Gittai István
A színésznő életregénye (Óvári Óss Enikő Zárszámadás című regényéről)
A meglepetés rám gyakorolt elementáris erejét, hatását próbálom itt, most taglalni Óvári Óss Enikő Zárszámadás című életrajzi regénye kapcsán, amelyet a pomázi Kráter Könyvkiadó jelentetett meg az idei könyvhétre. Mi tagadás: mindig is kedves vendégem a kellemes meglepetés. Az ugyanis olyasféle atmoszféra, csodatevő mágia szülőanyja, amely hetekre, hónapokra átrendezi a lelkem, s maradandó emlékké szilárdulva kedvencemmé lesz. Akár egy hajtincs, könyvben lepréselt kökörcsin, fénykép egy barna faházról.
Nos, a hatvanas–hetvenes években a nagyváradi magyar truppban, a korzón és a színpadon tündöklő színésznő egyik napról a másikra eltűnik a színről, s férjével, a szintén szakmabeli Varga Tiborral Amerikába repül. A Kolozsvártól Váradon át Los Angelesig ívelő életút könyve a Zárszámadás. Családregény, amelyben hiteles keresztmetszetet kapunk a szerző nagyszülei, szülei és természetesen saját élete, családja kálváriájáról. A Trianontól máig nyúló erdélyi magyar sors látlelete is ez a könyv. Első és második világháborúval, államosítással, kommunista diktatúrával. De nem csak az: színész- és anyaélet is e regény. Fordulatokban, történésekben gazdag gyöngyfüzér-sor ez a számadás. Mit mondjak: nem lehet letenni a könyvet.
Ami pedig Óvári Óss Enikő írói teljesítményét illeti: a családi szálak, elágazások labirintusát, szövevényét jó arányérzékkel csak addig és annyira bonyolítja, hogy az olvasó ne unjon bele. A színészélet rivaldafényében tündöklő és kulisszák mögött zajló pletykáitól jószerivel megkímél. Ugyanakkor őszintén és bátran megvallja szerelmeit, csalódásait. Bámulatos asszony- és anyaerényeit, a magyar identitáshoz való ragaszkodását, Thalia papnői mivoltát nem lehet elégszer csodálni. Hozzáértő barátoknak, szerkesztőknek köszönhetően vérbeli valóságregényt vehetünk a kezünkbe. A Zárszámadás közepe táján, a kronológia fonalán úgy 1980-ban, már Amerikában, „házasodásuk”, azaz saját házukba való beköltözésük kapcsán a következőképpen összegez a szerző: „Ebben az évben kezdődött megváltásom. Amerika nem zavart többé, otthon voltam az életemben. Még a színház sem hiányzott. Volt otthonom, először ez a ház, utána egy másik, szebb, nagyobb. Volt férjem, gyermekem, kertem, virágaim. Mi kell ennél több? Ez a boldogság tartott 2006. április 8-ig, Tibi haláláig. Szerencsésnek tartom magam.” Csakhogy az élet továbbírja a könyvet. Enikő egyik fia Budapesten marad, a másik meg friss diplomával visszatér Los Angelesbe. A szerző is a magyar főváros mellett dönt. Bezárul a kör, amiképpen Varga Tibor végállomása is a Farkasréti temető.
A hogyantovábbot illetően elhangzik egy szándék, egy óhaj, hogy Óss Enikő megírja a Los Angeles-i Magyar Színkör, a Thalia Stúdió huszonkét éves történetét. Azt az időszakot, amikor férjével e körben tovább gyakorolhatták hivatásukat.
Zárszóként hadd álljon itt a szerző három mondata. „Ezzel a könyvvel lezárom a múltamat. Ezután előre nézek, a jövőbe, mert még élni akarok. Elindulok régi nyomokon, de új utakon.”
A magam részéről jó utat és szerencsés, üdvös megérkezést kívánok a Zárszámadásnak, Nagyvárad, Kolozsvár, Erdély és Los Angeles magyar ajkú olvasóihoz.
