Tetőgerincen mászkálok macskanőként

Kőrössi P. József (■): Veled sem beszéltük meg, hogy miről foglak kérdezni, miről lesz itt szó. Viszont nagyon ritkán fordult elő, hogy a beszélgetések előtt, idefele a kocsiban utazva, olyan sok információt kapjak a leendő beszélgetőtársamtól, mint ma tőled. Nagyon jókat beszélgettünk idefele jövet, lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy pontosan nyolc-tíz évvel ezelőtt beszélgettünk utoljára. Te jártál már Váradon, sőt, mint megtudtam a kocsiban, gyerekkorod vakációinak egy részét is itt töltötted, úgyhogy először erről kérdeznélek. Utána szeretném, ha beszélgetnénk a te másik gyerekkorodról is. Tehát hogy kerültél te Váradra, és ha szétnézel, vannak rokonok a teremben?

Karafiáth Orsolya (▼): Én nem látok, úgyhogy szemüveg nélkül akár lehetnek is.

■ Igen, ezt mondtad útközben is. Mutattam neki a különböző madarakat, és azt mondta: „nem látom!”

▼ Ha vannak rokonok, akkor sziasztok rokonok. Hát ez mérsékelten izgalmas, idejárkáltunk a nagyszüleimmel, a nagypapám rokonsága élt itt, akik akkor öröklődő alapon az én rokonaim is. Nagyváradra, Kolozsvárra meg Csíkszeredába utazgattunk, aztán a rendszerváltás után, amikor már lehetett volna többet utazni, akkor már valahogy nem utazgattunk annyit, mert akkor ők jöttek hozzánk, bepótolni voltaképpen.

■ Azt be tudod lőni nagyjából, hogy a város melyik részén laktak ők akkoriban?

▼ Nem. Én arra gyanakszom, hogy valami nem stimmel nálam, mert mintha egyszerűen nem lenne emlékezetem. Nagyon sokszor jártam Váradon, és most is, amikor elkezdtünk sétálni, arra emlékeztem, hogy itt van egy folyó meg épületek, de hát ez mondjuk minden városban van, tehát nem tudtam normálisan betájolni magam.

■ Mikor tíz évvel ezelőtt itt jártunk, akkor én a Noran, illetve a Palatinus kiadó szerzőit hoztam el, a Kanonok soron volt egy estünk, akkor is volt egy nagyon érdekes, izgalmas váradi kalandod, elmondhatjuk, hogy belementél a Körösbe, éjszaka? Szeretnélek oldani egy kicsit, vagy lehet, hogy magamat.