Sall László
Modem-történelemóra
Egyedül vagyok a modemben. Információtechnológiailag teljesen meg lennék elégedve s ezért fizettem 1000 forintot, ki-ki számítsa ki, egész olcsó védelem. Bejön még mögöttem egy hölgy, látszik rajta, nem f-secure-os. Eljátszom magam, ki vagyok én: leejtem, elhagyom tárgyaim, a teremőr felszedi, figyelmeztet, nem veszem fel. Aztán én őt: még mást is hagyok én itt, inkább elmegy, mintsem értelmezné.
Helyette is magamat értelmezem.
És a helyzetet: március elseje van, vasárnap, mit is keresek itt.
Debrecenben a MODEM-ben.
Akik ismernek, nyugodtan mondhatják, mondhatnók, meddig lehet még menekülni magunk elől. Persze, magamat keresem, hisz nem tudhatom, mit jelent e tájék.
És akkor, miért is tagadnám a kérdést: miért vagyok egyedül (az idős hölgyet 1x majd ismét látom, mikor távozom)? (Üzenet a szerkesztőnek: Ady és Móricz nevű levélíróink válaszait érvénytelenítsétek! A szerző.) És firtatom tovább, mit csinál, ilyenkor, a magyar egyház? S most nem arra az egyre gondolok, amely gondol, gondol (van, aki ezt nem ismeri?) és nem csinál semmit (csak oroszul dumál, angolul parliamentál), hanem a magyar történelmi egyházakra!
Azok mit csinálnak most?
Vasárnap van, legjobb dél, mise- és istentiszteleti idő. Látom én, mindenki visszavonult az ő saját kis katakombájába.
De mit csinálnak ilyenkor a magyar történelmi egyházak?
Katakombáznak, ami egy lépéssel jobb ugyan, mint a Kata kombájnozás…
Mert, s biztos vannak ideillő szavak, sorok, versek, szakaszok, tessék fogni a nyájat s elmenni Debrecenbe.
Persze gondolok én az esélyegyenlőségre (meg az ateistákra is) s a mammonnak még ma, vasárnap is áldozókra is, miután bevásároltak a… benézhetnének a Modembe egy freskóra, vagy a… után, hogyan festettek pl. Egry József Corában…
Mert a kiállítás (s erre még visszatérek) a magyar történelem eddig így alig látott-láttatott képét tárja elénk. Itt van pl. Nagy Balogh János (1874–1919). Kubista, s egyik itt látható legjobb képének címe: Kubikusok I. Illúziómentesen és lefordíthatatlanul egy marék magyar történelem.
Itt van Uitz Béla (1878–1972). Képeiben Urszinyi Mária színeit, vonalait látom.
Moholy-Nagy László (1895–1956). Már ott van benne Nemes Endre (1909–1095) és nem kevésbé Kathy Toth, kinek egyik videóra készült műve áprilisban Göteborgban kerül bemutatásra.
S több nevet már nem is említek, ott a Modem honlapja: http:// www.modemart.hu/, bőséges információval. S ott a Modem könyvesboltja, megjelent egy nagyszerű könyv az Antal–Lusztig-gyűjtemény pécsi válogatásáról.
Mert ezen a kiállításon, s itt térnék vissza a történelemre, dióhéjban nemcsak a tágan értelmezett XX. századi magyar képzőművészet fejlődése követhető nyomon, de maga a magyar történelem is.
A gyűjtemény története maga megérne egy misét, s mesékben sem kellene tovább hinnünk, magunkat kiemelhetnénk e jelentéktelen jelenből ennek tanulságaiból is.
Ha mindezt a társadalom más szegmenseiben is ugyanilyen hatékonyan, meg a viszontagságokat is megengedve (a gyűjtemény többször cserélt, ha nem is gazdát, de befogadót, erről is bőven olvasható a könyvben s a honlapon is Várkonyi György kurátor tollából) meg tudnánk csinálni, könnyebb lenne elviselnünk talán még a politika világában is az ideológiai forgógazdálkodást.
Félreértés ne essék, szerintem az üres termekért maga a múzeum marketingosztálya is legalább annyira felelős, mint az említett történelmi intézmények.
Debrecen–Nagyvárad
2009. 03. 03.
