Határ Győző
Bogárhát
hátra hátra hanyatt hátra
gördülj rá a bogárhátra
nincs a göndör földön-égen
semmi olyan gördülékeny
ringató jó pólyapárnád
mint az elterült bogárhát
*
szaladnak szaporán:
bogárlábon járnak
gondold te is komám
kis-magad bogárnak
ha fárad s nehezen
mozog a bogárláb
pihensz – hamar leszen:
lócád amott vár rád
imbolyogni szégyell?
alig vonszolódik?
fogóddz! kapaszkodj el
más kapaszkodókig
ízülete marjul?
zsibbad a bogártalp?
dülöng jobbrul-balrul
líglóg? s mit sem átall:
lazul minden porca
csontja háza váza?
– hanyatt-hagyatkozva
dőljél bogárhátra
fűszálerdő-mosta
fényharmathíd alatt
rúgd fel a magosba
bogárlábaidat
*
hátra hátra hanyatt hátra
gördülj rá a bogárhátra
nincs a göndör földön-égen
semmi olyan gördülékeny
ringató jó pólyapárnád
mint az elterült bogárhát
Virágágy
virágzik a japonika
virágzik a rózsa
itt feszítsetek keresztre
húzzatok karóba
ha az Örök Visszatérés
gondolata kísért
legyen gyötrés számonkérés
a létesülésért
ez legyen az élet ára
csókolom husángom
ha ki ver verjen halálra:
minden boldogságom
harangvirág japonika
rózsatemplomában
fákra pányvázott törzsemtől
szakasszátok lábam
adassék körömmel vásnom
szemetekbe vésnem
Vágott Nyelv Felmutatásban
agyszentsérülésem
most mutasd meg milyen sintér
vagy karikalábú
lássunk látványos hersentést
ne légy kesztyűbábu
karóra tűzd grabancomat
csepeg a mutatvány:
»megholt ez is kezem alatt
meg – a ronda patkány!...«
virágzik a japonika
virágzik a rózsa
itt feszítsetek keresztre
húzzatok karóba
Kötény
ki jó csontembere zörgését kihallja
elkötényesedik holdas hasa-alja
maga-csontembere hús-zsák hüvelyébe
benne iparkodik nyolcvanharmad éve
felegyenesedve tartja: hű barátja
leng rajta s utazik valamerre rántja
a nyűtt házigúnya vaj még összeér-e
sternumán? mi tette ily nyúzott-kövérre?
occipitálisa félfarcsak-saroglya
illeg-billeg pedig bürkéje befogja
hol a tarkó ízül: szuvas – lógva-nyaklott
homloktól a hús-zsák mi ketté-hanyatlott
a patella szűköl tíbia sivallik
csontzörgés-zajongás bőrzsákból kihallik
csörögve ücsörög be-les kémlő szerrel
szót ért s kérlelőleg perel csontemberrel
zörömböl lármát csap amerre csak elmén
mely közzene átcsap a nyúltagyi elmén
ahogy fülét-farkát csontlényét befonja
pergő csontemberség ennen-xilofonja
beszól – körülpislog – sunyi rés – szerényen:
»koma! túlharsogsz e gyatra költeményen!«
legott visszafogja – csontember morális –
némán ripeg-ropog pelvis femoralis
egyet sem csikorog – bőrzsákján legunnyad
futnak a verssorok neki a pagonynak
ahol pillangós a virágpuha pázsit
hanyatt ráteríti horpadt vertebráit
nem nógatja nem szól nem kap a szívéhez
s ütőhangszerének nyugvást engedélyez
ki jó csontembere zörgését kihallja
elkötényesedik holdas hasa-alja