1. Az adatok
Hogy mit árulnak el a helyhatósági választások adatai (elsősorban a mostanra rendelkezésünkre álló megyei tanácsokról) jobban átlátható, ha összehasonlítjuk az 1996-os adatokkal:
Néhány szóban a következtetésekről: a PDSR uralja a helyi adminisztrációkat, a PD a maga második helyezésével - helyi szinten - visszatér a fontos politikai szereplők közé, a Szövetség Romániáért Párt a koalícióban érdekelt pártok között helyezkedik el, a PNL emancipálódik a Demokrata Konvencióhoz képest, esetlegesen önálló politikai alakulatként indulva, a CDR összeomlása nyilvánvaló, az RMDSZ folytonosságot és erőt mutat, a PRM továbbra is versenyben marad. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a politika térképén megjelent a jászvásári polgármester, Simirad által vezetett Moldvaiak Pártja. Az első erdélyi város tanácsában a legtöbb taná-csos PRM-és.
A fentiek csak a féligazságot tükrözik. A helyhatósági választások, bár elmondanak valamit az általános választásokról, nem mondanak eleget. Az őszi megmérettetésről a Nyílt Társadalomért Alapítvány Barométer felmérései árulnak el néhány dolgot. 1998 nyarától a lakosság arra a két kérdésre, hogy: ?Melyik elnökjelöltre szavazna, ha jövő vasárnap lennének a választások?" illetve: ?Melyik párt-ra vagy politikai szövetségre szavazna, ha jövő vasárnap lennének választások?", így válaszolt:
1998-tól Iliescu támogatottsága folyamatosan nő, 2000. májusára eléri az 51%-ot - a politikus lehetséges nyertese az elnökválasztások első fordulójának. Az E. Constantinescut támogatók struktúrájában is lényeges különbségek következtek be: ez az első alkalom, amikor Iliescu Constantinescu felségterületén, Erdélyben győzedelmeskedik: 17% illetve 44%. És ehhez még hozzáadódik a fiatal korosztály támogatottságának drasztikus csökkenése, hiszen az 1992-es és az 1996-os választásokon ennek a csoportnak döntő többsége Constantinescura szavazott. Ma Constantinescu hagyományos támogató csoportjától - a 18-34 évesektől - 18%-os támogatottságra számíthat, szemben Iliescu 46%-val.
A közvélemény kutatások és a helyhatósági választások eredményei a PDSR és Ion Iliescu térnyerését jósolják 2000 és 2004 között. Nem valószínu, hogy a választásokig hátralevő 5 hónap lényegesen megváltoztatná az adatokat. Románia 2000 és 2004 közötti helyzete sokkal inkább a választásokat követő koalíciós játékoktól függ, mint az azt megelőző választási kampánytól. Ilyen körülmények közt a politikai tét egy kedvező politikai légkör megteremtése lenne, s nem a vesztes pártok azon igyekezete, hogy a hátralevő időt plusz 1-2%-os támogatottság megnyerésére fordítsák.
2. Egy politikai korszak vége
A fenti adatok egy politikai korszak végét jelölik. Olyan tömeges döntés előtt állunk, amelyet a reformáló eliteknek az eddigitől eltérő módon kell értelmezniük.
a) Az opciók felelőssége
Minden ok megvolt arra, hogy 1996-ig a nyilvános diszkurzusokban felrójják az Iliescu-rezsimnek a választók manipulálását és a befolyásoló eszközöknek való kiszolgáltatatását. De számos ismeretlen, illetve alig ismert személy erőfeszítésének eredményeképpen sikerült megszüntetni azoknak a praktikáit, akik a demokratikus folyamatokat olyan politikai szerep-lők legitimizálására használták, akik egyúttal döntőbírói szerepben is voltak. Ez az időszak már a múlté. Mára már mindenki számára hozzáférhetők a politikai szereplők korrupciós ügyeiről, a jelöltek múltjáról, az őket érintő bírósági eljárásokról szóló információk, átláthatók az okok és következmények, a jelöltek hozzáértése. A ?televí-zión keresztül hazudtatok a népnek"-korszak már történelem. Mára a választások normális körülmények közt zajlanak, a fellépő anomáliák semmiségeknek tekinthetők az 1990-es és 1992-es kampányok méltánytalanságaival, rendszeres csalásaival szemben.
Ezek miatt az okok miatt ma az elitek felelőssége a társadalom előtt kisebb, mint korábban. Szavazáskor az embereknek már minden adat rendelkezésükre áll. Ha rosszul választanak, viselni fogják a következményeket. Az együttérzés helyénvaló, de nem értem, miért kellene el-kendőzni az emberek felelősségét választásaikkal szemben. (Annál kevésbé, mivel rossz választásukat azok is megszenvedik, akik képesek voltak valamivel jobban választani). Ha mostanáig a disz-kurzusok a választók jogairól szóltak, azt hiszem elérkezett az idő egy olyan diszkurzusra, amely a szavazók felelősségéről szól.
b) A Konvenció törése és a PNL emancipálódása
A Demokrata Konvenció létrehozása szinte elengedhetetlen lépése volt az 1996-os demokratikus változásoknak. Egy hosszú, az 1990. május 20-i választások előtt megindult folyamat eredménye, amely folyamat állandó nehézségek és szabotázs mellett folytatódott, mígnem - főként a Polgári Szövetségnek és Corneliu Coposunak köszönhetően - sikeressé vált. A szlovákiai helyzet alakulása, illetve annak nem-alakulása (visszafej-lődése) Jugoszláviában, nyilvánvalóvá tette, hogy csak egy globalizáló ereju szövetség tud ellenállni a gazdaságot és a médiát romboló, a szimbólumokat és erőforrásokat uraló oligarchikus erőnek. Ilyen feltételek között csakis a demokraták közti szolidaritás jelenthet hatalmi alternatívát, ami elengedhetetlen mechanizmusa a demokráciának.
Véleményem szerint, a Demokrata Konvenció reformáló és demokratizáló képessége megszunt. A demokrácia nagy elveinek megmentéséről egy kompetens nyilvános politika meghatározására való átmenetet a CDR szimbólumrendszere és gyakorlata nem tudja biztosítani. Szerepe ma már inkább a választási menedékben merül ki. A helyhatósági választások biztosították a PNL ?menekülését" a CDR ernyője alól. Az eredmények biztatóak. A Konvenciónál több szavazatot szerezve - ha a helyi tanácsosi és polgármesteri választások eredményeit is figyelembe vesszük -, a PNL meg tudja határozni a maga liberális sorsát. Végsősoron, ahogy szavazóinak száma a PNTCD-re szavazók számára csökken, a Konvenció ez utóbbira redukálódik. A CDR tagjainak ?átszíneződése" új politikai kezdeményezések esélyét is növelheti.
c) Az RMDSz egy új doktrína előtt
A helyhatósági választások olyan erőteljes RMDSZ-t mutatnak, amely megalakulása után tíz évvel is a magyar kisebbség reprezentatív képviselője. Ezt erősítik meg a kolozsvári Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja által végzett közvélemény-kutatás eredményei is, amelyekből kiderül, hogy a magyarok 85.1%-a értékelte az RMDSZ kormány-tevékenységét, és közülük 80.6% ennek konkrét megvalósításait is elismerte. De számomra racionálisnak tunik, hogy amennyiben tíz éven keresztül - változó körülmények között - egy szövetség sikeresen képviselte közösségét, akkor új kontextus kihívásainak hatására újragondolja statutumát. Pontatlanság lenne ebben a statutumban csupán az 1990. december 25-i Bukaresti Nyilatkozat elvét követni, amely az RMDSZ-t ?a magyar kisebbség képviselőjeként és a közös érdekek védelmezőjeként" határozza meg. A Temesvári Kiáltvány aláírásával az RMDSZ már 1990-ben csatlakozott a demokratikus alakulatokhoz. A Demokrata Konvencióban való részvétele is politikailag - és nem nemzetileg - meghatározott identitást ?bizonyít". 1996-os kormányba lépése is a közös platformhoz való tartozás kifejeződése. Egy stabil demokrácia feltételeit ?teljesítő" román társadalomban az RMDSZ nem csak egy bizonyos politikai (reformáló) szegmens, hanem az összes román formáció partnereként definiálhatná magát. Az RMDSZ most először van abban a helyzetben, hogy választhassa az állandó kormányzati partner szerepét, ami képviseleti érettségét, de a multikulturális román társadalom bizonyos fokú érettségét is jelezné. Természetesen, az RMDSZ jelenlegi vezetőségének bátorságától és szemléletétől függ, hogy felvállalja-e ennek az új attitudnek a szerepkörét. Ha ezt megteszi, és ha sikerül meggyőznie az elkövetkezendő többségi koalíciót is arról, hogy ez az ő szerepe, akkor si-került meghatároznia a magyar közösség és a román társadalom számára egy más történelmi korszak projektjét. Amit itt felvázoltam nem más, mint a finnországi svédek modellje. Van a magya-roknak és Romániának bármilyen oka arra, hogy kényelmetlen legyen számára egy ilyen hasonlat?
d) Az őszi politikai kompromisszum
A 2000 őszén kötendő politikai kompromisszum elengedhetetlen feltétele a PNL és az RMDSZ emancipációja. Romániában ma belső stabilizációs folyamat és ugyanakkor páneurópai integráció is zajlik. Nemzeti érdek egy olyan politikai keret megteremtése, amely összeegyeztethető mindkét típusú folyamat továbbélésével. Az eljövendő koalíciós többség vezetője nagy valószínuség szerint PSDR-és lesz, mert ennek az alakulatnak a két Házban elegendő szavazata lesz arra, hogy azt válassza meg, akit ő akar, és nem akit mások előírnak számára. Egy ilyen típusú stratégia első lépése a PRM törlése lenne a partnerek listájáról. Ezt a modellt már Kolozsváron begyakorolták, s ez a helyhatósági választások másik tanulsága. Kolozsváron Funar egy RMDSZ-t, CDR-t, PSDR-t stb. felvonultató koalícióval találta szembe magát.
A következő lépés egy olyan kormánykoalíció létrehozása lenne, amely elég színes hogy erőforrásokat mozgósítson, párbeszédet biztosítson, kölcsönös ellenőrzést gyakoroljon, image-tőkére tegyen szert, és hogy a felelősséget felvállalja. Fontos lenne, hogy a lehetséges partnerek listáján, a PD és a Szövetség Romániáért Párt mellett, szerepeljen az RMDSZ és a PNL is. Ez néhány - a két politikai identitás számára elengedhetetlen feltétel - teljesítésétől függ: például a nemzeti kisebbségvédelmi rendszer stabilitásának biztosításától és az igazságügyi reformtól - hogy csak a legfontosabbakat említsük. De második feltétele ennek az, hogy a gondolatot a PNL, az RMDSZ és az PDSR is magáévá tegye. Egy ilyen választás határozottságáért és hiteltteremtő megvitatásáért ma a pártvezetők felelősek. De mi másért is kellene felelniük a politikai vezetőknek, mint az opciókért és ezek érvekkel való alátámasztásáért?
* Amelyek közül a PNL-re 3,6%, a PNŢCD-re 3,5%, a CDR-re (egységesen) 7,3% szavazott
Forditotta:
Zsigmond Csilla Dalma
2000.05.29.