Augusztusból szeptemberbe
béfütyült a gyorsvonat,
aprószemű láncon viszik
már az utcalányokat.
Rájuk cafka fellegekből
szemereg a mélabú,
avarérett bájaiktól
alig enyhül a zsaru.
Levetette szép ruháját,
csendesen levetkezett,
a kopár priccs félhomályán
ezenképp’ esedezett:
Csak egy pohár csacskaságot
s némi színes pirulát!
Főfoglár úr is rendelhet
egy kiadós franciát…
Estelente őszi féreg
szól: gyűjts! – s húzza hajnalig.
Mi a túrót gyűjtsön, kinek
tüdején tátong a lik?
Méhszorgalommal gyűjtöttem
én is napi betevőm,
s vendégeim térde alatt
feslett szét sok lepedőm.
Jött a krízis, megszagolt, ren-
delt egy repi numerát,
attól kezdve a hapsik mind
láncon tartják a bikát.
Aludjál hát, szép természet,
záruljon be lágy öled.
Másként az erkölcsrendészet
kattint rád erényövet.