Bogdán László
Farid ad-Din Attár az út végére ér
minden fűszál ott rezgett énekemben,
s míg énekeltem, mentem, egyre mentem,
észrevétlen a föld végére értem,
és ott a lábam lelógatva néztem
– mindegy volt immár, maradhattam tétlen,
s rohanhattam volna, szomjan-étlen! –
hogyan semmisül meg rész az egészben,
fűszálaim elégtek, én is égtem,
lángolva is a Fényességest kértem,
akár a földnek, legyen végre végem,
amit ember akarhat, elértem,
minden fűszál ott lángolt énekemben,
lángoltam én is, amíg énekeltem. 2003. augusztus 26.
