A Szellem

Sötét este ki jár ott a faluvégen,
Ott, ahol a lámpák már nem égnek régen?
Sötét árnyék sétál a dombok aljában
És a temetőben, ahol csak Halál van,
                    Ahol csak Halál van!

Olyan, mint egy lidérc vagy netán kísértet,
Amely valakit éppen most kísért meg.
Fekete köpenyben suhan át a réten,
A zöld fű megsárgul lelke nyögésében,
                    Lelke nyögésében!

Minden lépésénél megjajdul a föld is,
Minden halk szavával együtt sír az ég is.
A tűznek lángjában kivirágzik arca,
Végül majd véget ér utolsó nagy harca,
                    Utolsó Nagy Harca!

Aztán pihen ő is kinn a temetőben,
Mint megfáradt ember Istennek kezében.
Sírni nem fog többé, jajszava sem hangzik,
Hideg temetőben örök álmot alszik,
                    Örök álmot alszik!