Zakariás István
Négyszemközt
Újraélesztésnél miként recseg,ropog, s a bordaszegett mellkasban
maroknyi élet ha újraéled,
kezdet és vég közös nevezőjén, vak pillantás, mint űrbe temetett
segélykiáltás, mi nem hallható,
kitágult pupilla mélybe vetve,
lélek tériszonyában visszhangzó, megfejthetetlen száműzetésű
szavak olvasata: ébred bennem
teremtett világod, minden mi volt s
lehet. Minden így tovább, nélkülem.
