Keszthelyi György
Király és bürökpohár
Most Mátyás is vastraverzek között –
hitetlenkedve szédül a piactér
valami vergődő, fusera kockák
zátonyra futott roncs-fedélzetén.
Szétszéledtek szemben a kufárok,
csend van, élet utáni, hasadt közöny.
Pedig nemrég még színek égtek
a padok félkörében – már fű sincs –
de sarjadnak harsány, törpe vigécek.
A püspök mellett csengettyűszóra
borízű vért – kegyelmet kortyol a pap –
feje fölé emel egy világmindenséget;
odább egy groteszk ablakszem alatt
párállik az odaképzelt fórum,
elheverednek a semmi színfalak.
A déli oldalon száraz még a vályú,
ha majd megnyílik a világpolgár-évad,
vizet csorgat az aszfaltra lazán
a betonba öntött olcsó ornamentum...
Ariadné, hallom, csődöt jelentett:
hát kiment divatból az irányfonal,
de kelleti magát ingyen is akár
a legendaízű bürökpohár.
2010. március 4–5.
