Vacsora apámmal

Apám,
           nem vagyok
méltó,
           hogy
fiadnak
           nevezz,
eltékozoltam
           minden
kincsemet, de a
           szeretet,
mit tőled
           kaptam,
ott munkál
           minden
falatban,
           amit a
szádhoz
           emelek:
kenyér,
           szalonna
mindegyik
           katona
rajta egy
           kis szelet
paradicsom...

Ádám és Éva
           gyermeke
vagyok,
           de most
nem eszek,
           csak nézem,
hogy rágsz
           nyugodtan:
két karod
           melleden
összefonva,
           aztán
palacsintát
           emelsz
a szádhoz
           mint ostyát
áldozáskor.

Apám,
           örülök,
hogy itt
           lehetek
asztalod
           mellett:
Halott voltam,
           s most
életre keltem.