Hang Idegen

egy nő állt fel
a besüppedt székből
le akart szállni
egy másik meg épp engem
kutatott, mert a kabátját
néztem, olyan lehetett
mint az enyém
viselt, foltok áztak rajta
mintha beleivódott volna
minden elmúlás
molekulák tágultak
a kabáton

aztán kinéztem
a villamos ablakán
nem akartam magamhoz
rántani tekintetét
feszélyezett a nézése
szúrt minden centi bőr
a fejembe akarta karcolni
magát, a pupilla mögé
a szívizomig, hogy az inakat is
ő mozgassa
majd leszálltam