Ovidiu PECICAN
A provincia és az irodalmárok központja
Figyelő 
A Steaua (LII évfolyam, 2001, 1. szám) ez évi első ankétját a központ versus provincia témának szenteli (Centru versus provincia). Vezércikkében Adrian Popescu költő, a folyóirat új főszerkesztője, az ellen hadakozik, amit ő "a központ, valamint annak presztízse folyamatos demitizálásának" nevez. Véleménye szerint "Nem zárhatod be magad a provinciális gőgbe anélkül, hogy nevetségessé ne válnál ennek az évezrednek a kezdetén, amikor egyre jobban elterjed az internet és a többi nemzetközi kommunikációs eszköz. Függetlenül attól, hogy Erdélynek vagy Bánságnak nevezik-e, nem alakíthatod át provinciádat megfelelő és önellátó országgá az országban". A szerző természetesen nem feledkezik meg arról a tényről, hogy nem provinciális gőg miatt kapcsolódott le a mai Románia annyi falva az elektromos hálózatról. Mint ahogy sok falusi iskola is egyetlen telefonvonal hiánya miatt nem jut hozzá az internethez és a többi nemzetközi kommunikációs eszköz használatához. Ezeken a helyeken az emberek inkább szükségből, mint szándékból törekednek az önellátásra. Persze megtörténhetne az is, ugyebár, hogy a központ jobban osztja el az adókat, s ezáltal csökkenti valamennyire a provincia "önellátó gőgjét".

Ismert kolozsvári irodalmárok válaszolnak az ankét kérdésére: Adrian Marino, Ioana Bot, Monica Gheţ, Ovidiu Pecican, Mihaela Ursa, Ion Vădan, Ioan Muşlea és Ion Pop. Egyedül Lucian Vasiliu sorai érkeznek az erdélyi metropolis határain kívülről, mintha az ország provinciája csupán Erdélyre szorítkozna. A megfogalmazott vélemények nagy érdeklődésre tarthatnak számot. "A többközpontúság...a megvalósulás felé halad" (A. Marino). "Az a gyorsaság, amellyel honfitársaim időnként provinciálisként skatulyáznak be (azok, akik számára bárki, akinek át kell haladnia az Északi pályaudvaron ahhoz, hogy velük beszélhessen, gépiesen alacsonyabbrendűnek vagy idegennek számít), mindezek a >>céhen belüli<< apróságok nekem, az erdélyinek, beszélgetőpartnereim azon problémáiról árulkodnak, amelyek nem azonosak az én problémáimmal" (Ioana Bot). "A központ és a provincia felrobbantották mesterséges határaikat" (Lucian Vasiliu). "...A kulturális lobbi decentralizálása mind a két fél részéről drámaian megélt feszültséget okoz. Bukarest nem mond le könnyen néhány évtizede kezében tartott fölényéről" (Monica Gheţ). "Meg kell mondani, hogy a provincia és a központ nemcsak megőrzi pontosan körülhatárolt státusát, hanem konfliktusos viszonyban is áll egymással" (Mihaela Ursa). "A provincia a központon belül és kívül is lehet" (Ion Vădan). "A Provincia (!) című - sajnos alig ismert - kiadvány megjelenése sokat ígérő nyitás a magyarok, románok és szászok közti valós párbeszéd kialakulása felé"(Ioan Muşlea). "A jelen pillanatban csupán megállapíthatom: amellett, hogy nyilvánvaló a >>központ<< és a >>provincia<< közti egyensúly felborulása, nyilvánvaló ez utóbbi próbálkozása is, hogy bizonyos bátorsággal a színpad előterébe lépjen. Megismétlem azonban, hogy a köztük levő viszony meghatározó eleme, szerintem, a jó értelemben vett decentralizáció, a számtalan ilyen vagy olyan kulturális rendezvény >>felülről<< való engedélyezésének vagy technikai stb. jellegű kérdések ugyancsak >>felülről<< való dotálásának megszüntetése - mindez lehet, hogy elsősorban a túlzott pénzügyi centralizációtól, annak nehézkes, fojtogató bürokráciájától függ. (Egy példa a kisebb centralizmus túlzott és káros fajtájából, ha ugyan illik itt erről beszélnem, az a Steaua folyóirat kötelezése arra, hogy Bukarestben tördeltesse és nyomtassa az újságot, aminek következtében számtalan hiba és kihagyás van benne, nyilvánvalóan néha a borítón is - ahogy azt munkatársaként és hűséges olvasójaként észrevettem - , hogy ne is beszéljünk arról, hány lapszám késik emiatt.)" (Ion Pop).

Köszöntjük a kolozsvári folyóirat kezdeményezését: lám, frissen és bátran foglalkozik nem mindenki számára kellemes témákkal. Mert tán nem azért maradtak a kolozsváriak jóformán egyedül ebben az ankétban, mert a központi írók lusták voltak válaszolni...

Forditotta: HADHÁZY Zsuzsa
2001.05.14.