Molnár János
Sopping, ó máj láv
Ott áll üdvözülten a hat-hétéves leánka (v. ö. marosvásárhelyi tájszólás, vagy netán mezőségi?) a mozgólépcsőn, farmerben, rózsaszín felsőben, „topban”, javítana ki, ha hallaná zümmögésemet, karját széttárva, int (valakinek, aki neki fontos?), repül, száll, fel-fel a Mennyországba, HASZNÁLD BIZALOMMAL A MOZGÓLÉPCSŐT, EGYENES ÚT A MENNYBE, lábbeli-menny, fehérnemű-menny, sportcucc-menny, pici krisztus a rózsaszín leánka, útszéli feszület, jelzése annak, itt valami véget ér, tőle számítva kezdődik az Út, az Igazság és az Élet, széttárt karok, a mennybemenetel-pokolraszállás előtti szárnyalásra kész mozdulat-mozdulatlanság, talán épp ellenkező mozgás előkészülete csupán, a FEL-FELt a LE-Le követi majd, lépkednek, billegnek, táncikálnak lefelé az égből jövő lépcsőn a sztárok, sztároidok, dámák, hulló- és állócsillagok, hogy a LE élményét átélhesd, előbb fel, fel, fel, ahol a mennyország, a libbenő topok, lingilengő fátylak, szoknyácskák, tiritarka harisnyák, virágmintásak, szivárványszínűek, puffos lemberdzsekkek, adidassurranók, adidas dzsogingok, adidas sapkák, adidas sálak, adidas kesztyűk, adidas napszemüvegek, ó, mennyi mennyei csoda, és anya nem akarja, mert nincs pénz, mondja (vigyázz, a titok, imejlinti göteborgból sall, vigyázz uram, a titok), mert a kurva állambácsi felemelte a víz árát, a gáz árát, a villany árát, a benzin árát, a piac árát, a fény árát, a sötét árát, azér’ kellett letegyük télire a kocsit, azér’ nem jöhettünk ide, csak busszal, azér’ kell várni a megállóban félórát, mer’ mindenből kevés van, mondja anya, a fizu egyre kevesebb, mondja anya, és a kevés is egyre kevesebbet ér, mondja anya, a járatokat ritkítják hétvégén, hiába advent (mi az az advent, anya, hát tudod, az az izé, négy héttel karácsony előtt, bronzvasárnap, ezüstvasárnap, aranyvasárnap s aztán karácsony, és mi az a karácsony, anya, hát mi az, mi az, hát, ami az aranyvasárnap után következik, tudod, jön a jézuska, mi az a jézuska, anya, na, most mán elegem van belőled fiam, mi az a miaz, honnan a kurva jóégből tudnám, mér’ kellene nekem tudnom mindent), hosszú lódenkabátja mintha vasalva lenne, hajlik, simul a vállára, egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra, majdnem hórihorgas, baktat fel a lépcsőn, ráérős, magabiztos, mintha mindig márványon járna, mintha a cikkanó fényű gránitlapokon született volna a kupola alatt, a mázsás csillár alatt, istenem, ha le, jobb nem is gondolni rá, a shopingszentélyben nicsak, nicsak, veréb ül a csilláron, hahaha (a titok, uram, a titok, imejlinti sall a baltikumból, boltivákuumból), tudod, annak az a varázsa, na jó, nem magyarázom, felmegyünk, hát persze, csak Pesten ünnep igazán az ünnep, még ma este foglalok helyet a Hiltonban, na, nem gond, tudod, kiscicám, én mindig is a kedvedet kerestem, nem? cáfolj meg, ha hazudok, igazán nem mondhatod, hogy nem találom ki a legtitkosabb vágyadat is, nem azért mondom, hogy hála, meg mifene, alá kell írnom azt a szerződést, de azon túl a tiéd vagyok, hogy fogadás, na ne szőrözz, nem hiszed el, hogy te vagy nekem jelenleg a legfontosabb, a fogadás csak pofavizit, meglógok, na ne vedd már el a kedvemet mindentől, kiscicám. a család? mi bajod neked a családommal, eddig ez nem volt téma, tudják, hogy fontos ember vagyok, tudják, hogy az üzlet az üzlet, az ő érdekük, az én érdekem, és fordítva, te csak várj nyugodtan a csinos kis seggeden a hiltonban, hogy nincs kedved várni, folyton csak várni, mikor nekem időm van rád, na ne csináld már a balhét, kiscicám, pont most, ünnep előtt, te vagy a legfontosabb az életemben, tudod, de hát az üzlet az üzlet, tudod, a te érdeked is, hogy az menjen, per pillanat jól tudod, a lódenkabátos már fölöttem a félmennyben, az erkélyen kihajolva telefonoz (a titok, uram, a titok, imejlinti Sall svédből svádából), ő lenne a tulaj? mintha egyszer már ilyen értelemben láttam volna megnyilatkozni, ebben az üzletben, szjupemarketben, vagy tévékamera előtt? visszateszi a modell fejére a parókát, akkor döbben rá, hogy a modell nem férfi, hanem nő, körbejárja, kacsint a nőjének (nem hallom, miről beszélnek, elnémul a múzsám, a francba, pedig az arcuk annyira beszédes, fel kellene állni, közeledni, de fáradt vagyok, fáraszt ez a tömeg is), „ó, ez csak ötszáz”, csapat fiú üti a futball-labdákat a márványhoz szakszerű csuklómozdulattal, mintha egy amerikai kosárbajnokság bemelegítőjén lennének, járatja a labdát maga előtt, maga mögött, átlépi, és még mindig pattog, jobb kézzel, balkézzel vezeti, hol vagytok, ti, tehetségkutatók, átveszi tőle egy másik, felpattintja a homlokára, fejjel dekázik, combbal, csak ötszáz, anya, és csak ma ötszáz, sokan állnak köréjük, egyik labda jobb, mint a másik, jó, legyen, legfeljebb, nem veszünk két napig kenyeret, nem bánom, nekem megéri, ha három napig sem adsz enni, de mit szól hozzá a húgod, ha tudni akarod, nem szólok semmit, igaz, hogy mindig vele kivételeztek, mer’ ő egy sztár lesz, egy bajnok, azér’ is megmutatom, én meg szépségkirálynő leszek, cik-cik-cik, a tanító néni is megmondta, az arcom mint egy tündéré, hiába vigyorogsz, grimaszolsz, te bunkó bajnok, olyan vagyok, mint egy tündér, csak a súly, azt meg majd leadom, csak nyugodtan, engemet nem izgat, ha nem vesztek kaját egy napig, két napig, mit tudom én, hány napig, legalább nincs kísértés, vegyétek csak meg neki azt a lasztit, majd én is ütögetek, azt aztán nem, azt aztán baszhatod, hát akkor vegyetek nekem is egyet, mér’, csak a csávóknak jár? Én nem érek meg nektek ötszáz forintot? na, vegyétek mán meg, mer’ az a romány mindet elviszi, igaza van a kis csajnak, mindenütt a rományok, régebben a szerbek, most meg a rományok, mindenütt, a corában, a metróban, a severben, a tescóban, a praktikerben, az obiban, elegem van mán belőlük, na fogjátok, irány a kassza, cukoranya vagy anya, legfeljebb eladom magamat az utcasarkon, ha kellek még valakinek, te vagy az egyetlen legjobb barátnőm, neked elmondhatom, ez a lávingolás, szóval teljesen feldobott, otthon mindenki boldog, anya végre nem rosszkedvű, hogy mit szól hozzá Karesz, mit szóljon, nem tudja, legalább is asziszem, hogy nem, különben, is mondtam már, nem tudom jobban kimagyarázni, ez nem igazi szerelem, lávingolás, érted? jót tesz az egészségemnek, érted? Aszontad, lefeküdtél vele, na és, az nem jelent semmit, annyit csak megérdemlek, nem? mindig egy ilyen pasiról álmodtam gyerekkorom óta, szerintem, hogy is mondjam, olyan mamlasznak tűnik, már megbocsáss, na ne fárassz mán, irigyelsz persze, mer’ te ne mered megtenni, na nézd csak, megvan, amit kerestem, tudod, Karesznak nehéz kitalálni, mit hozzon a jézuska, látod azt a kék dzsekit, fekete csíkkal, na az lesz az övé, üljön oda tata, van ott még hely a kopasz mellett, látom, maga nem élvezi ezt az egészet, ott az újság, oszt olvassa, maga úgyis szeret olvasni, hogy magát nem érdekli a divat? van ott minden, napilap is bőven, látja, ezek mindenre gondolnak, mer’ ezek a vevőt szuperül ki akarják szolgálni, az olyan nyavalygósokra is gondolnak, mint maga, tata, mer’ ez a marketing, tudja maga, tata, mi a marketing? még jó, hogy hozta az olvasószemüvegét? na látja, látja? szuper ez a világ, csak találja meg benne mindenki a maga helyét, aki kukába való, a kukában, aki majami bícsbe való, az meg majami bícsben, nem jól mondom, szívem?
