Novellino és Novellina - a la nonszensz
Omage a John Lennon
Lovamat megkötöttem, kereket oldottam, lettem repülő lóangyal, beértem a Kiadóhivatalba. Így szólt hozzám a rövidtávfutó-bajnoknő magányossága: – viseld combomat, vezéreljen utadon! – Tettre készség és gyorsaság nélkül még a magas és csinos titkárnő is csak félkarú óriás – idéztem magamban Kossuth Lajost, már fenn az irodában végigmérve a korántsem tüsténkedő irodatündért – Ó, Sarolta szegény rimadonna, az alma se esett messze a Newtontól folytatom magamban. Így szól a mellette és helyette gépelő kolleginához: – Üdvöz légy Mária siralom, siralmas énnéköm, mert ki korán kel az arany súlyától fárad. Jaj a szomszéd néni mindig zöldebb, mert bekapta a torokgyíkot. Közben megjött Júdás miskáriótes, (régi szerzőnk) – így nem bagzik Sarolta – hogy felolvassa nekem, jaj nekem – új meséje kezdősorait így: Könyvvé nyílik a lapok írása mesekönyv lessz belölle… egyszer régen a mesébe érve, mi történt a mese szárnyán ballagva. Én meg csend vagyok háborítva, egyszerűen fel vagyok Gáborodva, lovamat megkötöm és kereket oldok.
Költő, prózaíró (1967). 1992 óta publikál rendszeresen verset, szépprózát, recenziót magyarországi és romániai folyóiratokban. Kötetei: Üzenet Kháronnak (versek, 1994), Egy gramm metagrammatika (versek, prózák, 1994), Napóra földiektõl égieknek (versek, 1997), Bevezetés Platón koponyájába (versek, regényrészletek, 2003).