Fazakas Attila
Egy Szung-dinasztiabeli mintára
Én hímeztem a lángoló Főnix-madár szárnyát,aki gyenge volt a háborúhoz, és a finom
porcelánon elaludt annyi jade-kemény szín.
Haragos zölddel kiraktam a madár tollát,
és kitátott torkába hullattam minden félelmemet.
Lesz békeidő is, és elkel az edény a télvégi
vásáron. Téged más tartomány jöttment katonája
csókolt addig, szerelmem, míg kiszáradt a festék,
pedig a gyönyörhöz, te buta, lángra gyúlt szárny
is kell, nemcsak hős, iszamos, paraszti boka.
