Mezősi Miklós
Mégis élni
Hogyha te még öt percig folytatod azt a beszédet
ott nyomban zokogásnak eresztem a lelkem a szívem
mert hiszen annyira szép volt színigaz és gyönyörűség
mindaz amit szóltál ott mélyfalu éjszaka füstjén
hogy komolyan hittem belereszket az ég szövegedtől
s megnyílnak mélyöblű csarnokok önteni könnyet
Ám a halál ritkán olyan (azt hiszem én) amilyennek
őt te szeretnéd nem tudjuk hogy hogy’ jön el értünk
és micsinál mivelünk hogy’ bánik s mennyire gyorsan
végzi el ő nagy munkáját ha elérkezik egyszer.
meggyötör-é kínokkal epeszt avagy egy suhanással
elviszi testünk innen a lárma-rigós örömökkel
szabdalt emberi létből az éj csöndjébe nyugodni
Nem tudom én, mi a válasz a kérdésedre, leányom.
Azt tudom, érzem is én: így lehet élni – csak így.
