A folyamat érdekel, nem a végeredmény

Kőrössi P. József (■): Úgy tudom, matematikusnak készültél…

Selyem Zsuzsa (▼): A matematika iránti érdeklődésem a diktatúrával függött össze, mert abban nem lehetett hazudni, vagy nem lehetett hülyeségeket mondani, manipulálni.

■ Ennyire tudatosan választottad?

▼ Hát, nem, de azt meg tudnám mondani, miért nem választottam akkor a magyar irodalmat, tizennyolc évesen. Sajnos nem volt szerencsém a magyartanárokkal, mert lehetett volna, és akkor becsempészi azt, ami tényleg irodalom, de nekem úgy adódott, hogy csak ideologikus alapon meghatározott irodalmat tanítottak. Olyan tanárom volt, aki tanfelügyelő volt, ami ma már egyáltalán nem szégyen, csakhogy akkoriban a rendszer kiszolgálójának számított, aki másokon számon kéri azt, hogy valóban elég pártos-e az a vers. Amit én olvastam otthon, és elég sokat olvastam gyerekként, azt hittem, hogy az egy egészen más dolog, semmi köze ahhoz, amit tanítanak. Nem láttam a kapcsolatot Franz Kafka és a magyaróra között. Nem is volt ez meg. Ment akkor a matematika, szerencsém volt, mert egy jó humorú, nagyon vagány nő volt a matektanárom, a mai napig hálás szívvel gondolok rá, akinek annyi mindent lehet köszönni. Például azt, hogy milyen különbség van aközött, hogy éppen csak megoldasz egy feladatot, vagy elegánsan oldod meg. Stiláris dolgokat lehetett tőle tanulni, az irodalomban ennek később hasznát láttam.

■ Ezt akartam kérdezni, hogy az irodalomban tudtad-e hasznosítani, de maradjunk még egy kicsit a vásárhelyi éveknél. Lehettél volna orvos is, választhattad volna az orvosi pályát is, hiszen a családban voltak orvosok.

▼ Épp mostanában jutott eszembe, hogy édesanyám gyerekkoromban miket mondott, ez volt az egyik viszszatérő motívum: „Eltöröm a lábad, ha orvosira mész.” Nem tudom, miért, de ez refrén volt, azóta sem értem, hogy miért. Ő egyébként egészségügyi asszisztensként dolgozott. A nagyszüleimet kényszermunkára vitték Dobrudzsába, anyám meg az ő nővére nem felvételizhetett az egyetemre, illetve felvételizhetett, de rögtön kirúgták őket, mert osztályellenségek voltak. Nem magyarázta meg anyám, hogy miért nem akarta, ő szerette a szakmáját, a mai napig hálásan jönnek hozzá emberek. Engem nem is érdekelt annyira az anatómia, mindig az irodalom és a nyelvek, az ember másik része érdekelt, nem a combnyaktörés.