Születik egy vonal. Majd újabb és újabb. Vonalak, vonások százai, ezrei. A
ceruza finom grafitja nyomokat hagy a papíron. Fényekkel és árnyakkal tölti be
a fehér felületet. A satírozás itt-ott erősebb. Néha egészen határozott,
önálló életet kezd. Máskor elmosódó, mintha ott sem volna, talán csak érezzük
a lebegés-szerű árnyalatot.
A vonalakból, foltokból képek bújnak elő. Emberi alakok, űrjárművek,
tájkép-részletek – pár kézmozdulat kerek, egész világot teremt. S a
szemlélő részese lesz ennek a világnak. A grafikának, amit a rajzoló képzelete
keltett életre. Eltűnik a képet övező fehér lapszél, rabul ejtenek a foltok
és vonalak, befogadjuk a művész gondolatait és befogad minket is a rajzolt
univerzum. A papírra merevített pillanat tágulni kezd, és időtlenné magasodik.
Varázslat ez...
Varázslat, melyhez olyan rajzoló lelke és ceruzája szükséges, mint Kémeri
Csaba. A nyíregyházi főiskola diákja – aki most fejezi be tanulmányait
rajz-vizuális kommunikáció szakon – azóta szeret rajzolni, amióta csak
gyerekkorában rájött, hogy érzéseit, gondolatait képes megjeleníteni egy üres
papíron. Munkái nagyon változatosak, a témák, az alkalmazott technikák
függenek hangulatától, lelki állapotától. Sok területen kipróbálta már magát
(illusztrációk, grafikus felhasználói felületek, ikonok, logók, számítógépes
játékok grafikai tervezése, készítése), de keresi még azt a művészeti ágat,
amelyben leginkább kiteljesedhet. Ceruzáiból, ecsetjéből minden bizonnyal sok
varázslatos alkotás bukkan még elő. Kísérletező, kreatív elme, aki más,
hasonló alkotókkal is szívesen együttműködne a jövőben.
Mi, rajzai elbűvölt szemlélői pedig izgalommal várjuk, hogy e művész minél
többször elvigyen minket fantázia-szülte, magával ragadó képi világába. Ha
ürességet érzünk belül, áhítjuk, hogy keze alatt szülessen megint egy vonal.
Majd újabb és újabb. Vonalak, vonások, fények és foltok százai és ezrei. Hogy
örökkévalóvá táguljon ismét a pillanat...
ÚJ GALAXIS 6. szám – Tudományos-fantasztikus antológia
(Kódex Kiadó, Pécs, 2005, 210-211. o.)