Séta a téren

 
Halkul a dal, fáradt,
betakarja lassan a láz hártyája,
csontváz a héjakon túli állapot.
 
Törik a szín fénye, bokája,
ődöng a vakok között, egy
adventdac hajnalon.
 
Zár a szív, a partok omolnak,
de kiált a hószó téli sötétben-fagyban
melegért.
 
A múmia múlt torz idők pofon
csattan a jelen arcon-
a Látó mégis tévedett?
 
A kongó benti pincékben
törékeny ünnepek fogasán azért fennakad
egy-egy szállingózó reményhópehely.

Impresszum   -   Szerzői jogok