Tartalomjegyzék [Látó - 16. évf. 3. sz. (2005. március)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
Gulyás Miklós
A lengyelek1
Repülnek a verebek
A Szent Szűzhöz, nagy sereg,
Cantantes;
(Juliusz Slovacki, Weöres Sándor fordítása)
Most, hogy ismét függetlenek vagyunk, egykori honfitársaink pedig a történelem igazságtalansága folytán sokkal rosszabb helyzetbe kerültek, óvnunk és védenünk kell őket. Nem szabad többé vádaskodnunk és kígyót-békát kiabálnunk rájuk. Nekünk viszont el kell viselnünk az ő vádjaikat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy időnként egy-egy hiteles személynek ne kellene megpróbálnia az eszükre hatni.
(Tadeusz Konwicki, Reriman Judit fordítása)
Magyarországon jobban kell szeretni a lengyeleket, mint a Kárpát-medence népeit. A lengyelek is jobban szeretik a magyar bratankit, mint saját szomszédjaikat. Furcsa egy ország. Annyira hozzá voltak szokva a megnyomorításhoz, hogy keservesen tanulják a modern társadalom sokszínűségét, káoszát. Az új korszak legnagyobb áldozata az egyház, amely virágzását az orosz és porosz elnyomásnak köszönhette. Európában három katolikus állam volt: Írország, Horvátország és Lengyelország. Ez utóbbi szeretné, hogy az európai alkotmányban benne legyen, hogy a kereszténység kontinensünk alapköve. A svéd vagy francia moszlimok, a bosnyákok, a törökök nem európaiak? A Jézust nem ismerő vallások európai hívei nem európaiak? És mi, talán a többség, akik istennel nem foglalkozunk? Lengyelországban nemrég elítéltek egy művésznőt istensértésért. Én, aki naponta beszélek az Úrral, tudom, hogy ő nem hiú, és a művésznő bíróit küldi pokolra majd. A lengyel művészet és irodalom, a színház, a film, a zene talán azért lett ilyen nagyszabású, mert ez az agymosott mentalitások ellenpólusa. A hatalom zsargonja alkotásra inspirál.
Én kérem, lengyel is voltam egykoron. Az egyetemen lengyel nyelvből vizsgáztam. A lengyel film az a kabát, amelyből jövök: Wajda, Cibulski, Polanski, Krzysztof Kiéslowski. Szerkesztettem egy finnországi svéd irodalmi folyóiratnak lengyel különszámot. Még Dambrowskát is fordítottam svédre. Nem tudom, hogy mertem.
Lengyel baráti köröm aktív életemben nagy volt, talán ők is élvezték alázatos csodálatomat.
1959-ben kezdtem a stockholmi Királyi Könyvtárban dolgozni. Az egyik fiatal könyvtáros lengyel volt, méghozzá nemes is, litván is. Több nyelven beszélt, szívesen franciául. Kereste a közös hátteret ezen a lakatlan szigeten, én talán élveztem a nemesi társaságot. Szegényes lakásomat megajándékozta bútorokkal. Apjára, az 1956-os poznani felkelők ügyvédjére nagyon büszke volt. Később egy afrikai állam nemzeti könyvtárát és bibliográfiáját szervezte meg, majd a stockholmi egyetemi könyvtárnak lett az igazgatója. Élete utolsó évtizedében a királyi udvar könyvtáráért felelt. Egyszer a Keleti-tenger kultúrájáról szóló könyvön dolgoztunk együtt. Nemesi családjának sorsát írta meg. A halála előtti napon telefonon beszélgettünk, tulajdonképpen csak ő beszélt, lehetetlen volt megszakítani. A királyi udvar kápolnájában volt a gyászszertartás, evangélikus és katolikus papokkal, svéd és lengyel zenével. Adam Heymowskinak hívták.
Malmöi könyvtárunkban naponta és órákat ült egy lengyel hölgy. Csak folyóiratokat és újságokat olvasott. Franciákat, németeket és lengyeleket. Minden nyelven tudott, csak svédül nem. Régimódian volt elegáns, vén pique dáma, ezért hívtuk grófnőnek. Amikor David Ojsztrach meghalt, sírt.
Andrzej Olas, a fiatal festő- és computer-művész talán húszéves lehetett, amikor könyvtárunk propaganda-osztályán felbukkant. Nagyon lengyel volt ő is. Katolikussága fontos, nyaranként hazajárt lovagolni. Rossz üzletember. Rendkívüli művész. Nevének eredetét nem tudta. Én mondtam el neki, hogy neve magyar, és itáliait jelent. Remélem, igazat mondtam.
Amikor én Svédországba jöttem, a legtöbb lengyel nő volt. A háborúban és koncentrációs táborokban elsősorban a férfiak haltak meg, és nagyon sok nő a háborútól megóvott Svédországban talált partnert. A lengyel bevándorlás megszakítás nélkül tartott. A legnagyobb csoport talán a Gomulka-féle antiszemitizmustól való zsidó bevándorlás volt a hatvanas évek végén. Nem voltak pajeszos, vallásos emberek ezek. A televízióban, az újságokban nevük manapság gyakran felbukkan, mint zenészek, tudósok, könyvkiadók. A mai, európai Lengyelországnak milyen nagy szüksége lett volna ezekre a nem konformista módon gondolkodó lengyelekre.
Óbudán találkoztam három homoszexuális fiatal lengyel fiúval. Magyarországra járnak, gondolom, mert otthon ismertek és megbélyegzettek. Kettő közülük gyönyörű angolsággal beszélt. Milyen érzés szabadnak lenni? Tud-e a lengyel ellenség nélkül élni?
– Ne aggódjon, a lengyelek mindig találnak ellenséget – mondták. Nem mélyültek el a témában, de biztosan szexualitásukra gondoltak. Kérdeztem őket, hogy melyik Lengyelország a legjobb. A protestáns? A katolikus? Az ortodox? A porosz? Az osztrák? Az orosz? És egyöntetűen a német Gdanskot/ Danzigot választották.
A lengyelek nemcsak a kommunizmustól szabadultak meg, de mintha lengyelségüket is kezdik tisztábban látni. Talán új himnusz kell nekik, lelkesebb, olyan, mint a francia vagy angol. Nemzeti daluk az egyik legszebb, de az önsajnálat veszélyes. Valami tartalmatlan kellene nekik a csatlakozáshoz. Egy szabad országhoz nem illik a sírás-rívás. A francia himnusz patetikus és értelmetlen, az angol meg fennhéjázó és anakronisztikusan értelmetlen.
1 Fejezetek a Gyülevész történetekből. Áprilisi számunkban: A dánok. A norvégok. English-speaking peoples.
Tartalomjegyzék [Látó - 16. évf. 3. sz. (2005. március)] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret