Szeretném, ha egy cseh kötetem volna

Kőrössi  P. József (■): Nem tudom, mennyire vallod magad szatmárnémetinek, szatmárinak, ott születtél, és azt sem tudom, hogy ez, amit most idézek tőled, ez önparódia, Babits-paródia vagy Karinthy-paródia. „Szatmáron születtem, színésznőből lettem.”

Kovács András Ferenc (▼): Igen, ez egyszerre Babits-paródia meg Karinthy-paródia is, de hogy jól válaszoljak erre a kérdésre, ez olyan, mint egy carte de visite. Kétségtelenül én szatmári vagyok, pontosan úgy, mint ahogy a Harag György alapította színház 56-ban költözött át ősszel nagybányáról Szatmárra, és én azért születtem Szatmáron, mert édesapám a színház rendezője, először irodalmi titkára volt.

■ Kovács Ferencről van szó.

▼ Először irodalmi titkára volt a színháznak, Haragnak a dramaturgja, azt hiszem, 62-ben volt az első rendezése, mikor Harag Gyuri elment Szatmárról hirtelen. Édesanyám pedig, Elekes Emma színésznő, végig ott volt. A családból mindenki szatmári lett egy kicsit. Édesapám marossárpataki születésű, Marosvásárhelyen is végzett még a Református Kollégiumban, édesanyám pedig kolozsvári. Tehát Vásárhely és Kolozsvár között lettem valahogy szatmárivá. Szatmári vagyok.

■ József: Meddig éltetek Szatmáron?

▼ Édesanyámék 2000 utánig; 2002-ben költöztettem át őket Szatmárról. Nekik nehéz volt. Édesapám mondjuk Vásárhelyt azért ismerte, édesanyám kolozsváriként nehezebben bírta. De ez a régi szomszédvárak találkozása.

■ És te? Hány évesen jöttél el?

▼ Huszonegy éves koromban, akkor, amikor katonaság után – ami Zilahon esett meg – felkerültem Kolozsvárra a bölcsészetre. Úgyhogy mivel születés, gyerekkor, az ifjúság java része meghatározólag ott telt el, én vagyok a családból a szatmári igazán.