Tavaszi Hajnal
A „váradi” testvérpár. Egy Radnóti-epizódtól Erdélyi Ágnesig
A Nagyváradi Napló 1932. június 26-i számában Radó Árpád hírlapíró terjedelmes újságcikkben adott hírt Radnóti Miklós Újmódi pásztorok éneke című kötetének betiltásáról. Írásába belefoglalta a betiltás alapjául szolgáló Arckép és Pirul a naptól már az őszi bogyó című verseket. A cikk a méltatlanul meghurcolt költő mellett foglal állást, mint ilyet, a budapesti szenzáció vidéki rezonanciájának is elkönyvelhetnénk, de a gesztus ezen túl mutat, mivel a közlemény Radnóti Miklós első erdélyi méltatásainak egyike. (Az írást betűhíven közöljük.)
„Pirul a naptól már az őszi bogyó…”
A budapesti rendőrség elkobozta Radnóti Miklós váradi iró „Ujmódi pásztorok éneke” cimü könyvét
A Töreky-tanács egy heti fogházra itélte az irót, akit társadalmi rend ellen való izgatás, szeméremsértés és vallásgyalázás miatt ültettek a vádlottak padjára
Radnóti Miklós nagyváradi fiatalember, 23 éves iró, költő és egyetemi hallgató Budapesten. A bölcsészeti szakra jár, tanárnak készül, hogy „egzisztenciát” teremtsen magának. Ez a főfoglalkozása. Mellékesen iró és költő. Mert ebből a kettőből nem lehet megélni, erre nem lehet bazirozni, épiteni, nem lehet belőle ruhát csináltatni, házbért fizetni és abonát rendelni valamelyik köruti étteremben. Csak meghalni lehet belőle. Lassan elsorvadni. Különösen akkor, ha olyan szempontokból nézi az ember a dolgokat, ahogy Radnóti Miklós. Abból a bizonyos szemszögből, sőt tovább: szociális szemszögből, amely az irónál - természetesen csak az olyanoknál, mint Radnóti Miklós is - szinte kötelességszerüen írja elő, hogy milyen irányban kell haladnia. Ezen az uton nem hullnak a tantiemek, jómárkáju kiadók pénztáraiból, sem „általános elismerés” nem hozsánoztatik az illetőnek, inkább azt lehetne mondani, hogy további, szigoritott elnyomatás következik!
Radnóti Miklós szocialista iró. Részben azért érdekel bennünket, mert innen indult el Nagyváradról, részben azért, mert becsületes szándékai vannak, ha ezek a szándékok helyenként még homályosak is, az viszont kétségtelen, hogy az irásmüvészete már rátalált a helyes utra, izig-vérig a mában élés biztosan indulhat tovább a kijelölt utakon.
Annak a ténynek, hogy most lapunk hasábjain foglalkozunk vele, kettős indoklása van. Az első, hogy Radnóti Miklósról eddig sem tudtuk, hogy létezik és hogy már harmadik verskötete jelent meg Budapesten. - Első versei a „Jóság” cimü antológiában láttak napvilágot, azután következett az első önálló kötet a „Pogány köszöntő” és azután legujabb az „Ujmódi pásztorok éneke”, amelyről e sorok irója a „Korunk”-ban olvasott kritikát, de akkor még nem tudta, hogy az irója nagyváradi.
Ez utóbbi könyve, amely a „fiatal magyarország” kiadásában jelent meg a rendörség által bojkott alá került. A cenzura a kötet több versét kifogásolta, amelyek a fennálló társadalmi rend ellen izgattak, szemérmet sértették és gyalázták a vallást. Hivatalból eljárás indult a fiatal iró ellen akit a vádlottak padjára ültettek. A törvényszék Töreky-tanácsa elé került, amely itélkezett Radnóti Miklós fölött.
Az inkriminált versek
A vád, amelyet Radnóti Miklós ellenemeltek hármas volt. Társadalmi rend ellen való izgatás, szeméremsértés és vallásgyalázás. A törvényszék az előbbi két vádat elejtette, miután nem találtak megfelelő bizonyitékot, hogy az inkriminált versek valóban izgatnak a fennálló társadalmi rend ellen. Két versében azonban a törvényszéki tanács ugy találta, hogy a vallásról s a vallás szentjeiről nem beszél kellő tisztelettel. A törvényszék ezért Radnóti Miklóst nyolc napi elzárásra itélte. Ugyanakkor elrendelte az „Ujmódi pásztorok éneke” cimü verseskötet összes példányainak elkobzását.
Az inkriminált két vers, amiért a törvényszék Radnóti Miklóst elitélte a következő:
A szerző további írásai
