A múzsából lett papné – Márton Gabriella

Ady Lajos a bátyja ifjúkori váradi szerelmeiről is megemlékezett könyvében, kiemelt szerepet szánva Márton Gabriellának, akit bár nem nevezett meg, nevének a monogramját közölte: „Kisebb-nagyobb szerelmek még szövődnek Váradon is, de még odáig sem jutnak el ezek a hevületek, hogy bár egyetlen poéma megírásáig elvigyék. […] Mindössze egyetlen komolyabb – polgári szemmel nézve is: komolynak nevezhető szerelme szövődött Váradon, egy M. G. nevű fiatal úrilány iránt. Az ifjú hölgy egyformán kacérkodott ez időben Bandival és az irodalommal (verseket, novellákat közölt tőle Bandi a Szabadság hasábjain), végül azonban hozzáment egy derék református paphoz, s jó feleség, mint háziasszony és gondos anya jelzőket érdemelte ki hamarosan.”

Márton Gabriella 1884. június 21-én született Nagyváradon. Atyja Mándi és zsarolyáni Márton Ferenc nagyszalontai ügyvéd volt, aki korán elvált feleségétől. Lányát és annak Ernő nevű öccsét – aki később anyai nevén mint Bérczy Ernő lett ismert színész – édesanyjuk, Bérczy Ida nevelte Nagyváradon. Itt járt Gabriella polgári iskolába, majd különbözeti vizsgát tett a Premontrei főgimnáziumban. Adyval a Szabadság szerkesztőségében ismerkedett meg.

Fehér Dezsőné visszaemlékezése szerint Ady kapva kapott az alkalmon, hogy a műveltebb és nyilván gondolkodó fiatal leánnyal beszédes viszonyba jusson. Gabriella mosolygós, derűs arcú, szép lány volt, ki napi sétái közben nem kis feltűnést keltett fiús kalapjával, különös modorával és rövidre nyírt hajával, amilyet akkor semmiféle nő nem viselt Váradon. Fehérné szerint Ady fülig szerelmes lett a kis írónőbe.

A korabeli szájhagyomány szerint, Ady, ha egy kevés szabad ideje volt, sietett találkozni a lánnyal, akit a Fő utcának hársfasoros szakaszán, illetve a Schlauch téren kísérgetett. Ez valóban így történt volna? A leány kedvéért még sétálni is hajlandó volt a fiatal újságíró, aki tudvalevőleg nem szeretett gyalogolni fájós lába miatt? Bizonyosan nem állíthatjuk, de valószínűsíti ezt a feltételezést a jó egy évtized elteltével megszületett A hosszú hársfa-sor című Ady-vers, amely a tavaszi Gabi-szerelem születésének időszakát idézi.

Balassa Sándor emlékezete szerint is nagyon tetszett Adynak a csinos arcú, excentrikusan öltözködő, rövid hajat viselő, kifestett szájú fiatal lány. „Csak Bandi lustaságán múlt, hogy meghódítsa őt” – mondották a költő barátai, s így szorosabb kapcsolatba nem került vele.

A költő versben is kifejezte vonzalmát a Szabadság 1900. május 27-i számában megjelent Gabriella című költeményében; ezt a Még egyszer kötetben Lázban címmel közölte. Az első és az utolsó szakaszt idézzük:

„Kit rég kerülnek a szerelmes álmok: / Szerelmes szívvel, álmodozva járok… / Május sugarát itta bé a lelkem – / Májusi fényben gyógyulásra leltem, / – Még csak kétszer láttam… // Kigyúl az arcom, elfog az igézet, / Újjászülettem, megváltott az élet, / Kinek még tegnap nem volt vágya semmi, / Ifjú, szerelmes trubadur fog lenni – / – Még csak kétszer láttam!…”

A verset szülő érzelmi-hangulati fellobbanásról Ady beszámol a Szabadság 1900. június 3-i számának Hétről hétre rovatában: „Tombolj fiatalság! Higgy, hódíts, szeress! Minden érzésed szenvedély legyen! Félérzést ne ismerj, a hangulat idegen legyen neked!… Mikor már hangulatok irányítanak: elmúlt az ifjúság. Az ifjúság nem hangulat, hanem élet… Hajh, régen éltem én már. Elfásul a szív lassan-lassan. Cinizmusból egy-egy hangulat, ha kiragadja. Ilyenkor még tán verset is ír: Gabriellához, vagy máshoz… Aztán jön a nagy lohadás, felváltja bitorolt székét a régi unottság… Tombolj ifjúság! Higgyj, hódíts, szeress!

Dyb.”

Ady és Márton Gabriella kapcsolatára Szűts Dezső – aki költő barátja életében az Ártás és Téboly szerepét játszotta – több célzást is tett az általa szerkesztett Színházi Újság számaiban. Gyakran ugratta Adyt szerkesztői üzenetekkel. Minderről beszámolt Hegedüs Nándor is, aki Ady kortársaként jól ismerte Szűts irományait, melyekben – mint megjegyezte – célzások, sunyi allúziók (célozgatások, példálózások), ügyesen elrejtett, de a beavatottak előtt mégis világos szerkesztői üzenetek hívták fel az olvasó figyelmét Ady szerelmeire vagy flörtjeire. A sok tűszúrás között azonban találunk komolyabb kellemetlenkedést is. Ilyen volt a Színházi Újság 1900. november 23-i számában megjelent híradás:

„Hymen. Ady Endre, a Szabadság főmunkatársa, a jeles poéta, tegnap jegyezte el Márton Gabriella kisasszonyt, a nagyváradi lapok kedvelt tárcaírónőjét.”

A hírrel kapcsolatban Hegedüs Nándor megjegyezte: Márton Gabi alakja 1900 tavaszán tűnt fel a nagyváradi aszfalton. Úgynevezett úri családból származó fiatal lány volt, fekete hajú, sötétkék szemű, igen csinos tizenhét éves girl, rövid hajat és rövid szoknyát viselt, ami abban az időben excentrikus viselkedésre vallott. Elég talpraesett tárcákat írogatott. Ady Endre csapta neki a szelet, sokat forgolódott körülötte, de a leány amilyen feltűnő igyekezett lenni külsejében, olyan szigorú volt az erkölcseiben. Ady Endrét is, a leányt is kellemetlenül érinthette, hogy Szűts Dezső így nyilvánosan összeboronálta őket, és a költő a Színházi Újság másnapi számában a következő diplomatikus levelet írja:

„Kedves szerkesztőm, Én ugyan megjártam. Olyan helyről ért a támadás, ahonnan éppenséggel nem vártam, a te részedről ugyanis, akinek a barátságával dicsekszem, s aki elég jól ismeri az én vélekedéseimet egynémely dolgokról.

Ám nem is volt ez támadás. Csak amolyan kázus, mint a csizmadiáé, akit Bérczy alakított méltóságosan és vasárnap dálután, úgy tett a te kedves, szellemes lapod is. Bevezetett egy fényes tündérpalotába, így szólván: az úr nem csizmadia, azazhogy partiképtelen poéta – hanem báró, azazhogy férjjelölt, sőt vőlegény.

Mai lapodban tetted ezt a csodát. Álmélkodva leltem meg a nevemet egy éppen olyan bájos, mint amilyen okos hölgyismerősöm neve mellett, s ezt a két nevet egy újdonság keretében e nem keveset hírdető cím kapcsolta össze: Hymen. Más szavakkal vőlegénnyé tettél, kedves szerkesztőm.

Hisz én szívesen elviselném ezt a csapást, passzióval fogadnám a gratulációkat, s ha ez a hymenhír való volna – igen boldognak érezném magam. De sajnos nem igaz. Kérlek a hölgy érdekében a hírt megcáfolni, nehéz szívvel cáfolom meg, de hát a méltóságos csizmadia is boldog volt egynapos báróságában. És még valamit. Én hiszem, hogy a házassághír is olyan varázsú, mint a halálhír. Akinek házasuló hírét költik, nem lesz férj soha. És ez igen boldog hit egy olyan magamfajta kelletlen és kedvtelen embernek.

Tisztelő barátod Ady Endre”