Cristiana TEOHARI Levél Délről Napirenden  (Rövid levelet kapott Ovidiu Pecican kollégánk egy ismerősétől, a Kárpátok déli oldaláról. A levelet, írója engedelmével, az alábbiakban közöljük. A szerk.) Drága erdélyiek, mennyire irigyellek benneteket, mennyire szerencsések vagytok, hogy ott vagytok egymásnak (mármint románok és magyarok), milyen jó, ha van valami, amiről vitatkozni lehet, még ha az csak a múlt is, vagy legalább valami ürügy (a komoly okokban soha nem hittem) a tollforgatásra vagy beszédre, hogy - a fenébe is - érezzétek, történik (vagy történni fog, vagy történt) valami, akármi! Mert, kedveseim, a Dél kezd már régi dögtetemként bűzleni. Hosszú ideje dongják a legyek, és száraz bőrének repedésein kilátszik csontjainak fehérsége. Senki nem mond semmit, senki nem csinál semmit, az országban nyugalom van, az a nyugalom, amelyet Iliescu első jelöltsége idején megígért, és amelyet, úgy tűnik, a románok szenvedélyesen óhajtottak. Síri csend van. Tiszteletteljesen "boda prosté"-t mondunk azért az aprópénzért, amit kapunk, vásárolunk egy fél aszpirint, mert többre nem futja, egy sarkocska kenyeret és egy szelet, a szélein kicsit zöldes szalámit, elhelyezkedünk a tönkrement huzatú fotelban, és fáradtságtól félig lehunyt szemmel nézzük a televízióban a szegény kormányonlevők erőfeszítéseit valami olyan jó érdekében, amit nem tudom, milyen kritériumok alapján és milyen szempontok szerint határoztak meg. Aztán ennyi hallgatástól összeragadt szájjal bebújunk a hideg takaró alá, és apatikusan gondolunk a holnapi, ugyanilyen békés, ugyanilyen halott napra. Mit mondtok, mikor csináljátok meg azt a transzetnikus pártot vagy polgári fórumot vagy akármit? Vegyétek úgy, hogy már be is iratkoztam. Nem mintha Isten tudja, mit várnék tőle, de legalább a kirakat változik. Még ha csak rövid időre is. Még ha csak nagyon rövid időre is. De már szeretnék érezni ebben az országban valami változást, bármilyen kicsit is. Egyébként pedig hogy vagy? Forditotta: HADHÁZY Zsuzsa 2001.10.07.