vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.
Nagypál István
Nyakláncod, kis fényképpel
Anya, nem mondat a mondat és anya, amit írtam
neked, nem tudom miért írtam, írtam és írtam.
Mondd, ahogy fellapozod a levelem, ne feledd,
ne beszélj mindig hozzám, ne fogd a csuklóm!
Már nincsen karkötőd – ezüst volt. Jaj, dehogy
arany, ezüst, bronz. Fényükben csak a nagyi arcát
láttam, de az nem is a karkötőd volt, én buta, az
a nyakláncod, kis fényképpel. Szeretted a mamád,
anyu, én is szeretem a nagymamát! Nekem ő
maradt meg, emlékek a papáról. Ő mesél
a papáról. Razglednicaként. Képzeld, anyu, ezt
üzenem neked. Fogom a fényképezőgépem, egy
halk hangot ad, látod? kérlek, nézd meg, fordítsd
meg, oda írtam neked. Anyu, anyu, ANYU,
figyelsz rám, á dehogy, csak nézed, nézd a képet.
