Látomások
1.
habruhába öltözött és visszarúgta
a csónakot a partról
kék lándzsával és fehér pajzzsal
tündérien küzdött
az érkező ellen
aztán öregkorára
Skandináviában sámánkodott
dobját verte szüntelen
bódító füstben barangolt
egyre bennebb önmagában
és eltévedt a ropogó felhők fölött
a tekehabokban
ahonnan nincs visszaút
sörhasat növesztett és álszakállt
és megváltott minden istent
2.
Csak intettek.
Minden mozdulatukkal
időt csináltak,
akár a gyereket,
akikből emberöltő lesz
ha kévébe gyűjtik
a perdülő perceket.
Csak intettek.
Múlt és jövő
távolodó partjai
között sodródtak
a jelen levében,
mozdulatpillanatok
lágyan libbenő lapjain
lassan lépegetve
egyensúlyuk keresve:
a biztos középutat.
Aztán intettek ismét.
És mentek tovább.
Tar Károly író, szerkesztő (1935, Kolozsvár). Dolgozott lakatosként, műszaki rajzolóként és tervezőként, újságíróként és közművelődési felügyelőként, különböző lapok főszerkesztőjeként. 1989 után közösség- és művelődésszervező, könyv- és lapszerkesztő Kolozsváron, 1995-től Svédországban ugyanaz. Több kötet szerzője, 2003-tól a Magyar Kultúra Lovagja.