Szőcs Henriette
A török brigadéros (regényrészlet)
1706
A Déva főterén álló házban nagy volt a nyüzsgés. Az utcára nyíló boltban Katz két aranyművessel dolgozott. A segédre már rá tudta bízni az egyszerűbb, szokványos dolgok elkészítését, nyakláncok összerakását, kövek foglalását. A tanonc leginkább söprögetett, rendezgette a műhelyt, helyre rakta az anyagokat, szerszámokat, és kiszállította a portékát. Decemberben ez különösen fontos volt, sokan rendeltek tőlük karácsonyi ajándékot. A városi polgárok a háborúkon megtollasodtak, szerették megmutatni gazdagságukat. A zsidó ékszerésznek annyi megrendelése volt, hogy még Sára asszony is az üzletben töltötte a nap nagy részét. Férje helyett szolgálta ki a vevőket, hogy Moishe nyugodtan dolgozhasson. Míg Katz neje kuncsaftokra várt, kis bársonyzacskókat varrt, majd rájuk hímezte a család monogramját. Ezekbe csomagolták az ékszereket.
A hátsó traktuson levő konyhában Mári, a szakácsnő zsörtölődött a szobalánnyal. Örzsét Mári mellé osztotta a nagysága segítségnek, mert ma este hanukkán kívül még a kisebbik fiatalúr születésnapját is ünneplik. Az első gyertyagyújtásra tizenöt vendéget hívtak, öt fogást rendelt Katz Sára. A lánynak mindent meg kellett mutatni, elmagyarázni, egyszerűbb lett volna, ha Mári maga csinálja, de nincs négy keze, és Sára aszszony aggódott, nem készülnek el időben. Joszi úrfi kedvencét, a falsche fischt, már tegnap megfőzte a szakácsnő, tányérokba töltötte, sárgarépa szemükkel most ott remegtek a kamra jéghideg ablakában. Mári református volt, de korábban szolgált a dévai rabbinál, ezért jól ismerte a zsidó ételeket. A tűzhelyen fövő tyúkhúsleves illata szétáradt a konyhában, az almás süteményből felszálló fahéjas párafelhő megnyugtatta a szakácsot. A lány végzett a zöldségpucolással, Mári kizavarta rendet tenni az étkezőben.
– Te Örzse, a gyertyatartót se felejtsd el áttörölni, mielőtt felteszed az asztalra!
– Minek, kedden pucoltam meg az összes ezüstöt – feleselt a szobalány.
– Mindig szájalsz! Ugye nem akarod, hogy a nagyságos asszony szégyenkezzen a foltok miatt, amikor meggyújtja a hanukkiát?
– Jól van, na – morogta Örzse, kivette a komódfiókból a keményített konyharuhát, és egy halom tányérral elindult az étkező felé.
Moishénak már kétszer szólt a felesége, fel kellene mennie végre, különben nem lesz ideje megmosakodni és átöltözni, mielőtt megérkeznek a vendégek. Katz nem kívánkozott emberek közé, be akarta fejezni a pecsétgyűrű mintájának vésését, amin egész délután dolgozott. Bethlen gróf rendelte a fiának karácsonyra. Sára túl nagy hajcihőt csinált a gyerek születésnapjából, de mindig agyonkényeztette Joszit. A kisebbik fiú volt anyja kedvence, mindenki számára jól láthatóan, de ezért a nagyobbik sohasem neheztelt, mert Shlomo még Sáránál is jobban szerette öccsét. Gyermekkorukban a báty szófogadó, szelíd fiú volt, míg a másiknak állandóan huncutságokon járt az esze. Ha csínytevésen kapták őket, Shlomo mindent magára vállalt. Az idősebb fiú tizenhárom éves korától az apja mellett dolgozott a műhelyben, megtanulta a szakma csínját-bínját. Tavaly az öreg Katz elküldte Shlomót Brassóba, hogy ott lessen el még néhány fortélyt Schwarztól. A kialkudott év már letelt, de a nagyobbik gyermek életében először engedetlenkedett, aláírt még egy évet Brassóban. Az aranyműves arra gyanakodott, a megye szépe, Schwarz Eszter bírta fiát maradásra. Schwarznak csak lányai vannak, nincs, aki tovább vigye az üzletet, szívesen venne egy ügyes kezű vőt.
Joszit hiába vitték le a boltba, csak kárt csinált. Nyelvet öltött és szamárfület mutatott a vevőkre. Összekeverte a köveket, levert néhány dobozt, ákombákomokat rajzolt az apja könyvelésébe, majd egy pohár vizet borított a füzetre. Katz számításai helyén tintatenger fodrozódott. Moishe megelégelte a dolgot, kiadós fenekelés után kitiltotta kisebbik fiát az üzletből.
A szerző további írásai
