Este

Mert a nő,
ha várni kell megnő…
s világra segíti álmait,
hogy körüllebegjék a szobák
bujdosó tárgyait.

Még fontos, hogy valaki hazatér
zacskózörgésbe fulladó éjszakán.
Egy lábos fedeléhez tétovázva ér,
elmúlt idők tekeregnek a nyakán.

Elébe megy,
a konyha fiókot ő húzza ki.
Előszállnak belőle
jajongva - csörömpölve
a lét napszámosai.

Még fontos, hogy az asztalon váza áll,
benne virág, illatát kölcsönveszi.
Egy mozdulatban a teremtés összeáll,
amerre kell, ajtót nyit neki.

Behúzza a függönyt, a falon
megrezzen egy kép,
a képben a világ,
együtt hallgatják merengve,