Kistotál

JÁTSZÓDIK egy képzeletbeli parkban, Budapest belvárosában, a Károlyi kert helyén.

SZEREPLŐK:

A SZOBOR

BÜFÉS

FUTÓ FÉRFI

FUTÓ NŐ

TÖRZSVENDÉG

NÉNI

LÁNY

FIÚ

IDEGENVEZETŐ

TOLMÁCS

TURISTA 1, 2, 3

VIDÉKI ÚR

VIDÉKI NŐ

SUHANC

ÖLTÖNYÖS

RENDŐR

OKTATÓNŐ

MÓZES

ANYA

FÉRFI

NŐ

CSOPORTTÁRS 1, 2

EGYETEMISTA 1, 2

HOBÓ

KÖLTŐ

valamint turisták, jógások, hétköznapi járókelők, kutyák, macskák és mókusok

A színpad első részén ösvény fut keresztül. Középen szobor áll: 12 kőtömb, szabálytalanul egymásnak döntögetve két nagyobb körül, melyek régen ferde tetejű T-t formáztak, de most a felső törötten hever a másiknak dőlve. A talapzat előtt magas, gondozatlan fű, mellette pár bokor és egy csenevész fa. A szoborhoz vezető rövid út két oldalán egy-egy pad. A színpad egyik sarkában fabódé áll, alkoholos italokat, üdítőt, perecet és szendvicseket árulnak benne, előtte két-három asztal székekkel.

1. JELENET

A büfés megérkezik a bódéhoz, kezében friss újságok. Leszedi a zsalut, kiteszi az asztalokat és a székeket, instant kávét készít termoszba. Egy pár fut el előtte a sétányon, a nőn látszik, hogy feszült.

FUTÓ FÉRFI: (háttal fut, magyaráz a nőnek) Tudod, kincsem, orron be, szájon ki.

Nagyon jól csinálod. Még egy kör, kezdetnek ennyi elég lesz.

Törzsvendég érkezik, szitkozódik magában a szobor előtt, aztán szó nélkül leül az asztalhoz, a pultos szintén szó nélkül kávét és konyakot visz neki.

TÖRZSVENDÉG: Azt ígérték, eltakarítják, aztán semmi. Már vagy két hónapja ledőlt az a nyomorult kő.

BÜFÉS: Nem dőlt, hanem döntötték. Valami betépett suhancok lehettek…

TÖRZSVENDÉG: Jó ízlésű gyerekek. Ilyen hülyeségre megy el az adófizetők pénze.

BÜFÉS: Hagyd már! Ismerek olyat is, akinek kifejezetten tetszik.

TÖRZSVENDÉG: Na, pont az olyanok miatt megy tönkre ez az ország, akiknek az ilyen tetszik.

BÜFÉS: Ugyan már, ez csak egy nyamvadt szobor.

TÖRZSVENDÉG: Mondjuk, észre se venni, hogy történt vele valami. Eddig is olyan volt, mint valami elkúrt mini-Stonehenge, amire ráfingott egy dinoszaurusz. Van ennek címe egyáltalán?

BÜFÉS: Kell legyen. Asszem, valahová rá van írva. Ha annyira érdekel, menj és nézd meg!

TÖRZSVENDÉG: Hát, éppen ez az! Imádom ezeket az alkotásokat, amikhez használati utasítás kell. Egy elmebeteg ideböfögött valamit, nekem meg be kell mászni a susnyásba, ha tudni akarom, mi az. Közpénzen etetjük az ilyen barmokat, amikor mindenkinek ki van a segge a gatyából. Hányok ettől az egésztől…

BÜFÉS: Most tényleg kell ez korán reggel? Le se szartad éveken keresztül, most meg nyomod ezt az idióta szöveget. Elég baromságot kell még hallgatnom egész nap. Mondd el, mi bajod van vagy húzz el a búsba!

(csend)

TÖRZSVENDÉG: Ma van a születésnapom.

BÜFÉS: Hú, tényleg, Isten éltessen, természetesen a vendégem vagy! Hányadik is? Várjál csak, te hárommal vagy nagyobb nálam, ugye?

TÖRZSVENDÉG: Ja, asszem.

BÜFÉS: Akkor bizony negyvenkettő.

TÖRZSVENDÉG: Annyi.

BÜFÉS: Hát az, aranyapám, gombócból is sok. De ettől azért nem kéne ennyire kiakadni. Mindnyájan öregszünk, de a kis kék pirulák egy sportos húszassal is segítenek megbirkózni.

TÖRZSVENDÉG: Na, pont még egy új nő hiányzik, pláne valami önmegvalósító fiatal pipi! A régivel is van elég bajom. Felhívott őnagysága, hogy felköszöntsön. Nagy kegyesen méltóztatik megengedni, hogy találkozzak a Balázskával. Persze felügyelettel.

BÜFÉS: Örülj neki, hogy már nem vagy büntiben!

TÖRZSVENDÉG: Örüljek, mi? Nem láthattam a saját kölkömet egy hónapon keresztül egy apró tévedés miatt, és még vigyorogjak is hozzá.

BÜFÉS: Nem akarlak piszkálni, főleg ma, de azért nem volt az olyan semmiség. Elhagytad a gyereket a strandon.

TÖRZSVENDÉG: Ki gondolta, hogy nem talál vissza a budiról… de végül nem történt semmi tragédia, bemondatta magát a hangosba. Okos gyerek.

BÜFÉS: Azér’ még este is remegett a kezed, amikor idejöttél, a harmadik kör után tudtál csak lenyugodni.

TÖRZSVENDÉG: De nem ezért voltam pipa, az a hülye picsa kúrta fel az agyam. Szegény gyerekkel megígértettem, nem szól otthon, merthogy jobb az mindkettőnknek, még egy rohadt drága mit tudom én, milyen szuperhős szart is vettem neki, de az anyja persze addig nyomorgatta, amíg elmesélt mindent. Kínjában még azt is elköpte, hogy megittam két sört a lángos mellé. Persze azonnal csörgött a mobil, hogy link vagyok meg piás, ezzel rontok el mindent, már rég elrohadtam volna éhen, ha a burzsuj anyám nem tömne még most is pénzzel, blablabla. Nem csoda, hogy szétbaszott az ideg.

BÜFÉS: De legalább láthatod a fiad, ez is valami.

TÖRZSVENDÉG: Ja, játszhatok vele a nappaliban, miközben a karót nyelt anyósom ott ül a sarokban és lesi minden mozdulatomat. Kiráz attól a vénasszonytól a hideg. (csend) Á, jobb is, ha iszom még egyet!

BÜFÉS: Biztos kell az neked, nem lesz gáz belőle?

TÖRZSVENDÉG: Ne kezdd már te is!

BÜFÉS: Nekem aztán…

Futó pár érkezik megint, a nő sántít.

FUTÓ FÉRFI: Mondtam, drágám, hogy külső élen gördíts.

FUTÓ Nő: (dühösen) Igen, te megmondtad.

FUTÓ FÉRFI: De nem hallgattál rám, aztán most tessék. Két hétig jó, ha rá tudsz állni. Lőttek az edzéstervnek!

FUTÓ Nő: Milyen edzéstervnek? Ma kezdtem el kocogni.

FUTÓ FÉRFI: Jó az ilyesmit strukturáltan csinálni, ha már belefogtunk.

FUTÓ Nő: Belefogtunk? Szó sem volt arról, hogy velem gyere. De neked mindenhol ott kell lenned, mindent jobban kell tudnod, még akkor is ott gubbasztasz a budi tetején és magyarázod az agyömléseidet, amikor a kádban ülök, szétrobban tőlük a fejem!

FUTÓ FÉRFI: Csak gondoltam, segítek. Mégiscsak öttusáztam kölyökkoromban, te meg sosem mozogtál.

FUTÓ Nő: Öttusáztál?! Egy évig jártál úszni meg futni, a többinek a közelébe sem engedtek. Elég röhejes ezt emlegetni.

FUTÓ FÉRFI: Mindenki így kezdi, de most nem rólam van szó. A lényeg, hogy végre rászántad magad a sportolásra.

FUTÓ Nő: Na, helyben vagyunk! Tudom, hogy felszedtem néhány kilót, tegnap is éreztem a farmeren, hogy jobban feszül…

FUTÓ FÉRFI: Drágám, gyönyörű vagy, nem híztál egy dekát sem, de egy kis mozgás mindenképpen jót tesz: javítja a közérzetet, kiegyensúlyozottabb leszel tőle. Abból a pár csíkból nem kéne akkora ügyet csinálnod.

FUTÓ Nő: Pár csík, mi? Tudod mit? Most hazamegyek, felzabálom az összes csokit, amit csak találok, és soha többet meg sem mozdulok. Akkora seggem lesz, mint egy elefántnak, és ha megszólalsz, ráülök vele a fejedre, amíg ki nem szorítom belőled a szuszt. (dühösen el)

A férfi leül a büfé másik asztalához.

FUTÓ FÉRFI: Jó reggelt, egy kávét lesz szíves!

BÜFÉS: Azonnal. (kinyomja a termoszból a kávét, odaviszi) Van kraft az asszonykában, ha meg nem haragszik érte.

FUTÓ FÉRFI: Az van benne. Mire hazaérek, talán megnyugszik. Biztosabb lenne, ha egész délelőtt nem kerülnék a szeme elé, de nem mehet így a melóba. Tudja, hogy megy ez.

BÜFÉS: Nem igazán, sosem voltam nős.

TÖRZSVENDÉG: Jobb is az neked, hidd el, bár azért így se irigyellek.

FUTÓ FÉRFI: Hát nem tudom, én örülök, hogy van az asszony, még ha időnként eszi is az idegeimet. Valahogy megszoktam az összes hülyeségével együtt.

TÖRZSVENDÉG: Lelke rajta.

FUTÓ FÉRFI: Azért még maradok egy kicsit, ha kések is, biztos, ami biztos. Van egy újságja?

BÜFÉS: Ó, több is. (felmutatja őket) Jobbos, balos, álfüggetlen?