Tartalomjegyzék [Látó - 16. évf. 4. sz. (2005. április)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
Gulyás Miklós
A norvégok1
Kéklő szemük mosolyogva
rádereng a borúra,
az idegen fiúra.
S ő elviszi mosolyukat.
(Weöres Sándor)
Higgye el a kedves olvasó, hogy a norvégok nem butábbak a svédeknél.
A magyar rendőrök se butábbak, mint a civilek. Amikor én még kezdő svéd voltam, zavarba hozott, hogy milyen természetesen szabad volt gúnyolni nyugati szomszédainkat, még a rádióban is. Aki mondta, biztos csak ártatlanul tréfálkozott, de aki hallotta, komolyra vehette. Egyszer, tízéves kisfiamat elvittem Norvégiába, aki elcsodálkozott, hogy nyugati barátaim nem butábbak, mint a svédek.
Miért nem tréfálkoznak a dánokkal (csak azt mondták, talán mondják is, hogy nyelvük torokbetegség) meg a finnekkel (isznak és késsel döfnek). Mit mondanak "ezek" a svédekről? Egy magát kiválasztottabbnak tartó "nép"-ről, amely a történelem folyamán lenézte a norvégeket és (a finneket). Volt honfitársaik biztos nem rajonganak a "svédekért", bár már nem tudják, mi a bajuk velük.
A dán és svéd viszony másfajta; két nagyhatalom évszázadokat háborúskodott egymással, Dánia nagy területeket vesztett. A történelemben tudatlan svédek nem hisznek a kollektív emlékeknek vagy előítéleteknek, csak kacagnák fecsegésemet.
Norvégiának és Svédországnak a XIX. században közös királya volt. Norvégia legjelentősebb íróját Henrik Ibsennek hívták akkor, Svédországét pedig August Strindbergnek. Strindberg naplója, de szépirodalmi művei is nyüzsögnek az Ibsen felé való kitörésektől. Ezekben van norvégellenesség is. Ibsen munkaszobájában pedig egy Strindberg-kép lógott antagonista inspiráció kedvéért. De külföldön a skandináv írók és művészek honfitársakká váltak.
A norvégok a legskandinávabbak, pedig mélyen hazaszeretők. Ismerik és tudják a svédek és dánok – volt elnyomóik – kultúráját és nyelvét. Május 17-ét, nemzeti ünnepüket nagy pompával ünneplik, skandináv mércével a riói karneválra emlékeztet. Svéd szememmel a norvég hazaszeretet naivan gyerekes, még élvezik az alig százéves függetlenségüket.
Irodalmuk, zenéjük, művészetük rendkívüli, Koestler világelsőnek tartotta. Négymillióan vannak (a másik "művész nemzet", a finnek sincsenek sokkal többen). Ma már ők az urak, olajuk van (a finneknek meg nokkiájuk). A svédek és a dánok lejjebb kerültek a ranglétrán.
2005. Oslo utcáin nagy ünneplések lesznek, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Száz éve szabadultak meg a svédektől. Addig Norvégia és Svédország únió volt. Testvérnép, de svéd feltételekkel.
Az 1905-ös felszabadulás békésen történt, bár több stockholmi úr fejében még megfordult egy svéd-norvég háború gondolata. Sok svéd a háború ellen volt, de talán a legfontosabb, hogy a határvidéken élő parasztemberek jobban kedvelték/kedvelik egymást, mint az orrukat fennhordó távoli stockholmi és oszlói urakat.
Békésen elszakadt Norvégia Svédországtól, mint Szlovákia Csehországtól. A svéd király jelszavát, A testvérnépek javát Svédország javára változtatta. A Nobel-békedíj megmaradt a norvégoknál. Ady Endre:
Svédország beletörődött, hogy Norvégia ura legyen a sorsának. A svéd miniszterelnök büszkén jelentette ki:
– Svédország szívesen lesz a humanizmus mártírja is inkább, mintsem vétsen a humanizmus ellen. Mi, ha kell, egész létünket áldozzuk föl a világbékéért. Mi olyan nép vagyunk, akik Nobeleket adunk a világnak.
Eközben azonban híre jött, hogy a norvég storting nem akar lemondani a Nobel-díj odaítélésének jogáról, mely díj tudvalevőleg a világbékét szolgálja.
A norvégek azt vitatták, hogy ők a világbéke hivatott bírói. A svédek azt hangoztatták, hogy Nobel svéd volt, s a világbékét a svédeknek kell megcsinálni.
Rettenetes, véres háború tört ki. Mikor már a skandináv zöld vérbefúlt, megkötötték a békét.
A két nép kiegyezett, s a Nobel-díj millióit fölosztották egymás között – hadseregeik újjászervezésére...
Norvégiának királya se volt. Dániából hozattak. Abból az országból, amely évszázadokon keresztül gyötörte őket.
Norvégia nem akar Európához tartozni, még egy kis ideig élvezni akarja szabadságát, függetlenségét.
A finnek, a svédek meg a dánok európaiak, pontosabban annak mutatják magukat.
A négy skandináv szárazföldi testvérállam nem négyesikrek. Illusztráljuk ezt a világháborúval. Amikor Molotov Berlinben volt, a vendéglátó kérdésére, hogy hogyan akarja a Szovjetunió a finn kérdést megoldani, azt válaszolta, hogy ugyanúgy, ahogy a Baltikummal és Besszarábiával tette. De a kis Finnország Hitler segítségével ellenállt, a maga módján legyőzte a Szovjetuniót, vagy ahogy ők mondták: jó másodikok lettek. Jutikkala és Pirinen Finnország történelmében így írnak: Csak a minden valóságtól távol álló teoretikus teheti fel a kérdést, hogy egy nemzet, mely halálos veszélyben van, tud-e tiltakozni egy olyan nagyhatalom államformája ellen, amely segítséget nyújt neki. Hitler tiltakozása ellenére a zsidó katonatisztek és katonák a Szovjetunió elleni háborúban végig részt vettek, és a finn kormány megakadályozta a zsidók deportálását.
Svédország taktikázott, megalkudott. Azt még talán meg tudom érteni, hogy más gondja-baja volt, mint a koncentrációs táborban szenvedők. De sokáig testvéreikkel, a nácik által elfoglalt Dániával és Norvégiával sem nagyon törődtek. Sőt, a német katonai szerelvényeket átengedték Norvégiába. Svédországban a háború azt jelentette, hogy nem volt kávé, benzin és banán.
A nácik elfoglalták Dániát és Norvégiát. De a két nemzet eltérően viszonyult a megszálláshoz. A norvégok Angliában kormányt alapítottak, a királyi család is elmenekült, katonaságot szerveztek, de otthon is folytatták az ellenállást. A dánok kivárták a nehéz idők végét. A dánok és a svédek egyszóval pragmatikusan viselkedtek. A finnek és a norvégok vadul küzdöttek szabadságukért.
A norvégnek szánt fejezet kissé skandináv lett. Elveim ellenére nem emberekről, hanem népekről beszélek. Szándékaim alantasak, didaktikusak. Meditáljon az olvasó. Melyik skandináv nemzet (urak, népek) melyiknek felel meg a Medencében? Jól tudom, hogy a gólya nem jávorszarvas. Az evangélikus Észak nem egészen hasonlítható össze Közép-Európa káoszával. Azt is tudom, hogy a skandináv nyelvek rokonok. De évszázadokig nyomorították és ölték egymást, országrészeket loptak egymástól. Hajókat süllyesztettek. A csataterek hullaezrei felett nem nőtt a gyűlölet. Ki tudja, talán saját uraikat kevésbé kedvelték, mint a hozzájuk hasonló ellenséget, akik szántottak, vetettek, és ittas állapotban szeretkeztek a szénakazalban?
De elveimet árulnám el, ha ennyiben hagynám a norvég fejezetet. Nem akarom félrevezetni az olvasót. Tulajdonképpen minden fejezetet szerelmi vallomással kéne befejeznem. Az egyedekhez. Imádott, kedves norvég lányok, kollégák, utazások a norvég Lappföldön, a tenger, a havasok, sílécek, hátizsákok. Múzeumok, viking hajók. Ők a tenger felé vágynak, nem úgy, mint mi, svédek, az erdő felé.
Ha író volnék, ezekről beszélnék, de most egy felszabadult ország előítéletekkel telt szabadságvágyát próbáltam érzékeltetni. A mai modern világ lecsiszolja majd a túlzott norvégséget, ők is európaiak lesznek.
1 Fejezetek a Gyülevész történetekből. Májusi számunkban: A svédországi vallonok. Az indiaiak.
Tartalomjegyzék [Látó - 16. évf. 4. sz. (2005. április)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret