Vörös István
A lidércek hálaéneke
Ha lezuhansz angyalmódra,mert a szárnyad régi, ócska,
kinyílik majd előtted a
másik magad akarata.
Ne csak gyáva, légy bátor is,
a torkodra zsebkést szoríts,
az Isten mindennek örül,
halálnak a kezed közül,
amit akarsz, mindig várhat,
ne építs kőből légvárat,
várhat benned, várhat másban,
más szívében, más agyában.
Nem azt teszed, amit mondasz,
árnyékodnak halált osztasz,
nem mondhatod, amit teszel,
kezeden vér és nem eper,
marék halál, marék élet,
késsel faragott kísértet.
