úgy terrorizálja, úgy veszi át az anya nézőpontját, hogy közben sajnálja saját áldozatát, és ironizál is mindkét oldalról. Erikát vagy saját vagy az anyja vagy az író vagy Klemmer szemszögéből látjuk. Mindezek a váltások majdnem észrevétlenül mennek végbe, sokszor egy mondaton belül.

3. Irónia

"A vadonatúj szupermarketben a héten nincs már semmiféle rendkívüli árleszállítás." Jelineknél a katarzis pontosan a katarzis hiánya. Felfedezhető humor és irónia a könyvben. Főként, ami abból a gyűlöletből fakad, amit Jelinek az osztrák (de ez lehet bármilyen) társadalom kisszerűsége és butasága iránt érez. A társadalom és az emberek manipulálhatók felülről, és sztereotip szerepek szerint működnek: "A harag-fújtatónak friss oxigénre van szüksége, másképp nem működik, másképp nem lehet otthon az asszonyra pumpálni." "A tolakodás méltatlan HOZZÁ, csak a csőcselék tolakszik, de a hegedű- és brácsaművésznő soha." (16) A humor a legválságosabb pillanatokban is előjön: "Klemmer nem tud tájékozódni, merre vezet az útja. Meglehet, mélyen a vadonba, ahol az a szabály: vagy te eszel meg másokat, vagy mások téged. Akkor aztán, ahelyett, hogy zsákmányra bukkanna, Klemmer maga lehet a zsákmány!" (208) "Mivel nem tudott úrrá lenni a nőn, ezért kell most meggörbülnie, és fáradhatatlanul gyűjtögetnie a fát. Ezzel a kis bottal kiröhögi majd a flamingó." (206)

Az írónő ironizál a művészvilágban jól ismert zeneszerzői fájdalom fölött. "Egy koncertlátogató efféle bevezető szavak segítségével közli egy másikkal, hogy benseje miképp remeg bele a zene fájdalmasságába. Épp az előbb olvasta ezt, meg hasonlókat is. Beethoven fájdalma, Mozart fájdalma, Schumann fájdalma, Bruckner fájdalma, Wagner fájdalma. Ő most mindezen fájdalmak egyedüli tulajdonosa lett, holott már a Pöschl cipőgyár vagy a Kotzler építőanyag nagykereskedés is az övé." (17) Még a regény végén is, amikor Klemmer kis híján agyonveri Erikát, az írónő ironizál: "A bizonyosság lován végzi tornamutatványát: a két nő saját érdekében senkinek sem fog szót vesztegetni a történtekről. Csak röviden futja át a következmények lehetséges költségeit és a kamatlábakat." (226) "Klemmer, a hitvány, körbedugja a nőt. Várja tőle a vágy nyögdécseléseit." (224) Erika gyűlölete és anyja gyűlölete tágabb értelemben az egész osztrák kispolgári lét sztereotípiái iránti gyűlöletet jelenti.

Erika nem tudja megtalálni, hogy ki ő valójában, mert mindenáron az anya nárcisztikus vágyainak kell megfelelnie, az anyának pedig csalódnia kell, mert Erika nem felel meg elképzeléseinek, Erikának mindig meg kell bűnhődnie nagyon kegyetlenül. A freudi felettes énnek a szerepét az anya veszi át, és azért ennyire beteges ez a kapcsolat, mert nincsen ott az apa. Az apa megőrült, és bezárták egy intézetbe. Az anya magatehetetlenné redukálta. Ez összefügg Jelinek élettörténetével: ugyancsak bezárták az apját. Az írónő ironizál azon, hogy akik meg akarnak szabadulni betegeiktől, pénzt fizetnek az ikerháznak, akik pedig meggazdagodnak azon, hogy vannak nemkívánatos, magatehetetlen személyek a családban.

Erikával senki sem gyengéd, amikor hibát követ el, senki nem vigasztalja meg, így ő is kegyetlen lesz önmagával és másokkal. A gyengédségre és szerelemre való vágyát mélyen elfojtja. A tanítványaival olyan kegyetlen, amilyen kegyetlen az anyja vele.

4. Az állat

"A pár állati félelme nehezedik Klemmerre, és ez jobb, mint ami egy igazi állattól kapható." (209) Jelinek, amikor Erikának a testiséggel való kapcsolatáról beszél, néhány esetben állatnak nevezi a nőt. Ez kifejezi a tudattalan ösztönlényt, aki természetes vágyait nem élheti ki. "Az állat érzi, hogy szunnyad benne az erő, s ezt csupán a zenével nem tudja levezetni." (13) "A két idős asszony összeszűkült, kiszáradt nemi szervével odaveti magát minden férfi elé, nehogy behatolhasson a kisgidába. A fiatal állatnak tilos a szerelem, kárára volna a kéj." (28) Az anya teste mindig a nemkívánatos, és tehén kategóriába esik, míg végül a regény végén Erika megtöri az anya testének tabuját. "A választékot az anya kínálja a tehénzene emlőin pirosló mellbimbók gazdag kínálatával." (13) Az anya és Erika testével kapcsolatban a méh és a magzat sokszor kerül elő. Vagy: "Erika tökéletesen egészséges, halacska a magzatvízben, jó alaposan bevarrva." (47) Ezek a megszólítások, pl. a méhének gyümölcse negatívan használva, és a szokásos sztereotípiák kijátszása a szokásos anya–lány képünket rombolják szét, amely a női kihordást misztifikálja, de csak azért, hogy eltávolítsa magától: a nőnek, azonkívül, hogy anya és szexuális tárgy, azon kívül lenne még bármi feladata vagy szerepe a férfitársadalomban.

A férfi–nő viszonyban is minduntalan visszatér az állati jelleg, az ősi ösztön, amivel a hím meg akarja szerezni a nőstényt, a nőstény meg nem akarja: "E pompás, kivénhedt állat nyomában, melyhez hasonlatost a természet sem ismer, ott lohol Walter Klemmer, az állat természetes ellensége." (166)

5. Peep-show

"Ez a munka semmi egy nőnek. Az ember legszívesebben elvinné az egyiket, mindegy, melyiket, hiszen lényegében egyformák. Alapjában véve nem különböznek egymástól, legfeljebb ha a hajuk színében, míg a férfiak egyedi személyiségek, akik közül az egyik ezt szereti, a másik meg azt." (41) A szexualitásról, férfi–nő kapcsolatról sokszor elítélően ír Jelinek. "Nőket nem lehet venni, kárpótlásként van viszont nejlon fehérnemű. Nyílásokkal, elöl-hátul, tetszés szerint. Az ember ezt otthon felhúzza a nőre, és behatolhat anélkül, hogy le kéne venni a bugyit." (41) Erika peep-show bárba megy, kiváló alkalom arra, hogy az írónő kifejtse véleményét a pornóiparról, amelyre oly sok pénzt költenek és költöttek mindig is a férfiak. Ez a nőket nemcsak szellemileg, hanem fizikálisan is szexuális tárgyként kezelő ipar, megszégyenítés és meggyalázás, valójában a bújtatott erőszak egyik formája, ám Jelineknek az a véleménye, hogy a nő sokszor beleegyezik a szexuális rabszolga-létbe: "A buja tehénnek az ablak mögött, vagyis tulajdonképpen a sorompó másik oldalán, az a legfőbb vágya, hogy ezek a bikák az üvegablak másik oldalán kiverjék a farkukat." (41) És a nő, akit már leigáztak az évek, már nem tudja, milyen nemszexuális tárgy lenni: "Némelyek titokban már odakint elkezdik fejni magukat, hogy aztán egyre kevesebb pénzbe kerüljön a végső kilövellés. A mindenkori nő szolgáltatja hozzá a társaságot." (44)

Erika az egyedüli nő ebben a szexbárban. Mondhatni, saját magát nézi, saját meztelenségét, amelyet anyja nem engedett meg számára. Nem tud mást tenni, csak nézni. Nem tud onnan elmenekülni.

A pornóipar és a liberális szexfelfogás összemosása nagy szerepet játszik a regényben, pontosan azért, mert nemzedékek nőttek fel a pornóipar és a különböző tévécsatornák nő–férfi kapcsolati modelljein és szexműsorain, és szocializálták a saját szexuális életüket ezeknek a mintáknak az alapján. Ezek olyan hamis képet sugallnak, hogy a pornó önmagában képes felszabadítani a nőket. Erika magányos, nincsenek normális kapcsolatmintái, ráadásul az életét folytonos gyakorlással töltötte, a pornó adja az egyetlen utánozható modellt, amelyben saját szexuális késztetéseit valamilyen szinten kiélheti. Persze, a férfiaknak megbocsátjuk, ha ilyen helyekre járnak, de miért ne élhetné ki Erika is a "perverzióját" éppen egy peep-show-ban? A társadalom nincs földúlva azon, hogy működnek a peep-show-k, de földúl, ha egy nő elmegy a peep-show-ba.

6. Klemmer – a tanítvány

"A két nem valami alapvetően ellentétest akar egymástól." (115) Ám egyik tanítványa elhatározza, hogy elcsábítja. "Egyszer majd hosszan megcsókolja a tanárnőt, és megragadja testét. Szembesíti állati ösztöneivel." (53) Most már láthatjuk Klemmer szemszögét is. "Nagyon köszönjük. Mi nem fogadunk el szívességet, és nem is teszünk" (60) – próbálja az anya eltávolítani a fiút, egyre kevesebb sikerrel. Erika az elején visszavágyódik az anyja melege után. "Lakásuk négy fala között ugyan ki mástól remélhetne több nyugalmat, rendet, biztonságot, mint a mamától" (61), de aztán egyre jobban felkelti érdeklődését ez a Klemmer. "Tudja, hogy az anyai ölelés maradéktalanul felzabálja és felemészti, mégis mágikusan vonzza magához." (95) Erika számára az elcsábítottság holt és veszélyes terep, nincs hova kilépni a mamától, az a terület, ahova kiléphetne, a bizonytalan semmi területe, a mama nélküli lét, amihez nincs mersze, és képtelen is megtenni. A pszichoanalitikus kapcsolatban a terapeuta az, aki biztosítja a terepet, ahova biztonságosan ki lehet lépni. Az írónő olyan marginális helyzetet elemez, amelyiknek nem lehet boldogság a vége. Erika ebből a kapcsolatból a regényben nem léphet ki. Ahogyan van írásterápia, úgy olvasásterápia is. A regényben megoldódik bennünk valami. Az anya–gyerek kapcsolat és a tudattalan struktúráknak ilyen mély olvasása folyamán, valami a helyére kerül. A regényt nem lehet úgy olvasni, hogy ne elevenedjen fel valami emlék a saját gyerekkorunkból, a tudattalanunkat veszi célba az író.

7. A női test – a hús násza

"... miközben egyik izzadó kezében a levelet gyűrögeti, a másikkal finoman megérinti a tanárnőt, mint egy csirkét, amit tulajdonképpen meg szeretne venni, de előbb még meg kell néznie az árát, hogy egy ilyen korú csirkéért megéri-e."(156) Erika nem birtokolja saját testét, teste is az anya fennhatósága alá esik, ahogyan tudata is. Az anyával közös a hálószoba, sőt egy franciaágyban alszanak. "Az anya mellette fekszik az ágyban, és ügyel Erika kezére. Ennek a kéznek gyakorolnia kell, nem suhanhat a paplan alá, mint a hangya, hogy ott aztán bele a lekvárba." (44) Erika otthon megvágja a testét és figyeli, ahogyan folyik belőle a vér. Erikában az agresszió, amit magába kell fojtania, önmaga ellen irányul. "Mindig sokáig vár a pillanatra, amikor észrevétlenül a húsába vághat." (71) A test megvágása titokban történik, ahogyan a maszturbáció is, a leselkedés a peep-show-ban vagy a Práterben. Az anya nem tudhat róla. A titkok nem lehetnek örömök, mert mindig ott kell lennie a bűntudatnak, hogy az anya nélkül tette. Erika az anya távollétében az anya nélkül is bünteti saját testiségét. A nő úgy néz sokszor magára, ahogyan egy férfi néz rá, Erika úgy néz magára, ahogyan a mamája rá. Gyűlöli magát, és egyre jobban belevesz az évek során az anyja által uralt tudattalanba, nincs tudatában saját szenvedéseinek. Annyira megszokta már a bilincset, hogy képtelen szabad lenni. A regény olvasása közben néha úgy tűnik, ez az Erika sohasem fog tudatosulni. Ám a regény végén történik valami.

Erika, miután megismeri a tanítványát, aki el akarja csábítani, egyre többet törődik a testével. "Az ő teste, még borotválkozótükör előtt megszokott pózban sem szolgáltatja ki neki hallgatag titkait, nem, még saját tulajdonosának sem." (88) Klemmer folyamatosan a testével foglalkozik, mert vadvízi evezős, igazi sportember, neki fontosak a testi szükségleteinek kielégítései. Erikának is, ám ő nem tudja, hogyan kell kielégíteni a testet, mert nem ismeri, mert nem tanult meg hallgatni rá. Az anya ellenőrzi Erika testét: "A lány levetett porhüvelyét gondos vizsgálat tárgyává teszik, vajon nem lelhetők-e fel rajta a férfihasználat nyomai, azután alaposan kiporolják." (29) Amikor a Práterben a szerelmespárt figyeli a sötétben, akkor egyetlen testi jelzése a bizsergés, a pisilési kényszer, ilyenkor sietnie kell valami biztonságos helyet keresni, ahol ezt elvégezheti. "Erika gyűlöli ezt a szivacsos, kéjvágyó rettegést, mely altestére üti bélyegét." (161) A filmben összepisili magát, azonban a regényben egyszer sem, mindig sikerül valami helyet találnia. Walter is a vécében esik neki Erikának, amikor erőszakosan rányitja felülről az ajtót. Erikának saját testével való viszonya rossz. Saját nemi szervét így éli meg: "Lábai közt a rothadás érzéketlen, puha masszája. Penész, bomlásnak indult csomók, szerves anyagok. Ezt nem a tavaszi levegő teszi. Erőtlen, kicsinyes kívánságok és középszerű vágyak, melyek kielégítés után sóvárognak." (160) A testét nem kényeztetheti (az anya nem engedte meg neki gyerekkora óta), például nem sportolhat, nem öltözködhet nőiesen, bántja saját testét. A regény végén tűket szurkál bele, és csipeszekkel aggatja körbe, kedvenc foglalatossága a testének borotvával való megvágása. Erika mazochista gyakorlatai közben élvezettel nézi, ahogyan folyik belőle a vér, hiszen az élvezet tiltva van neki, és persze mindezek az anya tudta nélkül titokban történnek, ahogyan a peep-show-s mutatványok és szerelmespárok meglesése is. Feltehetjük a kérdést, miért képtelen Erika az élvezetre? Miért nem maszturbál inkább a vécében, ahelyett, hogy vagdosná magát? Azért, mert a tudattalanjában le van tiltva az élvezet, maszturbálni is csak úgy tud, hogy az anyja ott fekszik mellette. Azzal a borotvával vágja meg magát, amely az apjáé volt, az apa testéhez tartozik, a sérülések így az apa falloszának egyik szimbólumától erednek. "Az elvágott húsfalak egy pillanatig döbbenten bámulnak egymásra, a közöttük hirtelen támadt távolságra, mely az imént még nem volt." (72)

A testről és a nő testéről sokszor úgy van szó, hogy húsként említi, mint egy állat testét. "A Metró mozi kirakatában eközben változatos formákban, kivitelben és árkategóriákban akadálytalanul gubbaszt a sok rózsaszín hús." (86) A tanárnő és a tanítvány szerelmét két hús találkozásához hasonlítja, amit mint az állatok húsát eladhatunk és megehetünk a szerelmi piacon. "Végül is ezek a vágyak járják át őket, ettől lesznek egymás számára átjárhatóvá és valóságossá, lesznek személy szerint Klemmerré és Kohuttá. Két húsdarab. Egy külvárosi hentesüzlet jól hűtött kirakatában, rózsaszín, vágott felükkel a közönség felé fordítva." (137) A nőket adják–veszik azon a piacon, amely a patriarchális struktúra által uralt. Pontosan erről az életérzésről ír Jelinek: "lába pedig az ordító húsba botlik, mely fogyasztói őrületében egy másik húst akar birtokba venni." (208) Ahogyan a fogyasztói társadalomban mindent adunk–veszünk, csereberélünk, az emberi test is így van forgalomban. A nő mint áru: "Erika nevetséges, de csomagolása jó és megbízható. Minden eladó tudja: a csomagolás a legfontosabb. Tíz réteg egymás fölött, melyek védelmet nyújtanak és csábítanak. És lehetőleg mind jól illenek egymáshoz!" (166) A férfi–nő viszonyban, a nő teste által megélt behatolás itt mindig durva és erőszakos jellegű.

8. Férfi és nő kapcsolata a regényben

"A nőt aztán becsapják, megcsalják, kínozzák, és nem túl gyakran hívják fel. A nőt szándékosan bizonytalanságban tartják szándékaikat illetően."

Az írónő szerelemfelfogása jellegzetesen feminista. A Jelinek által felállított férfikép: egy ismert férfitípus, aki szeret uralkodni, és mindenért a nőnek kell bűnhődnie, ő a hibás. "Ő az, aki ezért meglakol és a legcsekélyebb előjáték nélkül hágják meg ma este. A férfi gyorsan iszik egyet, és ha a nő vonakodik széttenni a lábát, olyan verést kap, hogy a fogai bánják." (109) A regényben nincsen pozitív férfikép. Vagy a magatehetetlen apa és a szerencsétlen férfi, akit Erika és anyja kinevetnek, vagy az agresszív állat képe van jelen.

Azonban az a tér, ahova Erika kiléphetne, Klemmer tere, csupán egy másik börtön. Erika az egyetlen a kapcsolatban, aki szerelmes. Odaadásának számtalan jele van a regényben. Klemmer azonban "A kezelési utasítást majd elhajíthatja, hogy rajta kívül senki más ne hasznosíthassa Erikát." (141) A férfi és nő közötti viszonyt az írónő úgy látja, mintha a nő egy használati csomag, ajándék volna, amivel a férfi azt csinál, amit akar. "Kizárólag rajta múlik, hogy használatba veszi-e vagy sem. Akár bátran dobálózhat is vele." (141) Erika az elején képtelen aktív félként viselkedni, és amikor Klemmer megérinti és magához vonja, egy jégtömbként viselkedik, azt csinálja, amit akarnak, és oda áll, ahova helyezik. Klemmer nem szeretni akarja Erikát, hanem legyőzni és használni. "A férfi milliméterre pontosan ott találja, ha kedve támad üzembe helyezni." A könyvben nincsen harmonikus, boldog pár, az a pár is, akiket Erika a Práterben les meg, a férfiuralom rabja: "A nő minden lökésnél egész testében megrázkódik. Habzó szájjal sikoltozik: Lassabban! Ne olyan erősen, kérlek. Aztán könyörgésre fogja a dolgot. Az eredmény a nullával egyenlő." (114)

9. Uralkodás

"A nő megpróbál uralkodni, de a puszta erőszak megakadályozza ebben. A férfi erősebb. Erika tajtékzik, hogy a férfi csak puszta testi erővel tud uralkodni, és ezért kap is kétszeresen, háromszorosan." (220) "Egyszerűen elviselhetetlen volt, ahogy azokkal a lányokkal viselkedett, mintha élvezeti cikkek osztályának turkálójában kotorászott volna" (133) – ezt gondolja Erika Walterről. "Biztosan uralhatná a nőt, hiszen a vízen érzi csak igazán otthon magát. Irányíthatná és szabályozhatná Erika ideges mozdulatait." A kapcsolatot az írónő így képzeli el. "Közöttük forró, áthatolhatatlan fal. A falon egyikük sem tud átmászni, hogy a másiknak vérét szívja." (153) Az, ahogyan Klemmer becserkészi Erikát, úgy van leírva, ahogyan a vadász elejti a zsákmányt. "Most majd meg kell tanulnia, hogy ő a vad és a férfi a vadász" (161) – gondolkodik Walter Klemmer. A tanítvány perverziója abban áll, hogy élvezetét leli abban, hogy tanárnőjét, felettesét ejti el, alázza meg. Ez a szokásos hatalmi viszonyok megfordítása. Jelinek többször eljátszik a szövegben azzal, hogy a szerelmet vadászatként ábrázolja. "A férfinak a vadászat a nagyobb szórakozás, mint az elkerülhetetlen egyesülés." (136)

10. Vallomás a perverzióról

"Erika próbára teszi őt a szerelemben. Csak afféle vizsga, vajon a férfi meddig merészkedik el vele a szerelem terén." (179) A levélnek fontos hatalma van. Erika nemcsak azért vall kudarcot, mert nehezen megy neki a szeretés, hanem mert a férfi nem viseli el, ha uralkodnak rajta. Igaz, nagyon sajátos módon tud szeretni, de megpróbálja, és úgy tűnik, szereti ezt a férfit. Egészen odaadja magát neki, és a zűrös levélben azt kéri, alázza meg, kötözze össze, és mindenféle kínzásoknak vesse alá, például tömje be és üljön rá a szájára, és üljön ott órákig, amíg be nem lilul, meg mindenféle szíjakkal egészen szorosra kötözze, mindig szorosabbra, nos ebben a levélben Erika vallomást tesz a perverzióiról. És arra vágyik, hogy ezen legyenek túl, és szeressék őt. Erika bevallott mindent, és fél a reakciótól. "Jól értette volna, hogy bár a nő magához engedi, mégsem uralkodhat fölötte soha? Miközben meghatározza, mit kell csinálnia vele, mindig lesz valami, ami tisztázatlan marad. Mily könnyedén képzeli a szerelmes, hogy a legmélyebb mélységekbe száll alá, és többé nem marad titok." (176) Erika retteg és próbára teszi szerelmét. Minden a levél elolvasásától függ. Walter már eredetileg ódzkodik a levél elolvasásától, ezek után ez egy hatalmi harc lesz kettőjük között.

Erika arra vágyik, hogy szeressék, és többször beszél arról, hogy jobb lenne elfelejteni azt a levelet. "Erika kinyitja az ajtót, és teljesen a férfi kezébe adja magát, akihez bizodalma van. Tréfálkozik, hogy a férfi hatalmában tartja. Esküdözik, hogy a legszívesebben meg nem történtté tenném ostoba levelemet, ám ami történt, megtörtént." (215) Megértésre vágyik, és a megkönnyebbülés vezeti a levél megírása során. Mindezt csak leírni tudta, elmondani nem, mert az írott szó más, mint a beszélt. Mindezt soha nem tudta volna elmondani Erika. Szép, világos szavakkal kifejezni. A pszichoterápiában oly jól ismert bevallás, megvallás tényét kell figyelembe vennünk. Az elmondás sokszor a gyógyulás. A perverzió írásban való bevallása és a regény megírása között van összefüggés. Sőt, szinte csak e között van összefüggés, az írás terápiás jellegénél fogva az író megszabadul a szenvedéseitől, rettegéseitől. Ahogyan Erika fellélegzik, mert nem tudott valamit elmondani soha senkinek. A levélben arról van szó, hogy őt hogyan szeressék. Utasításokat ad benne. "Itt az áll, kötözzél össze gumicsővel, majd megmutatom, hogyan, a pecket tömd a számba minden erőddel, hogy ne tudjam a nyelvemmel kilökni. A gumicsövet már előkészítettem! Hogy élvezeteimet tovább fokozd, egy kombinét tekerj a fejem köré, és kösd olyan szorosan és szakszerűen az arcomra, hogy lehetetlenség legyen leszakítanom. Ebben a gyötrelmes helyzetben szenvedjek órákon át, mindenre képtelenül, magamra és csakis magamra hagyva." (178) Erika a férfi odaadását teszteli a levéllel, nem sok sikerrel: "Erika próbaképpen eldadog egy összeszedett szerelmes szót, de kinevetik érte." (202)

11. Az anya teste

"Az öreg húst ezáltal a legteljesebb mértékben igénybe veszik. Nem anyaként veszik tekintetbe, hanem tisztán mint húst. Erika föllegeli fogaival az anyja húsát. Csókol és csókol. Vadul csókolja az anyját. Az anya disznóságként határozza meg, amit a kontrollját vesztett lánya művel vele. ... A gyermek sír az anyja arcán, és az anya lekotorja magáról a lányt, miközben kérdi, hogy megőrült-e a gyermek." (192) Erika behívja a lakására, a szobájába, ahol nincsen saját ágya, csak szekrénye, Waltert, és mivel nem lehet zárni a szobaajtót, odatolják a szekrényt. Ilyet Erika előtte soha nem csinált, kizárja az anyát, súlyos szabályokat hág át. Utána az anya üvölt, ordítozik, veri az ajtót, semmi. Miután a levél elolvasása után elmegy Walter, Erika megsérti a vágyva vágyott tabut, az anya testét. Az anya testéhez nyúl. Szó szerint leteperi az anyát, és agyoncsókolgatja, ott, ahol éri. Az anya könyörög, ne. De Erikát nem lehet könnyen leszerelni. Erika olyat tett, amit előtte soha nem mert megtenni. Birtokba vette az anya testét, és fizikai erőfölényével legyűrte. Az anya egy kicsi és szerencsétlen ponttá zsugorodott össze, mint akinek a zsaroláson kívül már nincsen más a hatalmában, és ha Erika nem hagyja magát, az anya gyönge bábként hanyatlik alá. Az erőt most már Erika adja oda neki, és rájött arra, hatalmában áll elvenni.

"Erika érzékien kitakarta az anyját, hogy mindent, de mindent láthasson. Az anyja eredménytelenül küzdött ez ellen. Erika erősebb, mint némileg elgyötört anyja, ha pusztán testileg tekintjük. A lány az arcába vágja, hogy mit látott." (192) Az anya arra kényszeríti a felnőtt Erikát, hogy mellette aludjon el minden este. Erikát izgatják anyja testének részletei, ahogyan a kislányokat is izgatja ez. Vajon milyen lehet az anya teste? A test amiből született, és a test amely mellette alszik minden éjszaka. Most a levél vallomásának erejétől felbuzdulva, Erika, 36 évesen megteszi, amire mindig is vágyott: "A lány rövid időre szemügyre vehette az anya már ritkássá vált szeméremszőrzetét, amely lentről határolta az elkövéredett hasat. Szokatlan volt a látvány. Az anya eddig a legszigorúbban elzárta szeméremszőrzetét. A lány a küzdelem hevében szándékosan körülnézett anyja hálóingében, hogy megláthassa végre e szőrzetet, amelyről egész idő alatt tudta: ott kell lennie." (192)

Az anya elvesztette hatalmát. Erika áttört. Ez után a kis leszbikus közjáték után már soha semmi nem lesz ugyanolyan, mint előtte volt. Erika áttört a testen, és áttört saját szexualitásán. Erika elvesztette a kontrollját és mindezt csak azért, mert megírhatta valakinek a levelet, aki mindegy, hogy ki volt, de elolvasta. Erika gyógyul is belőle egy kicsit, képes az anya testét áthágni, mintegy szimbolikusan meghágni.

A pusztító hatalomnak, ami szétroncsolt benne mindent és csak halott darabokat hagyott, és amit Erika eddig önmaga ellen használt, most az anya láthatta kárát.

12. Erika arra vágyik, hogy szeressék

"A megszégyenülés piszkos habkoronáin a kudarc döglött patkányai, papírfecnik, a gyűlöletesség fadarabkái, egy régi matrac, spermafoltokkal átitatva." (202) Klemmer azonban nem szereti Erikát, használni akarja és nem tud mit kezdeni a vallomással. "Klemmer képtelen megkívánni ezt a nőt, de már régóta arra vágyik, hogy beléhatoljon." (168) "A férfi mindent akar. Ám anélkül, hogy valóban kívánná." (165) Ezek után történik meg, hogy Erika és Klemmer ismét találkoznak az iskola szertárában. Erika szerelmet vall. Soha meg nem ismétlődő módón könyörög Klemmernek, hogy szeresse és felejtse el azt a levelet.

Ezek után jönnek a regény felszabadultabb jelenetei, amikor Erika felismeri vágyait. Erika könyörög azért, hogy szeressék. "Erika évek óta ismeri a határait, a cölöpöket az anyja verte le, de ő ezekkel nincs kibékülve; kihúzza a karókat, és nem riad vissza attól, hogy újakat kalapáljon be, ismeri el a növendék Klemmer." (192) Ezek után Erika igyekszik orálisan felébreszteni Walter vágyát, sikertelenül. "Panaszkodik, hogy mindig a nő levelére kell gondolnia. Milyen buta. A nő a hibás, Klemmer a levél miatt nem tudja kivitelezni a szerelmet, hanem mindig csak gondolnia kell a szerelemre. Ez a nő gátlásokat épített ki benne." (200) Az írónő igazán nagyszerűen ír a péniszről, szinte az összes sztereotípiát használja benne, gúnyosan, ironikusan és kegyetlenül. "Föl akarják őt falni teljesen! Erika mindjárt az elején nyilvánvalóan mindent vár, ami neki van, és még a kis hegyest elő sem húzta, és nem vezette elő neki." (198) "A nő jövendő vágyától, miközben szájpadlása és nyelve között egy hernyót ügyetlenül forgat körbe, egyfajta kirándulóösvényt vár." (200) "Szerelmi nyúlványának savanyúcukorkáját Klemmer a nő szájában tartja szorosan." (201) "A férfi még mindig tömködi a nő száját, és hajánál és fülénél fogva szorítja." (201) "Klemmer felálló farkát rángatja, és vár, míg kinyílik az ajtó." (213)

Walter ezek után nem tudja elviselni a kudarcot, hogy képtelen teljesíteni, és otthagyja Erikát megsemmisülni, utána pedig azért szidja, hogy mekkora bűz árad belőle. "Klemmer megesküszik halkan, hogy milyen kellemes, ha a nő ókori bűze ezekben a tágas terekben egy kicsit veszít erejéből. A szobában a bűz tényleg elviselhetetlen volt! Nyugodtan elhiheti neki. Szívből javasolja neki, hogy hagyja el a várost." (203)

"Még többször megismétli a mondatot, mert olyan szépen hangzik, tudja, Erika, hogy maga bűzlik?" (202) Erika ezek után egészen egyedül marad. Otthon, csíptetőkkel teleaggatja és tűkkel szurkálja a testét. "Eljárásmódjától a nő magánkívül lesz. A következményeket ismeri, és teljes erőből sír. Egészen egyedül van. Tűkkel szurkálja magát, melyeknek feje tiritarka, mindenik tű fejének saját színe van. A legtöbb azonnal kiesik. A körme alá szúrni a fájdalom miatt nem mer Erika. Kis vérpárnák gyűlnek rögtön a bőre mezején. A nő hevesen zokog, és teljesen egyedül van önmagával. Egy idő múlva Erika abbahagyja és a tükör elé áll." (204) Minden egyes tű és csíptető után lila folt lesz. Ebben a regényben ott van az egész évezredes patriarchális uralom, az anya és Erika is eszerint strukturált. Erikának férfit kell szereznie, az anya pedig nem hagyja. Minden a férfi körül forog megint. "Ha az ember szabadon tulajdont szerez, az azt jelenti, hogy bármikor elmehet. A tulajdon visszamarad, és vár. E nőt mint stádiumot hamarost maga mögött hagyja, erre esküdni tudna." (216)

Klemmer ezek után madarakat öl a parkban, aminek felfedezésére egy újságcikk késztette, amely részletesen írt a madarakról és a legyilkolásukról ugyanúgy. Klemmer nem tud megbirkózni impotenciájával, ezért öl. "Bár ez a teher mérsékelten nehéz, néhány állati élet számára mégis pusztító. Klemmer testi késztetése sem tudott rést ütni magának, hogy házacskájából kilőjön." (206) A férfi uralkodásra késztető hajlamai mindenképpen gyengének és megalázottnak akarják látni Erikát. Akár ha az anya–lány, akár, ha a férfi–nő viszonyra gondolunk. "Mivel nem tudott úrrá lenni a nőn, ezért kell most meggörbülnie." (206)

13. Az agresszió

"A lány most féktelenül sír, a férfi most rúgja hasba. Klemmer, miközben így cselekszik, élvezettel fürdik az általános női tiltakozásban." (221) Erika szerencsétlen figura abban a játszmában, amely Klemmer és anyja között zajlik. Erika nem tud olyan férfit választani, aki ne terrorizálná, az anyja nem tanította meg rá. A tanítvány nem tudja feldolgozni a kudarc élményét, és elindul egy parkba, hogy flamingókat öljön. "A nő nagyon megsértette, ezért bántotta ő meg Erikát. Bár a számlát kiegyenlítették, a vezeklés mégis haláláldozatot kíván. Egy állatnak meg kell majd halnia." (205) Ám azokat nem találja, így egy szerelmespárnak akar nekiesni, akik azonban elrohannak.

Erika szerencsétlen figura. "És máris egy második ütés éri Erikát arcának másik felén. Ez nem éppen szeretetteljes találkozó két bőrfelület között... Az anyának fel és el kell ismernie, mégpedig saját örökölt lakásán, hogy a férfi egyfajta sportszerré alacsonyítja a lányát. Az anya felindultan mutat rá, hogy a férfi idegen tulajdont sért, nevezetesen az övét." (217) Az anya, amikor látja, hogy Walter a következő találkozásnál üti Erikát, nem a lányát sajnálja, hanem a tulajdonát. Csupán az agresszió volt az, amit Erika kihozott belőle. "Klemmer csak nevet azokon a férfiakon, akik hagyják, hogy mindent a nő irányítson. Ő nem ezek közé tartozik, ez a nő túlfeszítette a húrt." (219) "Akkor aztán az ember a szeretett lény életét is vadállatian szét tudja zúzni. Az ember képes elvágni életfonalakat." (207) Végül Erika marad a "bűnös", és bűnhődnie kell.

Végül megerőszakolja Erikát. "Erika nyüszíti, hogy abbahagyni, mert fáj. Klemmer puszta tehetetlenségből vagy hitványságból nem tud kiszállni a nőből, míg nem végzett. Kéri: szeress, váltakozva veri és csókolja." (224) "Klemmer fokozza a tempót, időközben nagyon magas sebességre kapcsolt. Nem túllő a célon, hanem egyenest bele. A mesteri sportoló befejezte. Még egyazon lélegzettel fényesre törli magát Tempo papírzsebkendővel, amit aztán nedves gomolyagként dob le Erika mellé. Megkéri a nőt, senkinek se beszéljen erről egy szót se. Saját érdekében." (224) Ahogyan csak tudja, a lehető legbrutálisabban megalázza az immár szerelemre vágyódó Erikát.

14. Végül

"Erika érzi a távolságot a lakott világ és a semmi között." (202) Erika és a mama nem jelenti fel a férfit. De már soha semmi nem lesz olyan, mint előtte volt. Bizonyos szempontból kitört Erika. Igazán erotikusan felöltözik, hogy kimenjen az utcára, és bosszút álljon Walteren. Ám mindenki kineveti öltözete miatt, ami már túl régi és ócska. "A reggel arra ösztönözhetné Erikát, hogy az okot keresse, miért zárta el magát mindentől egész életében." (227) Erika tudatosult bizonyos szempontból, mert bosszút akar állni. El akar menni Klemmer elé az egyetemre, és bele akarja vágni a kést. "A kést, amely máskor csak halott állatokat lát és ízlel. A lány még nem tudja, hogy gyilkosságot fog-e elkövetni, vagy inkább csókok között a férfi lábai elé veti magát. Később fogja meghozni a döntést, hogy leszúrja-e? Vagy hogy szenvedélyesen és komolyan könyörög neki. Nem figyel az anyjára, aki útvonalakat ismertet." (227) Ám azt látja, hogy fiatal lánnyal nevetgél, és ezért meggondolja magát. Inkább magába vágja a kést. Nem halálosan, de azért folyik, folyik belőle a vér. Erika mindig élvezettel nézi, ha folyik belőle a vér. Az agresszió nem tudott kitörni belőle, visszafordult önmaga ellen. Erika nem ismeri a védekezési és feldolgozási csatornákat.

A regény első mondata így hangzik: "A lakásba, amit anyjával oszt meg, fogószélként viharzik be Erika Kohut, a zongoratanárnő." (3) A regény utolsó mondata pedig ez: "Erika tudja az irányt, amerre mennie kell. Hazamegy. Megy, és lassan felgyorsítja lépteit." (231) Tehát úgy tűnik, mintha nem sok minden történt volna közben. Az anyai terror mindenhol utoléri.

Jelinek tabukat dönget és vág szét. Méltán kapott Nobel-díjat a regény. Nőiségről és férfiról így előtte nem írt senki. Soha senki nem írta meg az anya–gyerek kapcsolat borzalmait, mélységeit, és a csúcsokat sem, így. Gratulálunk neki!

1. A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Szerk.: Bókay Antal, Vilcsek Béla, Szamosi Gertrud, Sári László. 485.