Váradi kubikosok
Csimbókos rajtuk a sárga mellény,
s virít a kosz róluk, mikor vedlenek.
Óvatosan lépnek el az emberek
mellettük. Nagy ritkán a zöld repkény
ág-boga terem nékik félig-rágott
kenyeret. Szűkölve kaparnak néha,
ha észreveszik, hogy a kis léha
vakond megint röhögi a világot.
Kiáltott bár rájuk a roller, az autó,
vicsorogtak csak, és tovább álltak.
Ha soha a Körös-parti margó
egyenes fasora nem hívná ríva, én
akkor is tudnám, hogy oda járnak
lazítani – a Szent László pénzén.
