Serestély Zalán
Szélhámban
zoknit vettem neked
ez ma az ajándék
szerény poétika bár
múzsám vagy
ebben is mint
bitófák mögött kiosztott
örömteremtés éhbérében
a jövőt már megszelídítettük
szélhámba tört hamvas
csikó csak
a „most” távolodik egyre
feledésbe bukik
feledhetetlen tekintete
burjánzik a szolidaritás
empátia szimpátia
a város aszfaltja
lesózva emberi jogokkal
csak a békesség mégis
csak az apad egyre
s ösvényt ver szende szólamokban
a szirénákban szendergő
szorongás
megújhodva immár
hitel és bizalom pecsenyéi
csak felvásárolni bírd a
kiszórt kreditet
Ionesco úr
megérte a pénzét
emigrált s ittfeledte nekünk
rinocéroszát ma már
demokratikus cégérekkel
nyakán szarván
csak a bűz a régi
a becsületesen megfelezett
szennyesszag
s a léptekben
oldódni nem akaró
nemzeti díszemenet
tekintetére tűzdelve
a bőgésben elnehezedett
angyalok ivótársasága
ez kollektív sors egy
„individuális” kohóban
egy orgiák felett csukva
röptethető tekintet
a kegyelmed mára
de köszönjük ezt is
mint még annyi mást
mi csak nekünk adatott
miként nem túl moebiusi
gyűrűink ígérete és egy
és egy riadt csikó vigasza
hajnalonta
