Utazás Romániába, angol szemmel
Régi útleírásokat a történésznek mindig érdekes olvasni, hiszen szerzőik szubjektív reflexiói, megfigyelései gyakran alternatív képet nyújtanak a „hivatalos” történetírás számára, mely legtöbbször hivatalos dokumentumokból dolgozik. A kívülálló szeme mindig az eléje táruló valóságot egy kritikus, ugyanakkor pozitív szemszögből közelíti meg, a más kultúra szemszögéből, és képes megragadni a legegzotikusabb elemeket, míg egy „hazai” elsősorban a számára legjellemzőbb elemekre koncentrál. Ennek tükrében manapság is érdekes Sacheverell Sitwell romániai utazásáról szóló, 1938-ban kiadott könyve.
Maga a szerző mind a mai napig meghatározó szakértőjeként van számon tartva a zene, építészet és képzőművészet terén, ahol sokat publikált hosszú élete során, 1918 és 1986 között. Munkái közül ezúttal a nemrégiben román nyelven újra kiadott Romániai utazást vesszük górcső alá, mely az 1937-ben tett romániai utazásának emlékeit, impresszióit tartalmazza.
Az autodidakta szerző – aki több egyetemi kurzust is látogatott, de diplomát soha nem szerzett, amely azonban nem akadályozta meg abban, hogy termékeny szakíróvá váljon – igencsak eredeti módját választotta a téma megközelítésének: utazás előtt nem dokumentálódik, hogy a hatások, amelyek érni fogják minél eredetibbek, sajátosabbak, természetesebbek legyenek. Ugyanakkor egész stílusában megfigyelhető, egyfajta a pozitivitásra történő törekvés, melynek során igyekszik mindenből, amit lát, a lehető legjobbat kihozni, még a negatív dolgokban is megtalálni az értékelhetőt, habár ez utóbbi nem minden esetben sikerül neki. Az útleírás sokkal inkább visszaemlékezés, mint napló jellegű, és ennek megfelelően szelektív. A fényképekkel gazdagon illusztrált kötetben olyan témakörök kerülnek kifejtésre – az ismertetők akár önálló esszékként is, sorozatként is publikálhatók is lehettek volna, az sem kizárt, hogy ez volt a szerző eredeti terve – melyek az angol olvasóközönség számára vagy Romániát tekintve reprezentatívak, vagy pedig éppenséggel egzotikusak lehetnek az angol olvasó számára. Olyan témákat jár körül és mutat be részletesen, a maga sajátos, stílusfigurákkal és fordulatokkal teli nyelvezetével, mint a Kárpátoktól délre élő vándorcigány kolóniák, Bukarest, Hotin és a besszarábiai zsidó kolónia, és a bukovinai festett kolostorok. Erdély esetében futólag említi meg Segesvárt, ugyanakkor a kép fotóanyaga- vannak képek többek között Kolozsvárról, és Balcicról is – arról tanúskodik, hogy a szerző sokkal több helyen is megfordult, mint amennyiről esszéjellegű könyvében írásban is beszél.
Részletesen elidőzik a nomád cigányok közösségének bemutatásával, akikről nagyon meleg hangon beszél annak ellenére, vagy még inkább azzal együtt, hogy tisztában van azzal – ő maga is tapasztalja –: ezek az emberek gyakran lopnak és kéregetnek. Hasonló módon kerülnek bemutatásra a Hotin környéki ortodox zsidó közösségek, vagy az Oroszországból Romániába - Bukarestbe, Galacba és ezek környékére – menekült orosz vallási fanatikusok, a szkopiták is. Természetesen nem minden aspektusa Romániának egyformán érdekes és vonzó, még a mindenben a pozitívumot kereső és meglátó Sitwell számára sem: Bukarest vonzóbb és érdekesebb, mint környéke, a bukovinai festett kolostorok stimulálóbbak, mint a kis Hotin határvárosa, és Curtea de Arges esetében is lehangolja a műemlékek pusztulása.
Sitwell könyvét végigolvasva a kritikusnak az az érzése, hogy nem egyszerűen egy lírai elemekkel is átszőtt útleírásról van szó, hanem jóval többről. Nemcsak egy információiban szelektív jellegű szintézis a könyv, hanem egyúttal, az elkövetkező évek tükrében nézve, egyfajta mementója is a második világháború előtti Románia utolsó éveinek. Egy olyan világnak, mely ebben a formájában soha többet nem jön vissza, és amelynek megvan a maga egyedülálló hangulata, varázsa, még ha sokan ezt nem is érzékelték éppen olyan harmonikusnak és bukolikusnak, mint tette ezt azokban az időkben Sacheverell Sitwell.
Történész, közíró (Kolozsvár, 1980). Szülővárosában végezte tanulmányait, a Babes–Bolyai Tudományegyetemre járt, a CEEPUS-program keretében a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is tanult és kutatott vendéghallgatóként. Területe a jelenkori történelem és a nemzetközi kapcsolatok.
Jegyzetek
Sir Sacheverell Sitwell, Călătorie în România, Humanitas, București, 2011. Eredeti kiadás: Sacheverell Sitwell, Roumanian Journey, 1938.