Sall László
Születésnapomra
I. rész
nem kell nekem ez az asszony, mert szerelmével megsebez, csak rám gondol és tönkre tesz
„A saját filmed, amiről nem tudsz igazán kijönni, még ha akarsz, akkor sem!
Maximum, átülhetsz más sorba, hátha onnan jobb az élmény.” – Hantos Krisztina
gyere ám, élet
s tégy próbára
akarom-e ezt a nőt magamnak
akarom-e ezt a hazát magamnak
két mankót választok magamnak, nem mintha béna lennék (pa bada bena), de így szimmetrikus, mást most nem tudok; szóval: a tudatos mankó meg az érzelmi; mindkettőre szükségem lesz, illetve most úgy látom, hogy igen; előfordulhat azonban, hogy a tudatost teljesen érzelmi alapon választom, meg fordítva is (az egyik megfordítva is ugyanolyan jó); ami ma tudatos, holnap érzelmi (bár ezt most nem nagyon értem, illetve kevésbé hiszem, hogy ez így működhetne);
1.
kell-e nekem ez a nő, kérdezem magamtól; mert az istenem, aki még (meg)kérdezhetné, illetve annak helytartójának a szolgája már kérdezte egy másik nő kapcsán, s akkor már válaszoltam igennel, mert igen kellett, mert általa tanultam meg szeretni a nőt; ettől nem tudok szabadulni és ezért nem akarok tőle szabadulni; (nála, bár biztos vannak jobbak, de) ennél nincs jobb;
kell-e nekem hát, ismétlés, ez a nő, kérdezem magamtól; mert más nem is kérdezhetné ezt így tőlem, nyelvtanilag sem lenne (volna, bárcsak volna) helyes;
kell; mondom magamnak, bár ezt más is mondhatná nekem;
kell-e nekem ez az ország;
kell;
a kérdés most már csak az, jó-e neked, te nő, hogy én szeretlek téged; és jó-e neked, hogy ezt meg-/elmondhatod;
kell-e hát nekem ez a nő mégha nem is magam és génjeim tovább(i) terjesztésére, mert arra már képtelen vagyok;
csak hogy szolgáljam, kell-e arra; arra kell-e;
kell-e hát nekem ez az ország, csak hogy szolgáljam, kell-e arra;
kell-e hát istenemnek ez a szolgálat;
2.
szaladgálok az egy(ik) nő(től a másik)ig; nem is gondolok a nyelv(tan vagy tantra) adta lehetőségekre; mert itt minden(ki) nő (kinő); ülök itthon órákat, napokat, heteket és szervezem a találkozókat a nő(k)vel; mint egy korai, illetve korábbi kiadású cseletneki, szaladgálok, mint egy szaladnoki; no, ki lesz a következő nő, akivel megbeszélem, akinek elmondom, aki meghallgat; akinek, akihez elviszem éppen aktuális színű hátizsákomat; mert ne tagadjuk, kérem mindig a nőket, minden nő egy új hátizsák; mégha a hálózsák (is) az (is) mindig (is) ugyanaz; mert nem a pilinszky párnáját viszem, hordom magammal; ezt tisztázzuk;
nem szívesen mondanám azt, hogy magyarország szagát keresem rajtuk; nem szívesen, mert nem hazudnék; mert szívesen lennék őszinte;
A szerző további írásai
