Lászlóffy Csaba
Idő-kantáta
Kemény telek, éles szavak,
a Bástya utca 6 alatt.
Hol teremteni volna jó,
a rögeszmék hivalkodó
reflektorsugara követ,
viselhetsz elv-erényövet,
a gyanakvás s a tilalom
szemében nincs más, csak a gyom.
S minden elődök kései
bűne: véletlen kései!
Az önsajnálat sem segít,
hol hinni a vakság tanít,
ahol a borzadály mereng
s a hír mint nekrológ ha cseng:
te kimerülten, átkozott
időben összebogozott
hálóban vergődsz (buta hal) –
nem enged el, csak kitakar.
Félelmed s gondolataid
árnyéka fényt fal, úgy vakít.
*
(Ajánlás)
A világ lehet ostoba,
lányaim, fiam, ti soha
meg ne tudjátok, milyen az,
mikor hígagyú a tavasz,
midőn a nyár elégetett
mindent, amiből vétetett
egykor a bőség, az igaz…
Ha van még család (és vigasz):
ebédkor tagadás, harag
szavai füstbe szálljanak,
s megannyi uzsonna-falat
ha unokástól zajlanak –
ők visszhangként se halljanak
hozsannát s vezényszavakat
a Bástya utca 6 alatt.
