DELEATUR
Egyedül nem megy
Van itt valami, ami megint snassz. Állásfoglalások, nyílt levelek, nyilatkozatok, üzenetek, eddig nem tapasztalt mennyiségben. Az erdélyi írók egy része aktivizálódott a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazás előtt, na és még többen (jelesül egyik írószervezet is) utána. De sem az elő-, sem az utójáték nem járt különösebb szellemi izgalommal. Úgy tűnik, megint lekevertek valamit, rutinból, zsigerekből. Főképp zsigerekből. A helyzet elég felemás, hiszen a népszavazás érvénytelensége minősíti ugyan a magyarországi magyarokat, ámde a minősítés megszövegezői aligha lehetnek a szavazás tárgyai, a határon túliak. A vacsorameghívást vagy elfogadom, vagy nem, még a vacsorát is lehet kritizálni, de szemére vetni valakinek, hogy engem nem hívott meg, nem túl elegáns. A hisztivel csak lejáratom magam. Tartást biztosan nem ad. Nem kell persze hallgatni sem, hiszen a kérdés összmagyar. Egyedül nem megy. Összmagyar, tehát van európai vonzata is. Konkrét európai utójátéka. Ugyanis Európa parlamentje ezekben a napokban igent mondott egy hasonló kérdésre, arra, hogy befogadnak-e hetvenmillió törököt. A szolidaritásnak lehetnek etnikai alapjai, ez nem mond ellent a modern európaiságnak. Persze, a modern Európa a paradoxont cselesen feloldja, mert az igennel magát az etnikai alapot bontja el. Mint ahogy Magyarország is akkor lépett volna túl a kispolgári magyarkodáson, ha megtalálja a befogadás igenjét. Nem kell tehát hallgatni, hiszen a kérdés utóhangjai között sok mindennel nem lehet egyetérteni. Érdemes vitába szállni, kritikai attitűdöt képviselve kifejteni álláspontunkat az általános eszmecserében. Érdemes elmondani, hogy igazuk van azoknak, akik szerint a magyarországi magyarok a kispolgáriságukon buktak meg, és nem csupán ebben a kérdésben. Nagyon igaz, hogy egy kispolgári társadalom a saját egoizmusán kívül semmit nem ismer, és hogy egy megrögzötten és masszívan egoista társadalom minél inkább nem akarja tudni, hogy milyen feltételek között él, annál nehezebben tud a világban eligazodni és érvényesülni. A szolidaritás ennek a beteg önzésnek a gyógymódja, kétszeresen is, hiszen befelé is, kifelé is gyógyít. Ebben az értelemben pedig az igen megtalálásának a módja lett volna a modern Magyarország helyes felelete. Így maradt egy kispolgári igen, és lett egy meghasonlott nem. A modern Európa igent mond, azzal a világos és szigorú következetességgel, amely a megfelelő időben nemet jelent.Végh Tamás