Nálunk van Adynak a kalapja

Szűcs László (■): A nyolcvanas évek végén is volt két-három rendezvényünk itt az Emlékmúzeumban, például A Holnap nyolcvanadik évfordulóján, az pontosan húsz évvel ezelőtt volt. Ha azt vesszük számba, vajon az eddigi Törzsasztal-helyszínek közül hány olyan akad, ahol Ady biztosan járhatott, a Városháza biztosan, a színház is, Spiró Györggyel ott találkoztunk, itt a Müllerájban is, ha nem is volt a törzshelye, a mostani bábszínházban ugyancsak, ahol a Bonbonierre kabaré működött. A jelenlegi Megyei Könyvtár épületében aligha járhatott, hacsak valami sorozási kötelezettségnek eleget téve nem járt a környéken. És hát a mostani Városi Művelődési Ház épületében is nagy valószínűséggel megfordulhatott.

Kőrössi P. József (●): Akkor egy Törzsasztalt a váradi börtönben is kell majd tartsunk, mert ott is járt.

■ Azért is kezdtem Adyval, hiszen e csodálatosan szép Ady-album szerkesztőjével, E. Csorba Csillával beszélgetünk ma este.

● Örülök, hogy ilyen sokan eljöttek, eljöttetek, egyszerűen lenyűgöző a váradi embereknek a viselkedése. Csilla attól félt idefelé jövet, hogy két-három embernek fogunk itt beszélni. És már belém is belém ültette a frászt, de én bíztam Önökben, bennetek. Úgyhogy nagyon örülök és bízom abban is, hogy ugyanolyan tartalmas estet tudunk ma tartani, mint eddig. Egyszer már jártunk Váradon, amikor Balogh István-kiállításhoz gyűjtöttünk anyagot, és a Petőfi Irodalmi Múzeumban volt a kiállítás. Én azt javaslom, ne a könyvvel kezdjük, hanem beszélj egy kicsit magadról, mindjárt kérdezek. Úgy tudom, hogy francia–történelem szakot kezdtél, aztán mégis művészettörténész lettél. És eddig egyetlen munkahelyed volt, és ez a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM). Jól tudom?

E. Csorba Csilla (▼): Jó estét. Én tényleg azt hittem, hogy így karácsony előtt ebben a hideg időben, énértem vagy az Ady Endre-könyvért nem fog ilyen sok ember eljönni. Én nem vagyok olyan híres író, mint akiket eddig Jóska meghívott, de talán a könyv miatt tudunk érdekes párbeszédet is folytatni itt. Magamról nem szeretnék sok mindent mondani. Az ma talán kicsit ritka dolog, hogy az én életem összefonódott a múzeum életével. Valóban történelem–francia szakon végeztem, utána bekerültem a múzeumba, ahol azt mondták, erre a két szakra nincs olyan nagyon nagy szükség. Én azelőtt is szívesen lettem volna művészettörténész, és már a múzeumban dolgozva végeztem el a művészettörténet szakot. Így lettem művészettörténész, és a múzeum művészeti tárában dolgoztam. Az én életem összekapcsolódik a múzeuméval.