Napszilánkok
Ébredéskor úgy tűnt, szétesett a nap,
aszfalton kopogott a tervek hiánya.
Jótevők jöttek kenyérrel és liszttel,
egymást taposták a vacogó nyulak.
Számolgatok néha – hátramenetel,
döglött órákon Krisztus is rámköszön.
A váróteremben erkölcs és ösztön,
elhalnak, míg az ajtóhoz érkezem.
Akinek arca nincs, hangja sem ismerős,
háromszor keres. Én vétkem, én-létem.
Vállamon fészkel egy kalászkoszorú,
kék szempár, lemondó búzavirágok.
Minden kérdésre vadkutyák felelnek,
tébolyt kalapálnak kamrák, pitvarok,
meszes állványok, sötét arckeretek,
zavartan kuncog a szürkeállomány,
hol néma pusztaság, hol nyüzsgő vadon.
Ki lesz a hunyó? Láthatatlan az is,
aki most itt beszél. Képletes lelenc.
Hány nap, hány árnyék rohad az asztalon?
2013. március 13.
