A legrégibb sziklafreskó láttán

Járt itt barlangi medve,
ősember, bölény, mamut...
Nézz körül, mit látsz?
Rajzokat, csontot, hamut.

Ez volna minden? Hová
suhan az idő nyila?
Hűlő napokkal felel
az entrópia.

 

Képeslapok a jövőből

Orbán Ottónak

I

Aszteroid volt? Üstökös?
Soha így nem üvöltött az ég,
rengett, morajlott a föld,
röppent az űrbe annyi láng,
Holdig fröccsenő kavics...

II

Tűzben sistergő hús
hamuvá porladt
habja helyén

itt-ott
kőszirom fénylik
a tél üvegtócsái közt.

*

Obszidián tó
tükrén éjszaka
fények spiráljai –
fenn és lenn
tejutak sorsát
sugárzó feketeség.

*

A vékony kőzománc alól
fölsejlik a múlt,
a Homo sapiens
bomlott rendjének rajza –
olvashatatlan térkép,
hol nincsen utazó, se út.

*

Sziklafalak közt
kiszáradt tenger síkja,
szikkadt sómező, messze kinn
porfelhőt hajt a szél, örvény
hajlongó örvény után –
színjáték senkinek.

*

Messziről
rozsdaszín golyó,
okker és égetett sienai föld,
közelről víztelen világ,
hamu és homok
felhőtlenül.

III

A kőgolyó egében a tűz,
minden, ami porból vétetett,
elhamvad és új életre gyúl,
két halál közt rövid csillogás –
holt napok porából vagy te is.