Kupán Árpád
Hűség és hivatástudat. Adalékok dr. Soós István polgármester pályaképéhez
Az 1940 szeptemberében Észak-Erdélyben bekövetkezett impériumváltozás reménnyel töltötte el Nagyvárad – akkor még túlnyomó többségben lévő – magyar lakosságát. Bizakodásukat tovább erősítette az a tény, hogy a három hónapos katonai átmeneti közigazgatást követően a magyar kormány a polgári közigazgatás helyreállítását egy olyan személyre bízta, akit a városlakók erre a feladatra a legalkalmasabbnak tartottak.
1940. november 22-i számában a Nagyvárad így adott hírt az új polgármester kinevezéséről: „Akik ismerik ennek a városnak öszszetételét, közigazgatási, politikai és kulturális struktúráját, múltját, jelenét, azok előtt egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy Nagyvárad polgármesteri székének betöltésénél a kormány igazságosztó választása csak Soós István dr. személyére eshet. Ez a kinevezés nemcsak a legszebb díszt és rangok egyikét jelenti. Mindenek fölött nagy munkát, hozzáértést, kötelességérzetet jelent. Kevés olyan közéleti férfiúnk van, akikben ezek a tulajdonságok oly kivételes szerencsével egyesülnének, mint Soós Istvánban. Soós István arra rendeltetett, arra született, hogy Nagyvárad polgármestere legyen. Amint kilépett az iskola padjaiból s beiratkozott a jogi fakultásra, eljegyezte magát Nagyvárad városával, hűségesküt tett a város minden népének.”
Három nappal később megtörtént Soós István hivatalos beiktatása Nagyvárad Törvényhatósági Jogú Város polgármesteri tisztébe. A beiktatást Hlatky Endre főispán végezte, akivel a premontrei gimnáziumban és a jogakadémián iskolatársak voltak. A főispán így nyilatkozott: „Közös forrásból merítettük azt, aminek később mind a ketten hasznát vettük. Az itteni magyarság legreprezentánsabb férfijától veszem ki az esküt. Húsz éven keresztül mindig meg voltam győződve és hirdettem is azt, ha elérkezik Nagyvárad viszszatérésének pillanata, akkor dr. Soós István lesz a polgármester. Ez a pillanat most elérkezett.”
Az, hogy miképpen igyekezett az új polgármester ezt a feladatot teljesíteni, kiderül azokból az elvárásokból, amelyeket saját magával és az irányítása alá kerülő városi tisztviselőkkel szemben megfogalmazott beiktatásakor elhangzott beszédében:
„Rimler Károly egykori polgármester ezelőtt 35 évvel, az új városháza felavatásakor azt a kijelentést tette, hogy legyen a városháza a magyar érdekek igaz védelmezője, s minden polgár bátran és bizalommal lépjen be ebbe az épületbe. Legyen tudatában annak, hogy minden igazságos ügy itt meghallgatásra és elintézésre talál. Ezek a szavak ma is helytállók. Jöjjön ide minden polgár bizalommal, szeretettel, mert ha igaza van, akkor azt itt meg fogja találni.”
Az elvárásait így összegezte: „1. Minden tisztviselő tisztelje és tiszteltesse a törvényt. Erre a lakosságot is szeretettel, jóakarattal, türelemmel kell rávezetni. 2. A becsületesség, a megvesztegethetetlenség, a baksisrendszer megszüntetése. 3. Igazságosság, mindenkivel szemben egyformán alkalmazni a törvényt. 4. Emberszeretet és a nemzeti érdek szem előtt tartása, egybehangolása.”
Ezek a nemes célkitűzések és az a szinte egyöntetű elfogadottság és nagyrabecsülés, amely Soós Istvánt övezte, szükségessé teszik rávilágítani élete fontos eseményeire, valamint a város közigazgatásában éveken át betöltött szerepére.
*
Soós István Marosludason született 1895. május 7-én. Marosszéki régi székely nemesi család ivadéka a Nyárád menti Lukafalváról. Kettős családi örökséget kapott. Büszke emlékét annak, hogy nagyapja Bem tábornok katonája volt és két testvére mellett esett el a szabadságharcban. Másodsorban igazgató tanító édesapjának, a nagyváradi temetőben nyugvó id. Soós Istvánnak a példaadását. Apja Görgényszentimrén, Marosludason, majd Marosbogáton volt református felekezeti iskolai igazgató, tanító. 1908-ban kitüntetésből helyezték Nagyváradra az akkor felállított tíz tanerős állami iskolába. Feleségével és akkor még kiskorú három gyermekével hamar beilleszkedtek a város társadalmába. A legnagyobb testvér, András, iskolái elvégzése után városi könyvtáros lett, Mária okleveles tanítónő, István középiskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdte, majd a Nagyváradi Premontrei Főgimnáziumban fejezte be, ezt követően iratkozott be a Nagyváradi Királyi Jogakadémiára. Már joghallgató korában a város szolgálatába állott, 1915-ben a nagy tekintélyű Rimler Károly polgármester titkára lett, és a polgármesteren kívül olyan neves városatyák vezették be a közigazgatás tudományába, mint Lukács Ödön és Komlóssy József. A háborús évek alatt keményen dolgozott és céltudatosan tovább képezte magát. Azért a harmadfokú polgári érdemkeresztért, amivel a király 1917-ben kitüntette, meg kellett dolgoznia, feljebbvalóinak elismerését ki kellett érdemelnie. A háborús időkben valós közigazgatási iskola volt számára a városháza, kitartásának eredményeképpen az 1913-ban leérettségizett ifjút négy év múlva a kolozsvári egyetemen jogi doktorrá avatták.
A szerző további írásai
