Újvári Tünde
Aresaipe peremén
Mondd, mit tudsz a cigányokról? Poénkodhatnék azzal, hogy a válaszodból megmondom, ki vagy. De nem teszem. Mert akár az jut eszedbe róluk, hogy lopnak, csalnak és nem akarnak dolgozni, akár az, hogy egy hontalan és egzotikus népcsoport, amellyel európai polgárokként osztozunk e földrészen, szinte biztos, hogy igen kevés tárgyi ismerettel rendelkezel a származásukról, a kultúrájukról, a nyelvükről. És talán akkor sem rugaszkodnék el nagyon a valóságtól, ha azt állítanám, hogy a romák nem is nagyon érdekelnek bennünket „hazaiakat”. Aresaipe, azaz Európa országai között megható egyetértés uralkodik a „cigányprobléma” területén: a romák gondot jelentenek, amelyet orvosolni kell, és különben is jobb lenne, ha valahova máshova mennének.
Irka Cederberg svéd újságírónő Född fördömd (Elátkozottnak születve. Stockholm, 2010, Leopard Förlag könyvkiadó) című könyvében probléma helyett „európai dilemmának” nevezi a romákat, és felteszi olvasóinak a retorikus kérdést: mennyi ideig hagyjuk még, hogy kontinensünk legnagyobb létszámú kisebbségének üldöztetése tovább folytatódjon?
A könyv a legfrissebb történelmi és nyelvészeti kutatásokat is figyelembe véve rövid áttekintést nyújt a romák származásáról, történelméről és nyelvének kialakulásáról, majd felvázolja a jelenkori helyzetüket Európa azon országaiban, ahol akár számszerűleg, akár arányában, számottevő a roma kisebbség létszáma. Szlovákia, Csehország, Magyarország, Olaszország, Görögország és Jugoszlávia (a balkán háború előtt és alatt), illetve Koszovó így saját fejezetet kap, Románia azonban annyira meghatározó szerepet játszik a cigányok múltjában és jelenében egyaránt, hogy nem lehetett egyetlen címszó alá tömöríteni – a román vonatkozások átszövik a könyv teljes egészét.
Indiai bölcső
A magyar Vályi István 18. századi megfigyelései nyomán keletkezett nyelvészeti tanulmányok eredményeként ma már köztudott, hogy a romák Indiából származnak, a történészek mindmáig azonban csupán találgatták, hogy miért hagyták el óhazájukat, mint ahogy azt is, hogy ott milyen társadalmi réteghez vagy csoporthoz tartozhattak. A legújabb történelmi kutatások felfedni vélik a rejtélyt: a roma nép ezer évvel ezelőtt, a hindu hadseregben kovácsolódott nemzetté, és a roma nyelv is, alapjaiban, e hadsereg hozzávetőleg ötvenéves visszavonulása során alakult ki.
Ázsiát ebben az időben muzulmán csapatok hódító hadjáratai dúlták, s amikor 1010-ben a ghaznavidák elfoglalták a mai India, illetve Pakisztán területén található Pandzsáb és Szindh tartományokat, a hatalmas hindu hadsereg visszavonulásra kényszerült, és Afganisztánon, valamint Iránon átvonulva néhány évtized alatt elért a bizánci birodalom fennhatósága alatt álló Anatóliába (ma Törökország).
Egy ilyen több tízezer tagot számláló középkori hadsereg fennállása, a hadi szerencsétől függően, olykor a száz évet is meghaladta, és a hadsereg saját, különálló társadalommá alakult: a katonák mellett családtagok, különböző szakmák – patkoló- és fegyverkovácsok, orvosok, szakácsok, szolgák – képviselői is jelen voltak, a szórakoztatásukra pedig zenészek és színészek csatlakoztak a kísérethez. A hadseregnek ugyanakkor kialakult egy sajátságos, közös nyelve is, egy ún. „lingua franca”, amelyen nemcsak a katonai jellegű, de minden másfajta kommunikáció is történt, s amely menet közben rendre gazdagodott azon országok nyelvéből átvett szavakkal, amelyeken a hadsereg áthaladt, és ahonnan új tagokat is verbuváltak. A „gádzsó”, ahogy a romák nevezik a nem hozzájuk tartozókat, például Indiában civil személyt vagy hadifoglyot jelentett, tehát olyan idegent, aki nem tartozott a katonasághoz.
A szerző további írásai
