Kemsei István
Ovidius harmadik elkallódott levele
Megpróbál létezni adott
tájában az ember,
ép lényként valahogy, mindenek ellen akár,
s tenni a dolgát is, ravaszul kicselezve a sorsot,
rászakadó rosszat, buzgón tűrve magányt,
nagyképű megalázást, kínban semmibevételt,
s telnek napjai, nem szórakozás nélkül…
Véled: zord geta házában múlatva időmet,
s fogva leánya farát, töltöm a számüzetést,
pálinkát szopogatva, a részegülésig elázva,
hontalanul szabadon, dúdol szám geta dalt,
szarmata verssorokat makogok, gyakorolva a nyelvük,
tépem kecske husát rossz fogaimmal, vagy
rágcsálok keserű gyökerekből főzeteket, vagy
elnyúlok bűzös vadbőrön lustán…
Kérlek, félre ne érts: ezt könnyű volna elérnem
náluk, hisz naivak, mint minden vad nép,
fárasztó sem volna talán, még eskü se kötne,
egy-két ünnepüket kellene énekkel
kísérnem, dícsérnem harcaikat, sose meddő
asszonyaikra az ég áldását kérnem…
Mindenhol ugyanazt kell tennünk, még ugyanúgy is
nagyjából, romló, szánandó kedvvel,
Rómában, Pontusban, bárhova szór el a végzet,
rabként, és szabados tétovaság közben:
mit kor kényszere diktál, hoznak korcs divatokkal
forgandón a szelek, szőnek a morc párkák…
És ettől várhatnánk megmaradást, a további
létért önbecsülést, eltengetve magunk
kóválygó idegenként útált, más levegőjű
földön, ahol még egy kiskölyök is letegez,
boltosuk átver, népe lenéz, lovasuk letiporja
kultúránk maradék, roncs foszlányait is?
Azt nem, azért… Letaposva se többet nyújtani annál,
mint ami szükséges, ezt kitapasztaltam
hosszú évek alatt. Hányszor kellett megalázva
kúsznom, gyötrődnöm, koncért esdeklő
testtartásban bűneimért vezekelnem olyannak,
méltatlannak, kit semmire sem becsülök…
Inkább varjaival jeges Ister, árva bolyongás
vízparton, csalitos, vad hullámtereken,
marva csalántól, tépve a rózsás tüskebokortól,
elkorhadt uszadék, macskatetem mellett
elsüppedve büdös, ragacsos dágványba derékig,
lábbelimet, kesztyűm vesztve iszap mélyén,
vagy mormolva saját, rossz mondataim havas esten,
zúzos reggeleken, szinte reménytelenül…
Róma de messze van innen, s minden a számüzetettől,
és mire lelnél ott…