Szabó Nagy Attila
Ha Lao-ce ma vasutas lenne…
1.
Pillangóhatás
(Ray Bradbury: Mennydörgő robaj c. novellája nyomán – Sz. Kiss Csaba fordításában)
Csak én fázom és didergek
át a szoba zegzugán,
avagy tényleg felröppent
egy aranyszárnyú pillangó
a kőkorszak hajnalán?
2.
Ha a vonat úgyis az előre lefektetett sínek vonalán halad, miért nyugtalan az ember a menetrendet és a megérkezést illetően?
Menetrend…
Van egy visszatérő álmom: Egy robogó vonatban rohanok előre. El akarom érni a mozdonyt, hogy lássam a síneket a szerelvény előtt… De soha nem érem el, mert a mozdony mindig előbbre és előbbre van…
Menetrend…
A sínek látványa megnyugtat. Minden sínpár egy titok, mely az ismeretlenbe fut. Ha felütöm a menetrendet, könnyen megtalálom azokat a vasútvonalakat, melyek az állomáson áthaladnak. Mégis minden sínpár egy külön titok. Talán az eltelt idő teszi újra titokká azokat a helyeket, ahol már jártunk, és az ott áthaladó vasútvonalakat.
Einstein állítólag valami olyasmit mondott, hogy az idő a 4. dimenzió. Az a kiterjedés, amely mentén egy pont még el tud mozdulni, még akkor is, ha hosszúságilag, szélességileg és magasságilag rögzítve van. Ezzel a 4. dimenzióval csak két gond van: Nem tudjuk, hogyan kell tetszőleges módon mozgatni a pontokat el-vissza, és nem tudjuk úgy formálni ezt a dimenziót, ahogyan a másik háromban dolgozhatunk: nyitott és zárt tereket hozhatunk létre különböző formákkal. Talán Einstein tévedett. Talán azok tévednek, akik azt állítják, hogy Einstein ilyent mondott.
Talán én tévedek.
Menetrend…
Csend. Várakozás.
Eldörög egy fémkolosszus.
Ismét csend.
Menetrend…
Az idő dinamizmusát gyakran a balról jobbra való mozgásban képezzük le. Baloldalt találjuk a múltat, középen van a jelen, jobbra a jövő. De bármelyik irányból érkező és bármelyik irányba tartó vonatra ülnék is fel, mind a jövőbe tartanak, a múltba egy sem képes visszatolatni. Ha megtenném a 80 napos föld körüli utat, csak naptári előnyöm lenne, az életem ugyanúgy ketyeg, bármelyik irányba induljak is.
3.
S így mindegyik determinált…
A sínek látványa megnyugtat…
A múlton változtatni nem lehet. Már nem létezik. Az, ami nem létezik, az nem létezik… Nincs… Vagy mégis?…
Talán én tévedek…
A sínek látványa megnyugtat…
Ha csak a jelen létezik, ha csak a jelen valóság, akkor mit keresnek itt a sínek? Hisz ezeket a múltban fektették le, és ha a múlt nem létezik, akkor ezek sem kellene itt legyenek. Vagy mégis? Talán én tévedek…
Ha nem hinnék a sínekben…, de itt vannak mégis, itt vannak a jelen pillanatban, előttem fekszenek. Mesélnek…
Mesélnek azokról a helyekről, ahol a vonatok járnak, jártak, azokról a gépekről és emberekről, akik lefektették őket, akik kicserélték, felújították őket. A múltról. Itt fekszenek, mint a múlt létezésének bizonyítékai, hogy nemcsak a jelen pillanat a valóság, hanem ami megtörtént, az is valóság.
A múlt tehát mégis létezik.
A vonatok jönnek, és tartanak valamilyen irányba, arra mennek, amerre a sínek terelik őket.
Vajon mennyire sínek a múlt eseményei? Vajon mennyire determinálnak, kényszerítik ránk az események sorozatait a múlt tetteinek következményei?
Néha szeretném, ha másként lenne a dolgok folyása. Ilyenkor arra gondolok, vajon mit kellett volna másképp csinálni?
Hogyan lehetne kiszabadulni ezekből a béklyókból, egyáltalán ki kell-e? Ki lehet-e? Mindből ki lehet-e? Mindből ki kell-e? Hogy az, amit másmilyennek szeretnénk, valóban olyanná is legyen, akár bennünk, akár velünk, akár körülöttünk.
4.
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.
Utazás…
Ha meg kellene határozni, hogy mi is az utazás, mit értek ezen a szón, ezt mondanám: helyváltoztatási folyamat.
Az egésznek az iróniája az, hogy ennek a folyamatnak is van múltja. Az utazásnak szintén története van, mi több, talán kultúrái is vannak.
Mások voltak a lehetőségek 1000 évvel ezelőtt egy 100 kilóméteres út végigutazására, és mások a lehetőségek ma. Az utazás felgyorsult.
Egyre gyorsabban akarunk helyet változtatni, egyik pontból a másikba nem érni, hanem lenni.
Utazás…
….És az utazás élménye?
Mi is a helyváltoztatás? Két pont által meghatározott dimenzió mentén való elmozdulás…
A tetraéder az a forma, amelyben négy pont egymástól egyenlő távolságra lehet. Öt ponttal ez már nem lehetséges, hacsak az ötödik pont nem egy időbeli pont. Ez nyitna rá a 4. dimenzióra. Persze ez hipotetikus.
De ha az idő a 4. dimenzió?… És az utazás két pont között levő vonal mentén való elmozdulás, akkor bizony az idő múlása utazásra kényszerít kikerülhetetlenül mindenkit.
Ha ez így van, akkor közhely, de: az egész életünk egy utazás.
5.
Azt hitted, hogy álom, ha azt mondtam neked, hogy Gammapolis vár reám…
Megérkezés…?
Ha utazunk, hova megyünk? Van megérkezés? Vajon a halál az utazás végét jelentené? Ha ez egy olyan utazás, melyben a megérkezésről mit sem tudunk, csak puhatolózunk… Lehet, hogy nincs is. Lehet, hogy ez egy olyan utazás, aminek sosincs vége…
Megérkezés…?
Egy végtelen kényszerutazásban a legvégén csak egy választás marad: Részt venni benne. Megtanulni élvezni a vonat ablakából feltáruló látványokat, az utazók társaságát és magát az utazást minden velejárójával. Talán ez a megérkezés.
Megérkezés…
6.
TAO
Van egy vissza
térő álmom: Egy robogó vonatban rohanok előre. El akarom érni a mozdonyt, hogy lássam a síneket a szerelvény előtt… De soha nem érem el, mert a mozdony mindig előbbre és előbbre van…
Miért is kellene azt gondolni, hogy ez rémálom?…
